Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-77
77. or8íágos Ülés mái-czins II. 18S2. 155 vészes következményeket figyelemre méltatni s azokkal számot vetni. Miután a büntető törvénykönyv 53-ik szakaszától én sem jót, sem üdvöst nem várok, mert hisz ez azon szakasz, mely utóbbi időben oly sok port kezd fölverni, mely által az igazi lelldismereti szabadság megszorittatik, mely által a szülőknek gyermekeik mely vallásban való neveltetése körüli természetadta jogaik megtámadtatnak, mely által a polgári, családi béke felzavartatik, mely a felekezetek közti — annyira óhajtandó — nyugalom és békés együttélést bolygatja és zavarja, mely a bírói karnál is különböző, — egymással ellentétben álló — ítéletek hozatalára szolgál alkalmul és igy mind a köztársadalomban, mind a birói karnál nagy zavart idéz elő: a magyar törvényhozó testület, hogy a mulasztás vádját magáról elhárítsa, e kérdés elintézését továbbra nem halaszthatja. 4 birói kar a törvény rideg betűje és saját jobb meggyőződésének benyomása alatt nem képes egyöntetű eljárásban megállapodni, mert az egyik így, a másik amúgy, mindegyik saját egyéni nézete szerint magyarázza a szakasz értelmét. Egyik a keresztelésben, másik az anyakönyvbe való bevezetésben keresi azon büntetendő cselekményt, mely az 53. szakaszba ütközik. Én t. ház, a keresztségét nem ismerhetem el az 53. szakasz értelmében büntetendő cselekménynek, mert a büntető törvénykönyv első részének 1. szakasza szerint, kihágást képez minden oly cselekmény, melyet a törvény olyannak nyilvánít. Már pedig én e törvényczikkben sehol sem látom kifejezve azt, hogy a keresztelés bűnténynek qualificáltatnák s igy mint ilyen nem is büntethető. De a gyermeknek megkeresztelése egy másik felekezetű lelkész által nem is pracjudicál az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ának, mert hiszen az által, hogy a gyermeket egy más felekezetű lelkész keresztelte meg, nincs kizárva annak lehetősége, hogy azon gyermek szülei vallását követhesse s abban neveltethessék. A most említett 1868. évi LIII. t.-cz. ugyanazon évi deezember 8-án lett szentesítve; tehát az 1879. évi XL. t.-cz. előtt majdnem 11 éven át volt érvényben, a nélkül, hogy bárki is ebben valamely felekezet elleni sérelmet vagy bűncselekményt látott volna s a nélkül, hogy valaki ez ellen a birói karnál keresett volna orvoslást. Nem felekezeti szempontból szólok én ez ellen t. ház, (Ellenmondás baloldalon) tekintem a törvényt tárgyilagosan. Szerintem egyaránt veszélyes az bármely felekezet lelkészeire nézve. Mert a mi velem történt ma, azt holnap magára várhatja bármely felekezet lelkésze. Az anyakönyvbe való bevezetést szintén nem ismerhetem el oly bűncselekménynek, mely az 53. §. ellen vétene, mert az nem egyéb, mint a megtörtént cselekménynek nyilvántartás végett feljegyzése. Mert ha ellenkezőleg állana a dologi akkor logice az következnék, hogy ha valaki az anyakönyvben elő nem fordul, nem tagja a vallásfelekezetnek. Eltekintve attól, hogy előbb léteztek vallásfelekezetek, mint azoknak anyakönyvei, ily felfogás ellen határozottan tiltakoznék bárki; ha valaki tagadásba merné venni vallásfelekezeti minőséget csak azért, mert esetleg az illető lelkész őt az anyakönyvbe bevezetni elmulasztotta, elfelejtette. Miután az 1868 : LIII. t.-cz. 1 — 7. §-ában az egyik vallásfelekezetből a másikba való átmenésnek módozatai vannak megállapítva: én az 1879 : XL. t.-cz. 53. §-át csak az 1868: LIII. t.-cz. 1—7. §-ának sanctiójaként tekinthetem. S hogy ily értelmet óhajtott neki tulajdonítani maga a törvényhozás kezdeményezője, kitűnik abból, mert az eredeti törvényjavaslatban ez áll: „A ki más vallásra átmenni akaró egyént felvesz" stb., itt tehát olyanokról volt szó, a kikben az áttérésre szükséges akaratnyilváuítási képesség feltételeztetik. De ki fog egy ujdonszülött gyermekben, egy csecsemőben akaratnyilvánítási képességet feltételezni. S hogy e §. megváltoztatása más okból történt, melyet én ez alkalommal taglalni nem akarok s nem azon okból, hogy az igy megrövidítve, a csecsemőkre is alkalmazható legyen, azt azon mélyen tisztelt képviselő urak, kik e §. megalkotásában részt vettek, sokkal jobban fogják tudni, mint én. Azonban mindnyájan tudjuk, hogy e szakasznak ilynemű magyarázata mindenkit meglepett. Én oly sok baj és kellemetlenség okozójának tartom az 53. §-t, hogy sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a törvényhozó testület bölcs tagjainak józan ítélő tehetsége iránt, hogysem feltételezni merném, hogy e háznak nem minden tagja van áthatva azon határozott meggyőződéstől hogy ezen visszás állapot továbbra tarthatatlan. Mindezeknél fogva kényszerítve érzem magamac a magas kormány figyelmei: azon veszélyekre irányozni, a melyek e szakasz alkalmazása által, máris és jövőben még nagyobb mértékben előidéztetni fognak. A miért is a kedélyek megnyugtatása végett, a különböző vallásfelekezetek közti nyugalom és békés együttélés szempontjából a kérvény! bizottság jelentéséhez módosítványt bátorkodom benyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Erősen hiszem és meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt minister urak, kiknek e kérvények kiadatnak, túlelfoglaltságuk daczára is ezen égető kérdés megoldásában, a mely hosszú halasztást a közérzület felháborodásának veszélyeztetése nélkül nem enged, különös tekintettel a törvény életbeléptetése óta tapasztalt visszás állapotokra, csakhamar meg fogják találni azon kedvező módot, melyet mindnyáj ím közösen óhajtunk. A kérvényi bizottság jelentése azt 2 0*
