Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

156 77, országos ttlós márczlus 11. 1882. mondja: „Tekintettel további részeikre, az igazság és a vallás- és közoktatásügyi ministernek adatnak ki," módosítványom pedig igy hangzik: „különösen az 1879 : XL. t.-cz. 53. §-ára vonatkozólag, tanulmányozás végett az igazságügyiés vallás- és közoktatásügyi ministereknek adatnak ki." Módosítványomat a mélyen t. ház nagybecsű figyelmébe és elfogadásra ajánlom. [Helyeslés.) Duka Ferencz jegyző' [olvassa Eossival István módosítványát), Göndöcs Benedek: T. ház! Nem volt szándékom a napirendet képező tárgyban felszólalni, de miután a kérvényi bizottság jelentése során oly ügy került szőnyegre, melyhez hozzászólani kötelességemnek tartom s ezt pedig — ha a mai alkalmat elmulasztom — a jelen ülésszak alatt többé nem tehetném — azért szabad legyen a fenforgó ügyben legjobb meggyőződésemet követve, szerény észrevételeimnek röviden kifejezést adni. Minthogy a keresztények és az izraelita vallásúak között kötendő házasságról már törvényjavaslat van benyújtva — s úgy ez, valamint az alapok és alapítványok ügyének megvizsgálására kiküldött bizottságnak jelentése a képviselőházban annak idején tárgyalíatni fog: ezekre vonatkozólag tehát akkorra tartom fenn magamnak a jogot, érdemlegesen nyilatkozni. Felszólalásom tárgyát tehát ezúttal az 1868. évi LM. törvényczikk, valamint az 1879évi XL. törvényczikk, 53-ik §-a képezik (Közbekiáltások: Az 1879-ik évi XLL!) Engedelmet kérek, mindkettőről fogok szólni. (Halljuk! Hattyúk!) Az említeti törvény, t. i. az 1868, évi LM. törvényczikk nem felel meg a gyakorlati élet jogos igényeinek s számtalan esetben éles vallásfelekezeti súrlódásokra szolgál alkalmul, miért is czébizerűnek láttam, hogy a tisztelt ház előtt előadjam, a mi e törvények módosítását nem csak kívánatossá, hanem múlhatatlanul szükségessé teszi. (Halljuk! Halljuk!) T. házi Minden honpolgárnak szabad rendelkezési joga vau arra nézve, hogy gyermekeit annak nevelje, a minek akarja, — vagyis gyermekeinek jövőjét, polgári hivatását és pályáját tetszése szerint intézze

f a nélkül, hogy ebbe az állam beleszólna s a szülők szabad rendelkezési jogát törvény által korlátozná; — s ez bizonyára jól és helyesen is van így, mert hiszen feltételezhető, hogy a gyermekeknek javát, jövőjét és boldogságát saját szülőinél melegebben senki uem óhajtja és azt előmozdítani náloknäl inkább senki nem törekszik. Azonban, — a mi a vallásos nevelést illeti, itt, az 1868. évi LIIL törvényczikk, a szülőket megfosztja szabad rendelkezési joguktól. irányi Dániel tisztelt képviselőtársam, minden évben megújítja a lelkiismereti és vallásszabadság ügyében felszólalását, óhajtván, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság positiv törvény által biztosictassék. (Helyeslés) A vallás- és közoktatásügyi igen tisztelt minister ur, a képviselőháznak f. é. február 13-áu tartott ülésében, e kérdés tárgyalása alkalmával, ugy nyilatkozott, hogy: „A lelkiismeret-szabadságot Magyarországon senki sem bántja és nem is szándékozik bántani". (Ugy van!) De kérdem — tisztelt ház ! — vájjon nem bántja-e a lelkiismeret- és vallásszabadságot a törvény által megszabott jelenlegi állapot, midőn a szülők legszentebb természeti jogaiktól épen a törvény által megfosztva, közös akaratjuk és legjobb megyőződésök ellenére kénytelenek vegyes házasságból származó két különnemű gyermekeiket két különböző vallásban neveltetni ? (Mozgás.) Nem, uraim,, tisztelt ház! Ezt nem nevezhetjük vallásszabadságnak, — mert a szülők közös akaratját és legjobb meggyőződésének érvényesítését a törvény lehetetlenné teszi és a családban, a gyermekek, testvérek között az egyenetlenséget és meghasonlást neveli. Ily körülmények között bátor vagyok azt a kérdést felvetni: vájjon helyesen, jogosan cselekszik-e a törvény akkor, mikor a szülőknek közös magegyezését nem engedi létrejönni, vájjon jót eszközöl e az által, hogy az egyöntetű, egy érzetű vallási nevelést ki akarja a család kebeléből tiltani? Nem, uraim. Én nem mondom, hogy egyik vallásfelekezetnek előnye legyen a, másik felett, hanem hivatkozom arra, a mi legszentebb törvény és azt akarom és arra kérem a t. házat, méltóztassék a családnak adni az elsőségi jogot, hogy a család határozza el, hogy mi történjék a gyermekek nevelésével. Ez legyen az első törvény. Meg kell jegyeznem t, ház, hogy mikor felszólalok, meggondoltam a dolgot és hazám földjén a felekezetek között zavart előidézni nem akarok; hajót nem eszközölhetek, Isten mentsen attól, hogy valaha zavart okozzak: én azt akarom, hogy vegyes házasságban mielőtt a házassági frigy megköttetnék, a szülők — illetve akkor még jegyesek — a házassági egybekelés előtt, közös megegyezéssel határozzanak a felett, hogy (Zaj. Ellen-mondások szélső balfelöl.) Engedelmet kérek, ha befejeztem, a mit mondandó leszek, szívesen elfogadom a felvilágosítást. (Halljuk!) Ne tessék ítélni, mielőtt kimondom, a mit akarok. (Halljuk!) A házassági frigy megkötése előtt óhajtanám, hogy a törvény mondja ki, hogy a házasfelek szerződésileg megegyeznek, hogy melyik fél vallásában óhajtják gyermekeiket neveltetni —- s a gyermekek vallására kizárólag a szülők előleges megegyezése és közös akarata legyen irányadó; (Ellen-