Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

|77. országos ülés márczhts 11. 1882 149 közgyűlésen amúgy is hivatva lesz a társulat intézkedni és igy meg vannak óva a társulatnak autonóm jogai. Ugy látszik, t. ház, hogy a mii az ipar ügyében hiába kérnek, t. i. a kényszer-szövetség törvénybe iktatását, a Rába-szabályozási társulatnál alkalmazva lett. A kormánybiztos circa 200,000 forintot kapott előlegkép a legsürgősebb előmunkálatok fedezésére. E 200,000 frtot a kincstár maga szedi be. Ezren meg ezren zarándokolnak ki a sugár-útra, hogy nézzék Munkáesynak hires képét, Krisztust Pilátus előtt. A t. képviselő urak közül is sokan voltak ott. Ugy látszik, hogy ezen szent és szomorú dráma minálunk az életben ismétlődik. Ha a kérelmezők panaszkodni jönnek, azt mondják nekik: várjatok a közgyűlésig, ott magatok határozhattok autonóm módou, majd elintézitek ott a dolgot. Most, ha erre azt mondják, hogy: „ardet Uealegon* — nyakunkon van a végrehajtás, — mert hogy csak egy példát idézzek; többek közt a Fertő partján van egy község, Bánfalu, melyből már is 150 lakos menekült Amerikába és arra az előmunkálatok fejében 12,000 fit költséget róttak és azt adóvégrehajtással szedik be, — ha tehát — mondom — panaszkodni jönnek, hogy itt vau a végrehajtás, a közlekedési minister ur azt mondja: „Hja, mi nem segíthetünk, mi átadtuk a dolgot a pénzügyministernek, az beszedi, az neki kötelessége, mert előlegezte a pénzt és nekünk semmi hozzá szólni valónk nincs." Szegény kérelmezők zarándokolnak Budára, kopogtatnak a pénzügyministernél, itt meg azt mondják nekik: „Mi az államnak csak végrehajtóközegei vagyunk, csak beszedjük azt, a mit az állam esőlegezett, az egész dolog jogi és méltányossági kérdés, nem tartozik mi ránk, ahhoz nekünk még csak szavunk sincs." Egyszóval a kérvényezőket küldik Pilátustól Pontiusig és Pontiustól Pilátusig és csak egy különbség van itt: hogy Pilátus az ítélet után mosta kezét, itt pedig a t urak mossák a kezüket, mielőtt az Ítélet meg lett hozva. Annál furcsábbnak tűnik ez nekem, hogy a t. urak kétségkívül tiszta kezeiket mossák, pedig tudják, hogy a Rába és Rábcza igen sok iszapot szokott magával vinni. T. ház! Bevégzem beszédemet. Az alföldi vizkalamitások, a Tiszaszabályozás és ártérmentesítés hullámai ismételve nagyon is érezhetők voltak itt ezen t. házban; nemcsak azért, mert ez országos kérdés, hanem azért is, mert ezen vidéket magyar emberek lakják, kik politikailag érettek s értenek hozzá, hogy panaszaikat éles hangon adják az országnak tudtára. Sopron, Mosony és Vasmegyéuek lakói tudvalevőleg nagyrészben németek, loyalis, türelmes németek, ezek egy szép reggelen arra ébrednek fel, hogy előmunkálatok czíme alatt oly ügyben, melyre ok mindig megtagadták beleegyezésüket, bizonyosan akaratuk nélkül, egyes községre 10—12 —-15,000 fit lett kiróva, mielőtt csak egy kapavágás lett volna téve ezen dologban. Azt hiszem, t. ház, ellenmondásban nem részesülök, ha azt mondom, hogy épen mi nekünk törvényhozóknak kötelességünk a szerényebb, csendesebb lakóknak igazságot szolgáltatni. Meg vagyok győződve a t. közlekedési minister irr igazságszeretetéröl, hogy ha magának fáradságot venne, ut audiatur et altéra pars, azokat is meghallgatni kegyeskednék, azoknak sérelmeit illetékeseknek és jogosaknak tartaná. Én tehát kérem a t. házat, hogy méltóztassék a vasmegyei Rába-érdekeltség kérvénye értelmében határozni, illetőleg azt elfogadni. Krisztinkovics Ede: T. ház! Én ugyanazt kérem az előttem szólt képviselő úrtól, a mit ő kért a t. közlekedési minister úrtól, t. i. hogy akkor méltóztassék felszólalni, mikor valamiről alaposabb ismerete, tudomása van és a mint ő akarja felkérni a közlekedési minister urat, hogy szerezzen tudomást az ügy állásáról, akként vagyok bátor én, mint a Rába-szabályozó társulatnak volt igazgatója 1881. szeptember 23-ig annak keletkezésétől, őt utalni arra, hogy ne pusztán felületesen és a dolgok nem tudásával, Poutius-Pilátus emlegetésével méltóztassék érvelni, hanem méltóztassék haza meuni és ott a megyei levéltárban megnézni, hogy az 1869. évi november 16-ikán tartott királyi biztosi ülésben Mosony, Sopron és Győrmegye közönsége intézett kérvényt a kormányhoz az iránt, hogy tétesse meg az előmunkálatokat a Hanság kiszárítására és a Fertő lecsapolására és öukénytes adakozás utján pénzt adott össze, melyhez Mosony vármegye alispánsága mintegy 1500 frtot szedett Össze adakozás útján. 1880. ápril havában Vasmegye székhelyén tartott királyi biztosi ülésen indítványoztatok a Rába szabályozása azon hozzátétellé], hogy az ne pusztán és egyedül ármentesítés legyen, hanem az legyen a tudomány színvonala szerinti vízhasznosítási elvekre fektetve s a kormány felkéretett, hogy ilynemű terveket csináltasson ugy a Rába szabályozására, a mire már előbb kéretett, mint a Rábcza szabályozására és a Fertő lecsapolására. A kormány erre kiküldötte Képessy, Szegheö, úgy Újházi mérnököket és midőn ezek a terveket, aztán az összeírásokat az illető törvényhatóságok elkészítették, Sopronban, Magyar-Ovárott és Győrött megtartott királyi biztosi üléseken a ministeri főmérnök Ujházy megjelenvén, a terveket az érdekeltekkel ismertette s ezen felül a tervek harmincz napi közszemlére kitétetvén, Győrött 1873. november 15-én egy Sopron, Mosony és Győr megyék alispánjaiból