Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

81. •rwfcgm filét febrmár 14. 1882, rs folyamodó nem tudta kimutatni még mellékletekben eem, hogy az illető tantárgygyal foglalkozott. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Ki volt az? Herman Ottó: A t. minister ur kinevezte Dr. Hampel urat az ókori történelem tanszékére, holott őt mindnyájunknak mint kitűnő archaeologot van szerencsénk tisztelni; kinevezte a tanári kar akarata ellenére, holott az ő folyamodványához semmiféle kimutatás csatolva nem volt, hogy 8 az ókori történelemmel egyáltalában foglalkozott volna. Az igen t. minister ur ismét, hogy a kaczagokat a maga részére hódítsa, használta velem szemben azt, hogy én őt lelepleztem. Én egyáltalában megjegyzem, hogy mi, a kik e padokon foglalunk helyet, egyáltalában nem látjuk szükségét annak, hogy az igen t. minister urat még külön is le kell leplezni, előttünk a t. minister ur tetőtől talpig tökéletesen leleplezve áll; én inkább szükségét látnám egy fátyol alkalmazásának, hogy bizonyos meztelenséget eltakarjunk. Hogy még jobban hódítsa maga részére a kaczagokat, azt mondta, hogy ő engem látott maskarában, holott én őt nem láttam. Bocsánatot kérek, a t. minister ur kénytelen bevallani, hogy a hol ő engem maskarában látott, az nem volt nyilvános hely. Hát a minister nr már oda is megy, a hol úgyszólván a házában az ember egyszer oda adja magát a mulatságnak, örömnek és azt a parlament elé hozza; már most én fogom a magam részére hódítani a kaczagokat és nemcsak kaczagokat fogok bódítani, hanem azt hiszem, hogy a t. minister ur areza mindjárt komoly is lesz. (Halljuk! Halljuk!) Miért nem mondta meg a minister ur, hogy nem csakhogy én costutneben voltam, hanem hogy reggel, mikor már a tánczban mindenki kidőlt, ketten még tánczoltak: az egyik voltam én, a másik volt a t. minister ur boldogtalan fia. {Nagy zaj, Mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Gyalázat!) Én nem akarom a t. minister úrral szemben azt alkalmazni, a mit b. Prónay t. barátom alkalmazott, mert csak azt mondom, én akkor igenis láttam a minister ur arczában egy változást, akkor elvetette azon gyűlölködő vonást, a melyet mindig ott látunk rajta, mert akkor ő is gyermekének mulatságában gyönyörködött. (Felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Rendre! Zaj.) Az igen t. minister ur védekezik velem szemben (Halljuk!) azon kifejezésre nézve, hogy reactionarius hajlamai vannak, kivált abból indulva ki, hogy én azt mondottam, hogy nem jár el egyformán a tanárok kijelölésénél: egyszer megkérdezi a tantestületet, máskor nem; és azt mondja beszédében, hogy ezt azért teszi, mert hát az olyan testületek, a melyekben annyi érdek jön össze, mint a tanári testületben, azok rendesen sokkalta elfogultabbak, mint ő, (Halljuk!) Na hát t. minister ur, ez az összes reactionúriusoknak és az összes monarcháknak a jelszavuk és elvük. Ott van az orosz czár; hát hiszen ennek tökéletesen az a nézete, azt mondja, hogy mire való nekem a parlament, a hol anynyi érdek összecsődül ? Sokkal okosabb, ha én a magam parancsszavát alkalmazom. Én pedig azt kérdem: Minek van itt a törvényhozás? Hiszen itt is az egész nemzet érdekű találkoznak; hát hiszen az a férfiú, a ki ott a ministerelnöki széken ül, csak azt tartja, a mit a mi.nster ur. tehát az összegyűjtött érdekek számbavételével történik az, a mit akarunk. No ha a minister ur így gondolkozik, ez nem alkotmányos felfogás, ez egyszerűen nem állhat meg. Én kifejeztem és kinyilatkoztattam a nyilvánosság előtt, hogy én a kormány felajánlási jogát kétségbe nem vonom, de válogassa meg az eseteket, midőn ezt alkalmazza; fontolja meg, vájjon nem kenyéririgység, nem piszkos érdek-e az ok, mely a tanári testületet arra birja, hogy egy kiváló, általánosan elismert tekintély ellen forduljon. Ha ez be van bizonyítva, megadom a minister urnak azon jogot, hogy akkor a tauári testület ellenére is tegye oda azt a kitűnő erőt; de ott, a hol apróbb érdekekből kis embereknek a becsempészése forog szóban, a hol a kathedrákból már kenyérkérdést csinálnak, ott ezen eljárást soha helyeselni nem fogom. A mi a tandíj kérdését •illeti t. ház, hát én számítási tettem normális alapon, hogy menynyibe kerül egy orvosnövendék kiképesése és annak az összegnek hányadrésze foly a tanárok zsebébe. (Halljuk!) A tandíj 5 \é\ alatt kitesz 362 frt 25 krajezárt; még pedig I. félév : 33'60, II. félév: 33-60, III. félév: 42, IV. félév: 38-85, V. félév : 50-40, VI. félév: 42, VII. félév: 34"65, VIII. félév: 30-45, IX. félév: 33-06, X. félév: 23'10; ehhez jön a szigorlati és a felavatási pénz kerekszámban 250 frt, ebből a 250 írtból 30 frt foly a kari pénztárba, a melynek rendeltetésére nézve én egyáltalán semmi felvilágosítást nyerni nem tudtam. 202 frt folyik be az ilieíő tanárok, illetőleg a szigorlók zsebébe, ugy hogy minden orvosnövendék akkor, midőn orvos? diplomáját megkapja, 564 frt 25 krral járult az illető tanárok fizetésének javításához. (Ugy van! a szélső balon.) Hogy ez egészen tényleges, kijelentem, hogy én ezt egy gyakorló orvos indexéből irtam ki, a mint az ott be van irva. Igaz, azt fogják talán mondani, hogy itt valahol többet kellett fizetni. Hanem itt vannak a parallel kathedrák, vegyük fel pl. hogy az illető az 5 évből 4 éven át hallgatott tájboneztant, holott a tájboneztan csak egy évre nézve kötelező

s és minden tanítvány