Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

35 5o, *rsí.áí»«* fiiéi fekraftr 14. 1SSS, által elvégeztetik; de tudjuk azt is, hogy a ki esak egy évig hallgatta, lett legyen bármilyen kitűnő hallgató, a tanárnak mégis jobban esik, ha egy év helyett 4 évig fizetteti meg vele a tandíjat. Következnek a szigorlatok egy orvosra nézve. A természetrajzi elővizsgálat 21 frt; az orvostudori clőszigoríat 30 frt; az első orvosi gyakorlati szigorlat 30 frt, a második orvosi gyakorlati szigorlatért 56 frt, a harmadikért 25 frt. A felavatási díj 70 frt. No már t. ház, a felavatás a középkorban roppant nagy ünnepélyességgel volt egybekötve. Az illető felavatandó kapott egy talárt és egy föveget és valóságos nagy ceremónián kellett keresztül mennie. Hanem az a 70 frt már nem is egészen maradványa a középkori intézménynek; ez is csak nyerészkedési díj. Bocsánatot kérek. egy modern tudor felavatása járhat egy kis ünnepélyességgé], azzal pl., hogy a felavató tanár az illetővel kezei szorítson, mi bizonyítaná azt, hogy ő megszerezte magának a tudorságot, de ez elég is. Ezen 70 frt min alapul tehát voltaképen? A t, minister urnak egy szabály rendeletén. Most már ezen 70 írtból jár a rectornak 10 frt, a 4 dékánnak egyenkint 3 frt, összesen 17 frt; a felavató tanárnak 5 frt; a kar jegyzőjének 10frt; az egyetemi központi irodának az oklevél írásáért és a pedelusnak 12 frt. A maradvány azután a kari pénztárba megy, melynek rendeltetését én teljességgel nem tudom. Azt mondhatná talán valaki, hogy ha az illető elérte czélját, a 70 frt nem nagy pénz. De én mégis nagyon furcsának találom azt. hogy míg a dékánnak csak 3 [frt jár, addig a jegyző 10 frtot kap. Mintha bizony az a jegyző nagyobb functiót végezne, mint a dékán. Ez mondom, nagyon sajátságos. De van még egy másik sajátságos dolog is. Néha ugyanis 3 vagy négy avattatik fel, máskor ismét 5, 6, 8, sot 10 is és akkor az egyetem ugyanazon eljárást követi mint a mely pl. a korjegyzőknél divatozik, hogy azok a községben kiszállván, 10 20 félnek végzik el a dolgát és minden félen külön veszik meg a kiszállási költséget és igy egy kis funetióért 10 frt helyett olykor 4—500* frttal távoznak. Itt is 10—15 felavatandó egyenként teszi le a 70 — 70 frtot és történik azután egy nagy osztozkodás. Már a tisztesség fogalma is azt követelné, hogy ily csekély funetióért ily díjazásoknak a cumulatiója kerülíessék, mert hisz eg_y alkalommal, egyszeri megjelenésűé], egy ünnepi functióval végeztetik el 15 emberrel szemben ugyanazon ünnepélyes aetus. Nagyon kívánatos volna, hogy végre megszüntettetnék ezen, már nem is a középkorból való, hanem nagyon is modern módja a pénzszerzésnek. A szigorlatok akárhányszor két szomszéd szobában tartatnak és az illető dékán elmegy abba a szobába is, ebbe is és megkapja a mindkét szigorlaton való részvételért az illető praezencz márkára járó díjakat. Hiszen ha vesszük azt, hogy az a szegény tanuló a szigorlatokhoz nem is fér hozzá, hacsak a szolgáoak 5 frtot nem ad, sőt, hogy a tantermekben zártszékek tartatnak, melyeket privilegizált ifjak bérbe szoktak venni, mint a színházban, ha jól tudom, 5 írtjával egy semesterre. Mindezt egy valóságos baksis-rendszernek kell neveznünk. És ha ezzel szemben vesszük azt, hogy a talentum nincs mindig kötve ahhoz, hogy a szegény ifjú 500 frtot adhasson a tanárok zsebébe és ha vesszük a beiratások számát és a tanpénz-elengedések számát, akkor meg fogjuk érteni, hogy egy oly egyetem, a, mely ily baksisrendszeren alapszik, nem haladhat, hanem annak sülyednie kell (Helyeslés a szélsb' balon.) Felhozom a tudományegyetemmel szemben a műegyetemet. Méltóztassék azt is megvizsgálni, tessék megnézni, mily egyetértés van ott a tanári karban, mindnyájan egyek törekvéseikben. De nincs is tanpénz oly értelemben, mini az egyetemen; ott a tanpénz beíoly a műegyetem pénztárába és méltányos kulcs szerint részesülnek abban a tanárok egyformán. Ott nem támadhat kenyéririgység, a mit másutt tapasztalunk, hol az egyik tanárnak S —10 hallgatója van, a másik pedig összecsőlít magának mindenféle fogással 3—400-at. A műegyetemen nincs ily tanpénz és innen van az intézet egészséges szelleme. Azt mondja a t. minister ur, a tanpénzre nézve, hogy ez még vitás kérdés. Itt a gyakorlati megoldás a műegyetemen, ez ellen nem hozhatni fel semmit. A minister ur arra a 819 hallgatóra fekteti a súlyt. Hiszen támadásomnak erre vonatkozó része nem erre fektette a fősúlyt, hanem a bölcsészeti katbedrák közül specialiter az állattani kathedrára. Hogy kimutassam, mily felfogás uralkodik általában bizonyos szakok kezelésére nézve, megmondom, hogy nem tartom lehetségesnek, hogy ma Európában létezzék állattannal foglalkozó ember, a ki elvállalja az egyetemen az összes aldisciplinák előadását. Nem adhatja elő azokat azért sem, mert oly ifjak vannak ott, a kiknek más-raásnemti aldisciplinákra van szükségük, nem lehet hogy valaki egy kalap alá vonja az orvosnövendékeket, kiknek összehasonlító boneztanra és szövettanra van szükségök, a bölcsészekkel, kiknek a systhematicában nagyobb jártasságot kell szerezniök, sőt még a gyógyszerészeket is, kiknek egészen más ismeretekre vau szükségük az állattanból, s az a tanár nem tür meg maga mellett magántanárt s a parallel cathedra nero állíttatik föl. Erre fektet-