Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-56

50 56. ország HIé« február 15. 1882. pészeti, építészeti és vegyészeti szakcsoportok számára lett volna emelendő és ez csak az igazgató kedvéért toldatot meg a fémvasipar szakmával, a mely a fővárosban helyén aligha van. Nézetem szerint az igazgató igen helye'n lenne a kohászati és bányászati iskolában Selrueczen. Azon nézetemnek kívánok kifejezést adni, hogy a tanerők alkalmazásánál a jövőben, a mennyire csak lehet építészeti, gépészeti, szóval oly gyakorlati férfiak neveztessenek ki, kik nem tisztán tanférfiai•:, hanem gyakorlat terén is működők, mivel ezen intézet feladata kiválóan gyakorlati. Én ezen intézetre nézve azon meggyőződést nyertem, hogy a vezetés azt annak niveauján túl igyekezett emelni. Ezt nem szemrehányáskép mondom, mert azt természetesnek találom, hogy az intézet vezetője azt egy kis politechnikummá kívánja átalakítani. Azt hiszem azonban, hogy ez czéltévesztés és ezért azon óhajomnak adok kifejezést, hogy az állami ipartanoda szerkezetébe tgj is felvett igazgató testület ?égre kineveztessék. mert nézetem szerint a jelenlegi tanerők nem eléggé gyakorlatiak, a mi pedig az ily intézetnél mindig szem előtt tartandó. Kívánatos, hogy ezen igazgató-tanácsban iparosok is legyenek, kik némileg ellensúlyozzák az intézet vezetésének egy kissé túlságosan theoreticus színezetét. Helyeslem a mi az intézet programmjában mint ezél említtetik, hogy t. i. a tanításnál a fősúly az egyes iparágak elméleti ismertetésére fektetendő. Azonban ennek különböző módja van. A vizsgálatokon és más egyéb alkalomkor nemcsak én, üe mindenki azon benyomást nyerte, hogy a tanárok az elméletet sokkal magasabb értelemben veszik, mint a hogy az az ott kiképzendő fiatal iparos emberek jövőjére nézve kívánatos. Minden intézetnek meg van a maga hivatása. Ne akarjunk tehát ezen intézetnél körülbelül oly eredményeket elérni, a minőket a polytechnikum hivatásának kell tekinteni. Örvendek, hogy a minister ur oda törekszik, hogy azon hiányok, melyek két év előtt az intézet megalapításánál észlelhetők voltak, orvosoltassanak és hogy köriratában felhívta a törvényhatóságokat, hogy stipendiumok alapításával tegyék lehetővé a fiatal embereknek, hogy ezen iskolákat látogathassák. Ezért nagyon ki vánanaíosnak tartom, hogy azon társadalmi osztályok gyermekei lépjenek az iparos pályára, kik eddig ezt ritkán tették. S midőn azon reményemnek adok kifejezést, hogy ezen törekvésében a t. közoktatásügyi minister lankadni nem fog, még egy pontra vagyok bátor figyelmét irányozni, t. i. arra, hogy viszonyaink mellett igen sok fiatal iparosvan kiknek nincs módjukban, ho<íy azon intézeteket egész éven át látogassák, vannak sokan, különösen építészeti iparosok, kik nyáron át dolgoznak és télen foglalkozásuk nem lévén, a tanulásra ekkor sok időt fordíthatnának Enuük megfeiőleg más országokban számos ily intézet van, melyben csak télen foly az oktatás, igen kívánatosnak tartanám, ha a budapesti közép ipartanodáknál is, ha nem is rögtön, de egy-két év múlva ilyen téli ciklusok állíttatnának, hogy az iparos közönség szükségének ez irányban is elég tétessék. S midőn ezen kívánságomat a t. közoktatásügyi minister ur figyelmébe ajánlom, óhajtom, hogy az indokolásában kifejezett azon reményét, mely szerint „nagy ideig elég lesz a most megszavazott költség", ne vegye oly szigorúan s ezen intézetnél ne takarékoskodjék. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. ház is szívesen meg fog szavazni ilyen intézetre mindent, a mit az intézet öregbítésére a t. minister ur kívánni fog. Elnök : A tétel ellen nem lévén észrevétel, a gépészeti ipartanodára előirányzott 13,300 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző, (olvassa): c) a budapesti közép-ipartanoda47,030 fi:L(Elfogadjuk!) Elnök: Nem lévén észrevétel, a 47,030 frt m e g s 2 a vaz tátik. Baross Gábor jegyző' (olvassa): d) Iparos tamilok iskolái: 9000 frt. Steinacker Ödön: T. ház! Az iparostanulók iskolái tán világosabban lesznek megjelölve, ha azokat tanoncz vagy mesterinas iskoláknak nevezem. 9000 frt azon összeg, a melyet a közoktatás keretébe a kisipar tanonczaiuak oktatására fordítunk. Senkisem tagadhatja, hogy ezen összeg igen csekély. Már a pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával felszólalt a bizottságnak egy érdemes tagja, Szögyény képviselő ur, felhíván a közoktatási minister ur figyelmét arra, hogy a máe országokban, névszerint Németországban és Ausztriában is létező „G-ewerbefortbildungssehule" czímíí intézeteket nálunk is meghonosítani törekedjék a túlságosan elhanyagolt kisipar fejlesztése végett. Hajói emlékszem, a minister ur hajlandónak is mutatkozott e tekintetben valamit tenni, hanem kénytelen vagyok arra utalni, hogy a mi kormányunk ezen szándéka már igen régi. 8—10 é?e, hogy szó van ezen iskolák szervezéséről és szaporításáról. Két, három enquét tartatott már ezen ügyben, a tantervek a legkisebb részletekig elkészültek, de alkalmazva e'pen csak azon iskolánál vannak, melyek már ezen enquetek tartása előtt létesültek s a melyeket a t. kormány Budapesten segélyez. T. ház! Ebben a tempóban lehetetlen, hogy iparosságunk niveauja emelkedjék. Tízezer kezdő iparos kerül ki évenként a műhelyekből, kiknek képessége távolról sem felel meg annak, a mivel más országok iparosai bírnak. Részben iparkodott már a népoktatási torvény segíteni azon sajnos állapoton, hogy számos gyermek van, a ki sem írni, sem olvasni, sem számolni nem tanul az ele-