Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

98 73. országos ülés márczius 7. 1882. kisérem — mikor ez javasoltatott, csak 150 hold volt inficiálva, a huza-vona következtében annyi idő múlt el, hogy most már 500 hold van inficiálva és ha ily lassan halad a munka, mert vizet nem kapnak, mert a panasz mindig az, hogy az eszközök roszak, ezen jeles borvidékünkön 1000 hold lesz inficiálva és mikor már kész lesz az artézi kút, akkor is kérdés, vájjon szolgáltat-e annyi vizet, hogy az elárasztást foganatosítani lehessen. A mi magát a vezetést illeti, hát ezen ügynél is az a szerencsétlenség van, mint más egyéb ügyeknél, t. i. nem a gyakorlati kivitel gyorsaságára vaa fektetve a dolog, hanem a bürokratikus ellátásra. Bocsánatot kérek, hogy lehet két ily fontos dolog vezetését egy kézben egyesíteni, holott mindenik ügy megkivánná a maga egész emberét. Mert annyi tény, hogy bármennyi buzgóság van a borászati kormánybiztos úrban, én elismerem, hogy buzgóan eljár a két dologban, de hogy ha ő a borászati ügyekben, mint pl. a pinczedolgok előmozdítása érdekében huzamosb időre távozik, akkor meg van akadva a philloxeraügynek tovább vezetése, mert az ő vezetésétől, initiafivájától függ minden, ő a referens ezen ügyekben. Tehát méltán meg lehet azt kívánni, hogy miután ez mégis csak túlnyomóan szakkérdés, ne a bürocratikus eljárás tolassék előtérbe, hanem adassék legalább a szakembereknek, a kísérleti állomásfőnököknek és a kik e kérdéssel gyakorlatilag foglalkoznak szabadabb mozgás, hogy iuitiálhassanak; mert az ily intézkedéseknél nem csak az emberek jó akarata a mérvadó, hanem mi kötve vagyunk az évszak által is, bizonyos munkálatokat az évnek bizonyos részére vagyunk kénytelenek halasztani, hogy megtegyük s épen azért az eljárás gyakorlati és gyors megoldására is kell törekednünk. Én t. ház, ezt az ügyet nagy figyelemmel kisérem. Erre az ügyre nézve talán semmi sem olyan jellemző, mint túlságos liberalitás, melyet a minister ur követ, midőn pl. arról van szó, hogy az emberek titkos szerekkel a philloxera kiirtását meg akarják kísérelni. Foglaltatik a t. minister ur jelentésében egy valósággal jellemző eset, egy név ötlött fel szemem előtt, Allenberg Lázár. Allenberg Lázár kísérleteket tett a philloxera által ellepett tahi - tótfalusi szőlőkben. Én Kolozsvárit tudakozódtam, hogy vájjon nem az a ruhakereskedő-e és kisült, hogy csakugyan a volt ruhakereskedő az. Hát t. ház, mikor nekünk vannak chémiai intézeteink, műegyetemünk, tudományos akadémiánk, akkor ruhakereskedőt bocsátunk ki fontos problémák megoldására, oly problémára, melyre sem Pasteur, sem Dumas, sem megannyi jeles nem tud a tudomány legmagasabb álláspontján tájékozást nyújtani. Milyen észjárása lehetett annak, ki a minister urat ily eljárásra vezette? Nem képzelhetek egyebet, mint azt, hogy valakinek a miaisteriumban eszébe jutott, hogy a ruhakereskedők a moly ellen működnek, a philloxera pedig olyan, mint a moly, jó lesz tehát ruhakereskedőt bízni meg kísérletekkel. (Derültség a szélső baloldalon,) Történtek kísérletek, melyek még nevezetesebbek voltak, mert oly szerrel történtek, melyről már 1874-ben be volt bizonyítva, hogy nem hathatós; ez a kátrány. A minister ur a kátrány iránt is oly nagy bizalommal viseltetett, bár 1874-ben kisült, hogy nem hat, hogy tüstént nagy mennyiségben rendelt meg kátrányt. Elküldték Sólyba, ott nem alkalmaztatott; azután most vándorol Magyarországon. En utolértem Er-Mihályfalván s ott akkor már a 8-ik száz forintot fizették vasúti raktározás fejében, mert nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Külömben ismerem a minister ur egy rendeletét, a mely azt mondja, hogy miután a kátrány a phylloxera ellen nem alkalmazható, jó lesz szőlőkaró és czövekek beszítatására, hogy ne rothadjanak oly hamar. Hát t. ház, kérdem én, hogy oly veszélylyel szemben, a mely érzékenyen sújtja Európa egyik leggazdagabb nemzetét, a franczia nemzetet, oly vészszel szemben, mely gazdasági ágazataink egyik legbecsesebbikét fenyegeti megsemmisüléssel és tudva azt, hogy nem követhetjük a minister ur ideájának irányát, mely szerint mindig csak Francziaország példáját kell követni, mert hiszen nagy deficitünk van és ily bajok elhárítására nem vagyunk képesek annyit fordítani, mint Francziaország és a franczia társadalom, — ha ily rendszer mellett ily tapogatódzó eljárást látunk, kérdem, t. ház, lehetséges-e az, hogy egy lelkiismerettel biró képviselő egy tételt megszavazzon, mikor semmi garantiát nem lát a jövőre nézve? Én tehát nem szavazom meg a tételt; hanem a helyett van szerencsém a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani. (Olvassa): „Határozati javaslat. Utasítsa a ház a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministert, hogy a phylloxera kísérleti állomáson a borászatilag fontos magyar szőlőfajok is a kísérletek körébe vonassanak; továbbá, hogy ugyanott Magyarország futóhomok területei borászati használhatóság tekintetében meghatároztassanak s a meghatározások eredménye nyilvánosságra bocsáttassék; végre, hogy megfelelő homokterületeken a franczia módszer szerint kezelt szőlőtelepek létesíttessenek." Szalay Imre: T. ház! Nem volt szándékom e rovatnál felszólalni, de miután előttem szólott Herman Ottó t. képviselőtársam minket is megtámadott, kik az állandó phylloxera bizottságban szereplünk: kénytelen vagyok szavaira