Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

73. országos ülés márezias 7. 1882. líí hatnám minden kenyérkereseti ágra béuítólag hat ezen fegyverkezési állapot. Végre el kell ismerni, hogy a magyar honvédség, legalább szellemében, a magyar államiságnak némileg kiegészítő részét van hivatva képezni s ugy lebeg az előttem, hogy jövője lehet egy új rendszer életbe léptetésének, hogy a harezias szellemet, mely egyesülve a nemzeti szellemmel, a harczképességet fokozza. Ily körülmények közt a honvédségi intézményt mindenesetre vívmánynak kell tekintenünk és oda kell irányoznunk minden törekvésünket, a mennyire lehet, hogy ezen intézményt kellően kifejtsük. Elleneink számosak, részben a Lajtántúliak s ezek két részre oszthatók: azok, kik régibb katonák, kik az úgynevezett megcsontosodott czéhrendszer megsértését látják, midőn új katonai rendszer által annak a ezéhrendszernek a nymbusa veszélyeztetve van; s olyanok, a kik féltékenyek arra. mert a magyar államiság attribútumát látják benne. Helyesen mondta Lits Gyula t. képviselőtársam, hogy ez elemek akadékoskodnak abban, hogy a honvédelmi intézményt az által, hogy megvonni igyekeznek tőle az anyagot, ugy a tiszti kar, mint a legénység részére, {Ugy van! balfelöl) ez intézményt compromittálni akarják. De ez nem sikerült nekik, mert daczára annak, hog}^ az intézménynek számos hiánya van, melyeknek kimutatása a véderőtörvény módosításának tárgyalásánál fog sorra kerülni, mégis a hadgyakorlatok fényesen igazolják az ellenkezőt. S engedje meg t. barátom, hogy a tiszteknek, kik ezen fáradságos és igen nehéz munkára vállalkoztak, legalább azon egy erkölcsi elégtételt megadjuk, hogy a hadgyakorlatok szép eredménye az ő nehéz kötelességük lelkiismeretes teljesítésének köszönhető. (Helyeslés bal/elől.) Mások, a kik idehaza talán az én elfogultságomban és előszeretetemben nem osztoznak a a honvédségi intézmény tekintetében, — hogy szelíden ítéljem meg — egyszerűen annak pénzbeli oldalát látják esak s megdöbbennek, midőn 7 millióról van szó, mert ezen összeg tetemesen meghaladja a cultusministerium budgetjét és megközelíti a kereskedelmi, földmívelési budgetet s ezen urak azt hiszik a nagyon elterjesztett és némileg jogos hirek következtében, hogy a honvédség tisztekkel kellő számban nem rendelkezik és hogy az egész 7 millió nem egyéb, mint kidobott pénz. De mondom, hagyjuk a részletezést akkorra, midőn a véderő-törvény a t. ház előtt lesz tárgyalás végett. Csupán a t. honvédelmi minister úrtól, kinek buzgóságát, ügyszeretetét elismerem és szívesen konstatálom, leszek bátor egy pár felvilágosítást kérni. Egyik a virementet illeti. Meghiszem, hogy unalmas leszek. Tavaly is felhoztam ezt s már vesszőparipámmá vált. Én nem tudok megbarátkozni ezzel azért, mert e ház mindenkor oly előszeretetet tanúsított ezen intézmény iránt, hogy minden következménynek eleget tett. Tehát oly kicsinyes és kufáros alkudozásnak pár százezer írtért helyét nem látom. De azért sem helyeslem a virement megadását, minthogy ezzel bizonyos szabad tér engedtetik a minister urnak, a ki a legjobb akarat mellett is elfogult lebet. Ezt kimondhatom minden tiszteletem mellett az egyes egyének iránt. Igazolta ezen állításomat a mmister változásokkal előfordult hadi tárczábani rendszerváltozások. Mikor Kuhn volt a hadügyminister, az egyik legfontosabb ágát a tárczának, a tisztek és altisztek nevelését más alapra fektette, mint a melyen most van. Francziaországban az egymást felváltó hadügyministerek az egy éves önkénytesi intézményt illetőleg homlokegyenest ellentétes rendszereket követtek. Tehát az illető minister a legjobb akarat mellett is elfogult lehet s midőn nagy virementje van, az egyik ágat a másik ág rovására megesorb írhatja. Gyanúsításra is adhat alkalmat, kivált midőn a csapatoknál vonatnak el bizonyos összegek a személyes ügyeket illető cznnek részére. Még inkább áll ez oly intézménynél, mely különben is rövid idejű szolgálatra van alapítfa, tehát azon időt kellőleg fel kell használni és abból nem szabad semmit elvonni. A másik az, hogy a lapokban ismételve előfordult — nem tudom, hogy alaposak-e, —hogy a hadügyministerium részéről és a honvédelmi ministerium részéről is a törvények rendelete kellőleg meg nem tartatik. Az egyik vád, a mely igen súlyos vád, az, hogy midőn a harczokra behívatnak az osztályok, a helyett, hogy soronként a legfiatalabbak hivatnának be legelőször, hátulról kezdik s a majdnem kiszolgált egyéneket, kik már családosok, vonják el házi tűzhelyeiktől s teszik ki az ellenséges tűznek. Szóval több tekintetben törvénysértéssel vádoltatik a hadügyi kormányzat. Ilyen a honvédségi tábornoki kinevezés is. Ez a budgetben előfordul. A mit én sem tudok a törvény szellemével összeegyeztetni. A honvédbégi törvény egyik paragraphusában határozottan ki van mondva, hogy tábornok lebet a íőhadparancsnok. Egy másik paragraphusban ki van mondva, hogy tábornokok is lehetnek, vagy törzstisztek a kerületi parancsuokok. Máskép az egész honvédségi törvényben tábornokról szó sincs, tehát legfelebb lehet ezredes. Tudjuk, hogy a kimutatásban előfordul a 89. oldalon több tábornok mint dandárparancsnok. Tehát