Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-70
70. országos ülés márezius 3. ISS2. 11 nincs, ebben tehát intézkedés csak kölcsönös tárgyalások és egyezkedések után történhetik. A mi a másik tárgyat illeti: ha a t. képviselő ár a közlekedési táreza postai szakát átnézi, látni fogja, hogy a hol a forgalom és szükség indokolja, a postánál évről évre megtörténnek a beruházások. Ha tehát a t. képviselő úr által emiitett passuson a forgalom kívánni fogja, hogy nagyobb beruházások történjenek, igyekezni fogunk, hogy a szükség kielégíttethessék; a mennyiben azonban a forgalom oly csekély volna, hogy a forgalmi eszközök nagyobb fejlesztése nem fizetné ki magát, természetesen ideig-óráig úgy keli hagyni a dolgot, a mint jelenleg van. Gr. Károlyi Sándor: T. ház! Ez alkalommal fel akarok hozni egy körülményt, mely egy vidéket igen sújt. Ez nevezetesen azon útvonal, mely Erdélyből Csúcsáról N.-Károly felé visz. Ez út teljesen el vau hagyatva, részben községek csinálják, részben nem, pedig lényeges út lenne Szilágy számára, mely nem bir sem közlekedési, sem vasutakkal, a miért is ezen vidéken segíteni kell. Én tehát arra kérem a minister urat, hogy ezen vidéknek érdekében a törvényhozás elé javaslatot nyújtson be az iránt, hogy ezen út az állami utak sorába felvétessék. Ez azon vidéknek életkérdése, a mely teljesen adóképteleimé lett, a melynek kérvénye a ház előtt fekszik, melyben eléggé cesetelvék az e vidéket sújtó bajok. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen vidéket figyelemben részesíteni. {Helyeslés jobb/elöl.) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedési minister : Az előttem szólott képviselő úr felszólalására sem válaszolhatok egyebet, mint a mit Orbán Balázs képviselő urnak válaszoltam, t. í. hogy nem látom elérkezettnek az idő; arra, hogy a törvényhozás elé javaslatot terjeszszek az iránt, hogy az állami utak hálózata mikép alakíttassák át; mert ha ez megtörténnék, a budget ezen positiójának nagyobbnak kellene lenni, a mit nagy megfontolással és körültekintéssel kell keresztül vinni. A költségvetés tehát nem nyújt nekem alapot arra, hogy bármely utat, a mely nem volt állami kezelés alatt, átvehessek az állami kezelésbe. Én azonban, miután a megyéknek kötelességükben áll gondoskodni az őket megillető utakról, felvilágosítást fogok a megyéktől kérni, hogy miért nem történt ez meg, utasítván a megyéket, hogy a mennyiben ezen utak megyei kezelés alatt állanak, azoknak jó karbahozataíáról intézkedjenek; a mennyiben pedig ez utak községiek, az illető községek által tétessenek meg a kellő intézkedések. Elnök: Szólásra senki sem léyén följegyezve, miután a kezelésre előirányzott 87,928 frtra észrevétel nem tétetett, ezen összeget elfogadottnak jelentem ki. Péchy Jenő jegyző (olvassa): Fentartás 2.704,305 frt. Almássy Sándor: A t. képviselőháznak és kormánynak figyelmét egy dologra leszek bátor felhívni, mely egy községnek végpusztulását idézendi maholnap elő. Felhozom ezt azért, hogy alkalma legyen a képviselőháznak és kormánynak nyilatkozni, hogy akar-e e községen segíteni, hogy az a végpusztulástól megmentessék. Az általam felemlítendő községet a sülyedés veszélye fenyegeti. E községben 40 ház már félig-meddig elsülyedt, a templom pedig már két év óta el van zárva úgy, hogy a touristák, a kik Svájczban járnak, honnan a mulí években rémületes hirek keringtek a begyomlásokról, maholnap jöhetnek Hevesmegyébe, az ország közepébe nézni azt a bámulatos csodát, hogyha emberbaráti szeretet vagy kormány-intézkedés nem fog rajta segíteni. Azt mondhatnák, hogy miért nem segítenek magukon. Hát bátor leszek ezt kifejteni s azon körülményeket is előadni, miként jutott ezen község ama szerencsétlen helyzetbe. Ezen község neve Halmágy. Két mértföldnyire fekszik a Mátrától. Ezen szerencsétlen helyzetbe úgy jutott, hogy az 50-es években egy tehetős földbirtokos a viz medrét a maga birtokáról, a kaszálóról erőszakkal közvetlenül a falura terelte. A falu ellene szegült és nem akarta engedni, de a Bachkorszakban nem sokat gondoltak vele és a folyót közvetlenül a falu alatt vezették el. Ennek következése az volt, hogy a rohamos záporeső, a Mátrából eredő hóvizfolyások ezen község talaját mindig mélyebbre mosták, úgy, hogy mai nap 40 ház elsülyedt a templom pedig már 2 éve, hogy be van zárva. E község folyamodott ugyan segítségért a megyéhez, de a megye utasította, hogy segítsenek önmagukon. De a község maga szegény, nagybirtokos nincsen s midőn mégis akartak segíteni, kölcsönt akartak felvenni, nem kaptak sehol. Folyamodtak a belügyministerhez, a közlekedési ministerhez a 60-as évektől folytonosan mai napig — mindig hiába. Most is a közlekedési ministerium avval utasította el legújabb folyamodásukat, hogy várakozzanak, mig majd a folyó régi medrébe visszafoly, csakhogy ezek nem várhatnak, mert oly veszélyes helyzetben vannak, hogy ha az idén több hó lett volna, vagy ha megerednek a rohamos záporesők, minden perczben a végveszélynek vannak kitéve. Annyit azonban megtett a kormány, hogy egy szakértő építőmesterrel tervet készíttetett el, mely szerint a költség 3000 frtban állapíttatott meg; csak híja van a pénznek. Miután e megyének semmi pénze nincsen, hogy segíthetne rajta, a község maga pedig szegény, azt hiszem, hogy kötelessége volna az államnak, hogy a falut a végpusztulástól megmentse, hogy annak lakói ne legyenek kitéve a
