Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

78. országos ülés máreaius 13. 1882. J77 aequiparál a 10-nek — nem tudom ugyan, hogy honnan merítette értesítéseit, de én sok szakértővel beszéltem, a kik ez ellen kifogást nem tettek, sem a kereskedelmi kamarák, sem a kereskedői testületek részéről, de sőt a sajtóban sem olvastam az ellen kifogást, hogy az 1 frt 07 kr. helyett, a mint ő kiszámította, két frtra tétetett volna a különbség a sporco és nettovám közt. Magam nem lévén szakértő ezen a téren, csak az illető szakértők nyilatkozatai után Ítélhetek s nem kételkedem, hogy ha az érdekeltek valami külön megterheltetést leltek volna e czímen, fel szólaltak volna ellene, esetleg hozzám is fordultak volna, hogy iparkodjam ezen a bajon segíteni, ugy a mint más kérdésben fordultak hozzám. S én épen ilyen kérdésre bátorkodom a t. pénzügyminister urboz kérést intézni és ez az, hogy a kereskedők nagy mértékben panaszt emelnek azon a vámhivntalnál követett eljárás ellen, hogy itt 11. n. szemlélő díjakat kell fizetni az esküdteknek, mely díjak a mint állítják, waggon után 6 — 9 frtba számittatnak. Ezen díjak a Lajthán túl nem vétetnek, ugy, hogy ennek folytán a kereskedők mindig a határon vámoltatják meg a petróleumot, csak hogy ezen díjat, a mennyire lehet, kikerüljék. Ezen a határon történt elvámolásnak pedig az a hátránya volt a kereskedőkre nézve, hogy nekik meg kellett fizetni a vámot nemcsak azért, a mit tényleg behoztak, hanem azért is, a mi útközben a határtól egész idáig — a petróleumtól elpárolgott. E calo pedig, mely a távolsággal nagyobbodik, nagy különbséget tesz; ugy hogy azon kettős baj közt kell választaniuk, hogy vagy a határon meg kell fizeíniök a vámot, az útközben elpárolgó petróleumért is, vagy pedig itt meg kell fizetniök azon szemlélő díjakat, a melyek, ugy tudom, a vámtételek közt nem fordulnak elő. Szóval a t kereskedők Seyllából Charybdisbe esnek. Én az igen t. pénzügyminister ur fig}

r

elniét ezen körülményre irányzóm, hogy ezen a bajon segítsen, mert ugy látszik, kell, hogy itt valami oka legyen, hogy a kereskedők mindannyian nem csak a petróleumot, hanem egyéb terheket is iparkodnak a Lajthán túl elvámoltatni, nem pedig itten. Ez positiv anyagi kárral nem jár Magyarországra nézve, de azon kárral jár, hogy a mi statisztikánk ez által hiányossá válik és mi a kimutatásokból a következtéié seket nem vagyunk képesek kivonni. Mégy egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét irányozni és ez nem annyira ezen háznak szól, hanem inkább — őszintén megvallom — azon közvéleménynek, a mely a Lajthán túl, minden ily egyességgel szemben, egyformán nyilatkozik. Minden perezbeu, mihelyt pénzügyi vámról, 1 KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IV. KÖTET. fogyasztási adóról, tarifáról van szó, mindig azt olvassuk, hogy annak a haszonnak oroszlán részét Magyarország élvezi, hogy az megint új kedvezmény, mely Magyarországnak adatik, hogy Magyarország az o adósságát és kamat terhét Ausztria rovására akarja fizetni. Mindig abból a nézetből indulnak ki és ez már általánosan elfogadott tan, hogy Magyarországnak fogyasztása nem áll arányban a quótával. Én évek óta — daczára annak, hogy arra nézve megbízható adatok nincsenek és nem lehetnek, mert ezen adatokat csak idővel, az újonnan behozott árúforgalmi statisztika által fogjuk nyerni és talán akkor sem egészen megbizható módon — daczára annak, mondom, mindig azon subjectiv nézetemet fejezem ki, hogy ezen felfogás egészen téves. A népesség aránya Magyarország és Ausztria közt körülbelül obyan, mint 42—43%, az 57 — 58°/o-hez, a quóta tehát, a mely 31"4°/

0-ben állapíttatott meg szemben a 68-6%-el, kellő tekintetbe van Magyarországon létező csekélyebb fogyasztási képesség és csekélyebb vagyonosságra is; mert a quóta megfelel azon adóképességnek, mely a direct adóban nyer kifejezést. Most tehát újabb következtetést vonni a vagyonosság és a fogyasztási képesség csekélyebb mérvéről, hogy az még a quóta arányát sem éri el, ez felfogásom szerint el nem fogadható. Megengedem, hogy a fogyasztás nálunk bizonyos czikkeknél, melyek kizárólag az igen gazdag, igen vagyonos osztályok által fogyasztatuak, nem felel meg azon aránynak, mint hogy igen gazdag, igen vagyonos egyének Lajthán túl sokkal nagvobb számmal vannak, mint nálunk; de oly czikkeknél, melyek általánosan az ország összes lakosainak fogyasztási czikkeit képezik, melyek fogyasztásában, majdnem kivétel nélkül mindenki részt vesz, inkább feltehetjük, hogy a lakosság arányában áll azok fogyasztása, mint a quóta arányában, ugy, hogy arról szó sem lehet, hogy ezen az alapon kedvezményt, vagy eompensatiót követelhetnének Magyarországtól Hogy ezen felfogás helyes épen a petróleumnál, azt a következő adatokkal hiszem bebizonyíthatni. A múlt évi bevétel körülbelül 1.311,000 métermázsát tett; ehhez hozzá adva a nyers ásványolaj mennyiségét 93,000 métermázsával, ennek felét, — mert csak a felét lehet venni az összegnek, — körülbelül 370,000 métermázsa az, a mi tényleg itt a monarchiában fogyasztatik. Ehhez hozzá kell még adni 160,000 métermázsát s igy összesen körülbelül 1.530,000 métermázsára lehet tenni a mulí évi összes fogyasztást. Ennek a quóta arányában Magyarszagra eső része körülbelül 270,000 egész 280,000 métermázsára megy. És épen azon kimutatásból, mely a múlt évi árúforgalomból kezeink közt van, láthatjuk, hogy Magyarország1 ban 397,000 métermázsa hozatott Amerikából; á3