Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-70

JQ 70. orstógo* ülés hoztam fel, körülbelül hozzávetőleg számítást tettem, hogy mi fordíttatott már ezen 14 év j alatt az utak rendbeszedésére. Tehát nem állítottam azt, hogy a kormány végzi a közmunkaváltsági dolgokat, mindenesetre a kormánynak felügyeleti joga van és köteles arra vigyázni, hogy azok a pénzek el ne fecséreltessenek. A másik félreértés az volt, hogy a minister ur az állami utakra nézve az én észrevételemre azt mondta, hogy azokon nem változtattak, a hogy átvették a Bach-korszakban, azóta semmi változtatás nem történt, kezeltetik a dolog ugy, mint ezelőtt és annyi fordittatik reá, mint j azon korszakban. Hisz épen ez a hiba, mert azon részrehajló eljárást kellett volna megváltoztatni és én épen arra fektetem a fősúlyt, hogy helyes rendszer hozassék be és ne folyfattassék tovább is ez a slendrián. Szögyény László előadó: Csak röviden kivánom megjegyezni, hogy a t. képviselő ur felszólalása tulajdonképen nem a 4. czím a) pontjára, hanem o) pontjára vonatkozik, mert a kezelési kiadások ez évben kis összeggel apadtak a tavalyiakhoz képest. A fentartásra vonatkozólag legyen szabad itt megjegyeznem, hogy itt a ministeri előirányzathoz bemutatott jelentésben minden évben fel vannak hozva megyénként azon államilag kezelt útszakaszok, melyekre a ház által az illető öszszegek megszavaztattak. Az, hogy mely utak kezeltessenek államilag, sem törvény által meghatározva nincs, sem a minister által nem döntethetik el önhatalmilag s igy a megyének sem adathatik meg azon szakaszokra nézve, melyekre nézve összegek nem állapíttattak meg. A házban történt egyes felszólalások nyomán vétettek fel és illetőleg hagyattak ki egyes útszakaszok az állami kezelésből és ezeket illetőleg történt a megállapodás a költségvetésre nézve. Wolff Károly: T. ház ! Bátor vagyok az igen tisztelt közlekedési minister ur figyelmébe egy ügyet ajánlani, melynek czélszerű rendezése csekély költséggel járna. A nagyszeben-vöröstoronyi államut meglehetősen jó karban van, de ezen ut folytatása a román területen, t. i. a határszélen túl Eimnik városáig igen elhanyagolt, majdnem használhatatlan állapotban van. Nem tudom, vájjon katonai, vagy más szempont, vagy a t. kormány részéről elmulasztott felszólítás annak az oka hogy a román kormány ezen utat nem építette ki, de az bizonyos, hogy ezen útrész elhanyagolt állapota a nagyszeben-vöröstoronyi államutat majdnem értéktelenné teszi s e mellett azon vidék kereskedelmi és ipar érdekei nagy kárt szenvednek a miatt, hogy a nemzetközi szerződés határozata erre vonatkozólag nem hajtatik végre. Monarchiánk és márcsrÍBS 3. 1882. Románia közt létrejött postaszerződés Il-ik czikke azt határozza meg, hogy a postaküldemények kicserélése Nagyszeben és Rimnik közt a Vöröstoronyon és Kaineni román határfalun történjék. És miképen hajtatik végre e határozat? Most csak talyiga-posta közlekedik hetenkint kétszer Nagy-Szeben és Kaineni közt. Ennek következése az, hogy egy levél Nagy-Szebentől Rimnikig sokszor annyi, vagy több időt vesz igénybe, mint Nagy-Szebentől Londonig és a kereskedő és iparos kocsiposta teljes hiányában csak kibérelt magán posta utján érintkezhetik a román határon túl és ezen költségek többe kerülnek, mint egy utazás Szebeotől Budapestig. Hogy ily primitív viszonyok miatt nagy kárt szenved azon vidék kereskedő és iparos lakossága s hogy adó képesség tekintetében az államnak is igen nagy hátrányára van ezen határforgalom megnehezítése, azt feleslegesnek tartom bővebben fejtegetni. Csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy az ottani határfogalom most is tetemes. Nagy-Szebenben és környékén évenkint 6—7000 mázsa gyapjú dolgoztatik fel és e gyapjúárúk értéke 3 milliót fölülmúl, a gyapjúnak pedig legnagyobb része Romániából hozatik Erdélybe, továbbá tetemes a bőrgyártás és a bőrárúknak Romániába való kivitele, melynek értéke évenkint körülbelől 100,000 frtot tesz, tetemes továbbá a lisztgyártás és a Romániából való kivitel. Különösen nevezetes a marha-kereskedés. Az 1872-től 78-ig terjedő vámügyi kimutatás szerint 803,179 darab marha hozatott be Romániából Erdélybe és ez összegből körülbelül 50°/» esik a Vötöstornyon eszközölt bevitelre. T. ház, csak futólag és hézagosan körvonaloztam az ottani határforgalmat. De alig szenved kétséget, hogy az ottani határforgalomhoz nevetséges arányban állanak az ottani közlekedési eszközök. Ha a kiviteli kereskedés jövőre, mint én is hiszem, a keletre utal, ezen kereskedés fejlesztésére kellő eszközökről kell gondoskodni is. A Voröstornyon át hetenkint kétszer közlekedő talyiga-posta pedig valóságos satyrája ezen nagyszabású keleti kereskedelmi politikának. Bátor vagyok tehát a t. közlekedési minister urat felkérni, szíveskedjék arra hatni, hogy a szomszéd Románia kormánya minél hamarabb építse ki a szóba hozott utat; és felkérem a t. minister urat arra is, hogy addig, míg a vasút Vöröstornyon át nem megy, legalább naponkinti kocsipostát rendezzen be a mostani talyiga-posta helyett. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedési minister: A mi a t. képviselő úr felszólalásának első tárgyát illeti, már magában a felszólalásban megvan arra a felelet. Romániában levén azon út, a magyar kormánynak Romániában hatalma