Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-55
í*. ttrmájsm ülés vonalát lejebb kellett tenni. Midőn a régibb időben mindenkinek felnyittatott a sorompó, elmulasztotta a t. minister ur annak eorolláriumát, a szigorú hivatali vizsgát is felállítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn e két tárgyról tüzetesebben szólottam, azért tettem, mert ezek itt meg voltak említve. Különben azt hiszem, hogy nagy része nem is tartozott volna ide. De ha egyszer ugy Lánczy képviselő ur, mint a t. minister ur, megemlítették, én is kötelességemnek tartottam hozzászólani. Ha már felszólaltam, bátor leszek a minister urnak még egy szavára válaszolni. (Halljuk!) A t. minister ur azt raondá itten Irányi Dániel t. képviselőtársammal szemben, ki a vallás átalános szabadságáról szóló törvényt sürgette és ma is sürgeti, hogy nekünk speciális vallásügyi törvényre vau szükségünk. Nem arra van szükségünk, hanem arra és kellett volna már régen, hogy az 1848: XX. t.-cz. 2., 3., 4. §-ai effectuáItattak volna, vagy mondta volna ki a t. ház, hogy ezen törvények abrogáltatnak. Mi azt követeltük és követeljük nia is, hogy azon jogegyenlőség és viszonosság, mely ott le van téve, érvényesíttessék és határoztassék meg törvényben a vallásfelekezetek egymáshoz és az államhozi viszonya, positiv törvények által inoudassék ki, miket kell megtartani azoknak, kik új valláseorporatiókat akarnak alapítani — nem consortiumot, mint a minister ur monda — hanem cor poratiót. Erre a törvényre nagy szükség iett volna, megmondom az okát, hogy miért. Ezen törvény hiánya megnehezíti a középtanodai törvénynek megalkotását, az alapok és alapítványok jogi természetének eldöntését, a házassági törvény megalkotását és ezzel összefüggésben a kötelező polgári házasság behozatalát. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Megemlékezem ez alkalommal Literáty képviselő urnak szavairól is, ki azt monda, hisz itt vau a keresztények és az izraeliták közti házasságról szóló törvényjavaslat, a mely kellő garantia az iránt, hogy a kötelező polgári házasság elve kimondatik. Ha ő ebben vigaszt talál, akkor nem irigylem a gusíusát, de engemet nem vigasztal (Helyeslés a szélső balon.) Azt sem fogadhatom el, hogy a házasságnak lényegét az megváltoztatta volna, hogy a házasság idők folyamán az egyház kezébe ment át; mert igaza van Deák Fereneznek és mindazoknak, kik azt mondják, hogy a házasság polgári intézmény. Ez nem sértheti a vallás-felekezeteket, mert ekkor fog nekik jutái azon magasztos feladat, hogy a felek által megkötött házasságra, ha ezt kívánják, a vallás áldását reáadják és mert ekkor ki fognak kerülteini mindazon galibák, a melyeknek a házasufebrnár 14. 1882, 35 landó felek most a házasság megkötése előtt ki vannak téve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Részemről pártolom a beterjesztett határozati javaslatot. (Helyeslés szélső balfelol). Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve a vitát bezárom. Szó illeti még az előadót és a határozati javaslatok beadóját azon sorrendben, a melyben a javaslatok beadattak. Miután pedig az előadó szólni nem kivan, a szó Herman Ottó képviselő urat illeti. Herman Ottó : T. ház! A legszigorúbb önbirálatot alkalmazva a múltkor elmondott beszédemre, azt hiszem, hogy annak sem hangjában, sem állításaiban nem lehet oly irányt feltalálni, a mely feljogosíthatta volna a minister urat a felelet azon modorára, a melyet tegnap velem szemben jónak és illőnek talált. Azonban megvallom, hogy nekem olyan természetem van, hogy hajlandó vagyok, habár mérsékeltebb formában is a nagy reformátor azon mondását követni: „Auf einen groben Klotz gehört ein grober Keil", a mi azonban túlgoromba volna s magyarul mérsékeltebben kifejezve, azt teszi: „a milyen a mosdó, olyan a törlő". Állok tehát a minister ar elébe. A t. minister ur felém fordulva, felhozza a tanárok üldöztetését és természetesen tagadja azt. És hogy eztat. ház előtt egészen elfogadhatóvá, plausibilissá tegye, azt kérdi, hogy engem üldözött-e ő, mikor a museumnál voltam alkalmazva? Hát én a tanférfiakról beszéltem, én pedig mint museumi tisztviselő uem voltam tanférfiú. Es ez a dolognak még csak egyik oldala. Mert én figyelmeztetem a t. minister urat, méltóztassék az elnöki iroda aktái között keresgélni s ott meg fogja találni csakugyan azt az aktát, mely egy bírálatom következtében keletkezett, mikor felszólittattam. hogy állásomról lemondjak s midőn ellenem ezért a vizsgálat megindittatott s egyenesen az mondatott, hogy politikai Uzelmeim miatt talán elhanyagolom a hivatalomat. Hát t. minister ur, én sem vettem azt üldözésnek, mert én egyáltalában semminemu üldözéstől nem félek, nem tartok mindaddig, míg senkinek lekötelezettje nem vagyok s magam kötelezettségét teljesítem. (Helyeslés.) Hogy az én állásom, positióm könnyebb lett —• hát én azt mondom a t. minister urnak, hogy én nekem van bizonyos nyilvános életem, ismernek százan, ezerén, igaz, az én ajtóra folytonosan nyitva áll, de oda semmiféle denunczians nem teszi be a lábát és ha beteszti, úgy a hogy bejön, ki is megy. Nekem semmíiéle deauncziátorom nincsen. Hanem ha a t. minister ur arra akar czélozni, hogy mi, a kik itt az ellenzéki padokon ülünk, uem állunk elé elégséges adatokkal, hát hiszen ennek a t. minister ur maga az oka. Hát kisértse meg bármelyik függetlenségi párti képviselő, hogy ő concret esetre 3*
