Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

110 73. országos ülés márczins 7. 1882. tudni, hogy magyar tüzérezredek és aknászvagy utász-csapatok azelőtt egyáltalában nem léteztek. Az általános védkötelezettség behozatala óta, vagyis a védtörvény keretein beíül azonban, a rendes hadseregnél óriási haladás történt ezen a téren és nem hiszem, hogy a t. képviselő ur, a ki honvédtiszt volt —• mint szavaiból értettem — és talán most is az, a ki mint látom, foglalkozott is ezekkel a dolgokkal, ne tudná, hogy jelenleg vannak tüzérezredek, melyeknek a legénysége magyar és vannak utászés aknász-osztály ok, melyek magyarok és vadászzászlóaljak, a melyek szintén magyarokból állanak. Egyáltalában a rendes hadsereg keretén belül igen nagy haladás történt e tekintetben. És én hiszem, hogy a nemzetnek mindig meglesz ez óhajtása és fel fog szólalni sikerrel a jövőben is. Ha pedig egyszer a hadsereg contingense e részben ki lesz elégítve, követelni fogja, hogy azon egyének, a kik a hadseregben tüzérek, utászok, aknászok voltak, külön csapatokba, központosittassaoak a honvédségnél is. A mit a honvédség létszámára mondani méltóztatott, hogy t. i. nagy fogyatkozása fog történni 3 esztendő múlva, hogy 50,000-re fog leesni a létszám, az ily mérvben nem áll, hanem le fog esni körülbelül 140—160 ezerre. Akkor fog ugyanis a mostani védtörvény alapján a honvédséghez besorolt három korosztálybeli felesleg-szolgálati ideje lejárni. így tehát nem a képviselő ur jóslata fog beteljesedni, mert a természetszerű contingens meglesz akkor is és 140 ezer körül lesz a létszám. {Ralijuk.') Egyébiránt hogy a honvédség, a nemzet büszkesége kifejlesztessék, hogy tisztekkel, műszaki csapatokkal látassék el az egy bizalmi kérdéssel áll szoros kapcsolatban. {Ralijuk!) Ha méltóztatnak olyan theoriát felállítani, hogy a honvédség és a közös hadsereg, mint egészen külöü állók állítassanak fel egymással szemben, {Ellenmondás a szélső baloldalon) akkor méltóztassanak elhinni, hogy azon czélt, melyet, ugy vélem, mindketten el akarunk érni, hogy tudniillik a honvédrendszer fejlesztésével a hadsereg költségei lejjebb szállíttassanak, annál későbben fogjuk elérhetni. Én azt hiszem, hogy nekünk a honvédségre nincs is oly nagy szükségünk, mint arra, hogy a sorkatonaság is hasonló rendszerben szerveztessék, egyformán jó legyen mindkettő és együtt küzdjön, győzzön vagy haljon meg a hazáért. Ha ezen bizalmat el fogjuk nyerni, nem lesz akadálya annak, hogy a honvédség tökéletesedjék. Elfogadom a költségvetést. [Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lits Gyula: T. ház! Én szavaim félremagyarázása miatt csak pár pillanatra kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. {Ralijuk!) Az előttem szólott Ivánka Imre t. képviselő ur a többek között engem gyanúsítással illetett, a mennyiben azt mondotta, hogy mi a honvédségnek kész illetlensége felett azért jajdulunk fel, mert ha a honvédség készeu lenne, Ausztriának háborút üzennénk. Én ellenben azt mondottam, hogy én ebben látom ugy a trónnak, mint az alkotmánynak garantiáját, hogy abban találom az országnak ugy bel - mint külbiztonságát j azonkívül azt mondotta, hogy én a tiszti kart megbélyegzőleg zsoldosnak neveztem volna. En azonban kijelentem, hogy mind a két kar iránt elismeréssel vagyok. És zsoldosnak tartottam csupán azokat, a kik a közös hadseregből a honvédségbe lettek átléptetve a nélkül, hogy a magyar nyelvet értenék s a nélkül, hogy magyar honpolgárok volnának. Ezeket tartottam szükségesnek kijelenteni szaraimnak félremagyarázása miatt. (Helyeslés a baloldalon.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Midőn a honvédelmi ministerium költségvetéséhez általánosságban néhány észrevételt teszek, teszem azt azért, hogy néhány előttem elmondottakra reflectáljak. Azok egyébiránt nagyobb részt ismétlései voltak azon nézeteknek, a melyek a honvédelmi költségvetés tárgyalásánál minden évben a budgetvitánál hangoztattak. A tüzetesebb hozzászólásnak akkor lesz helye, mikor a véderő módosításról szóló törvény, mely a ház asztalára úgyis le van téve, tárgyalás alá kerül. Mindamellett engedje meg Lits Gyula képviselőtársam, hogy én nyilatkozataitól eltérőleg szólalok fel, mert az én kiindulásom és álláspontom inas, mint az övé, pártállásunk következtében. 0, ki a kiegyezési alapot nem fogadta el, természetesen az önálló magyar hadsereg álláspontján áll, én, ki mindenkor a kiegyezésnek hive voltam, e házban mindenkor a honvédség mellett küzdöttem, igen természetesen, mert ez a kieg}^ezési törvényeknek következménye. Egész czélzatom oda volt irányozva, azon törvény szellemének lehetőleg kellően érvényt szerezni és a honvédelmi intézményt agy fejleszteni, segíteni, a hogy azt hazánk érdekei kívánják. Nem kiesinylem én a honvédelmi intézményt s örömmel tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem is kicsinylik többé, mert természetes, hogy midőn a levegő tele van harczias anyaggal és mindenütt ütjük, hogy gyűjtik az erőket a bekövetkezhető összeütközésre s ez még a pénzügyi helyzetre is többé kevésbé sujtólag hat minden országban, ugy, hogy a mi pénziigyministerünk is az általános vitánál kénytelen volt kijelenteni, hogy tarthatlan ugyan ezen örökké való fegyverkezési állapot, de a leszerelést nem lehet előbb eszközölni, mig az, a ki kezdeményezője volt, azt meg nem teszi; továbbá nemzetgazdaságilag is látjuk, hogy minden osztályra, mond-