Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-55
36 55. ©raafegss Uéf« február 14. 18SI. egyáltalán magáijak hivatalos adatokat szerezzem H iába kopogtat az ajtón: az igen t. minister ur még csak a múltkor egy concret eset alkalmával, egyszerűen a kalendáriumra utalt engem, hogy ott fogom találni az adatokat. Avval vádol a t. minister ur, midőn egy szellemi proletariátus nevelését hoztam fel, hogy én voltaképen a kaszt-rendszert akarom behozni, midőn azt mondom, hogy ne méltóztassék oly nagy tömegben kiképezteíni a tanárokat, midőn nem tudják azokat alkalmazni, mert nincsenek megfelelő számú tanodák. A t. minister ur iparkodott a házat megkaczagtatni, mert ő is mestere annak, hogy a ki a kaezagókat a maga pártjára tudja hódítani, az már fél győzelmet aratott; azt mondja, hogy ezen elvet ugy is lehetne alkalmazni, hogy minden ügyvéd követelhetné, hogy neki per adassék. Bocsánatot kérek, t. minister ur, hiszen általános a panasz, hogy az ügyvédeket is csak ugy nevelték tömegesen, hogy már most semmiféle perök nem lehet és azon a pályán is kezdődik már a proletariátus, mely nagyon veszedelmes kezd lenni. És a tanügy terén! Hát tanulmányozza az igen t. minister ur például Svájcz állapotát; mily gondossággal válogatják meg ott a fiatal embereket, kik a tanári pályára képeztetnek. Hogy figyelik meg, meg van-e bennük Pestalozzi szelleméből valami, mert nem elég a diploma, a melyet komi) en lehet kapni, hanem hivatással is kell birni. És mily gondosan határozzák meg a számot, minthogy tudják, hogy évenként átlag véve hányat alkalmazhatlak, mikép kell azt korlátozni és berendezni. Nem kasztról van szó, hanem arról, hogy ne esábittassanak a vizsgák megkönnyítése által megfontolatlan ifjak oly pályára, a mely kenyeret csak egy bizonyos számnak adhat; hogy azután az életbe lépve, kidobva mint czélttévesztett problematikus existentiák, esetleg veszélyeztessék a társadalmat magátAzt mondja a minister ur, az egyetem ötletéből s ugy állítja oda a dolgot, mintha én azt mondottam volna, hogy egyes tanároknál egy tantárgyra 819, illetőleg 896 hallgató van beírva. Bocsánatot kérek, de ha a minister ur azt mondja, akkor elmulasztotta beszédemnek illető részét egy kis figyelemmel kisérni vagy megolvasni ; mert én határozottan azt állítottam, hogy vannak tanárok, kiliiiél a hallgatók összes száma 819, illetőleg 896 és phisskai lehetetlenség a coUoquiumra való tekintetből ily ór'ási számot kiképezni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vaunak auditóriumok 3—400 főből állók oly tanszakoknál, hol nem elegendő a tanár részéről a szóbeli előadás, hanem a hol demonstratíve kell hogy tartsa az előadását, a hol sealpellel kell dolgoznia, itt a képtelenség! Ezekre a tanszakokra, ugy mint a boncztanra, de a jogi karnál is vannak parallel tanszékek felállítva, ezt én igen jól tudom; de én egyszersmind arra kértem a minister urat, hogy vizsgáltassa meg, győződjék meg a beiratkozások alkalmával, hogy a parallel tanszékeknél az egyetemi szellem alacsony niveauja következtében, iszonyatos corruptió hatása kezd mutatkozni s ez száimazik onnan, hogy az egymással versengő tanárok kölcsönösen buktatják meg egymás hallgatóit s ennek folytán következik he az, méltóztassék meggyőződni a beiratkozásoknál hogy a hallgató félvén a bukástól, az egyik és másik tanárnál beíratja magát, hogy mind a kettő kegyét kiérdemelje. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon,) A t. minister ur harmadik egyetemet is említ. No hát t. ház, én jelenleg Magyarországon és Magyarországon kivül a magyar egyetemi hallgatók számát körülbelül hetedfél ezerre becsülöm. Ezen számot azon pályákon, melyekre az egyetemi ifjúság előkészittetik, a mai társadalmi állapot és szervezet mellett Magyarország elhelyezni nem tudja. Természetes következése ez azon »agy perceptionak, nagy sápnak, mely akkor fejlődött, mikor az újabb alkotmányos állapotok beálltával mindenki bedugta fiát hivatalokba s a mi még ma is lüktet. (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon.) Tudjuk, hogy mikor a szédelgő vasúti vállalatok teleharangozták az országot nagy nyereményekkel, hogyan tódult az ifjúság egyszerre a mérnöki pályára és ez még ma is folyton lüktet. Méltóztassék a minister ur a vizsgarendszert megvizsgálni a maga valósága szerint és méltóztassék kiválogatni a valósággal hivatott ifjakat, hogy csak ezek jöjjenek az egyetemre és akkor nem fog bekövetkezni az —- bár itt sem találta el a baj valódi "kát — hogy az ifjúságban nincs tanulási kedv, hogy neki bizonyos kényszerrendszabályokat kellett behoznia, mert as ifjúság járt vadászni, mulatni stb. A valódi ok nem itt rejlik, hanem azon alacsony tudományos niveaun, a melyen jelenleg Magyarországon az akadémiák, kiváltképen pedig a budapesti egyetem áll. Am tegyen oda a n-inister ur csak oly tanárokat, kiknek előadásai valósággal a tudomány iránti szeretettől át vannak hatva, a kik a tudomány terjesztésében és az ifjúság vezetésében kitüntetik magukat és akkor legott fog változni nagyban és egészben és részleteiben az egész egyetemi élet, De a t. minister ur azt mondja, hogy 8 nem protektió-barát, hogy ő egyáltalában nem protegál. Én nem akarok specziális egeteket felhozni, hanem a t. minister ur kénytelen lesz bevallani, hogy tett embereket kathedrákba, a kik valóbau nem oda valók; teljes tökéletesen ugy van, hogy egy kathedrát betöltött, a hol az illető
