Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-69

364 69. országos ülés márezins 2. 182. meny, hogy a társulat vidékének legnagyobb része — miként már említettem — négy viz­szabályozó társulat kötelékébe tartozik, meg­érdemelné azt, hogy a közmunka és közlekedési ministerium ezen ügygyei behatóbban foglalkozzék. Azért én most határozati javaslatot ez iránt —• tekintve, hogy már is oly nagy számú határo­zati javaslat van beadva — nem nyújtok ugyan be, de nem mulaszthatom el, hogy ne figyel­meztessem a közlekedési minister urat arra, hogy a Kőrös és Berettyó mentén alakult tár­sulatok irányában az 1881 : LII. t.-cz. 7. §-át foganatosítsa. Tekintve í. ház azt, hogy az általam imént elmondottak is arról győzhetnek meg mindenkit, hogy a közlekedési ministerium igazán nem teljesíti olykép feladatát, mint azt teljesítenie kellene, hogy ott oly dolgok történnek, melyek annak ügykezelése iránti bizalmát lehetetlen, hogy fokozzák, hanem inkább aláássák a minis­terium tekintélyét én azt okozzák, hogy min­denki jó lélekkel elmondhatja, hogy nem felel meg a ministerium ügykezelése hazánk érdekeinek és okot adnak arra is, hogy a ház kebelében oly vádak hozatnak fel, a minőknek tanúi voltunk s a mely vádakról 12 évvel ezelőtt ezen padokról egy képviselő ur ekkép nyilatkozott: „Hogy ha ilyen vádak egyszer már a ház kebelében szóba hozattak, okvetlenül szükségesnek tartom mind­azon általam igen tisztelt hivatalnok — vagy inkább mondhatnám hivatal — maga a közleke­dési ministerium irányában, mind az államkor­mány tekintélye, mind az ország hitele érdeké­ben, hogy ha azok itt egyszer szóba hozattak, oly módon tisztáztassanak, hogy ezentúl ahhoz, a mi elhatároztatott, a részrehajlásnak még csak gyanúja se férjen." „Ennek csak egy módja van — e mód nem egyéb, mint hogy a háznak tagjaiból pártkülömb­ség nélkül alakított bizottságnak az illető okmányok felmutattassanak és az illetők magukat a bizottság előtt igazolják." „Bár az meggyőződésem, hogy ez az egye­düli mód, indítványozni ezt, én uem indítványo­zom, mert én ezt oly kérdésnek tartom, hol nem lehet és nem szabad pártérdeknek szerepelni — oly kérdésnek, mely mindnyájunknak közös ér­deke: mert a magyar kormány becsülete, a magyar nemzet hitele, mely ezzel kapcsolat­ban van, egyformán érdeke mindnyájunknak, azért óhajtandó, hogy a ház t. túlsó oldaláról jöjjön ilyen indítvány, — mert uraim, elvontan beszélve — nem érintve sem személyt, sem hiva­talt, ha ily vád a parliamentbeu felhozatik, csak két eshetősége vau: — az egyik eshetőség szomorú, reménylem nem fog bekövetkezni, hogy mindaz, a mi a közönség közt elterjedve van, igaznak bizonyul, szomorú, de ha ugy van is, szükséges, hogy bebizonyittassék, hogy a kor­mány a fekélytől menekedjék, a másik eset, reménylem ez fog bekövetkezni, hogy bebizonyul a vád alaptalansága — és akkor szükséges, hogy az ország magas hivatalnokainak kitűnő' ereje meg ne bénittassék és ezek a közjónak továbbra is szolgálhassanak." „Én tehát ezen országos szempontokból óhajtom a vizsgálatot, óhajtom annak általam ki­fejezett kedvező eredményét, mert részemről sokkal nagyobb súlyt fektetek arra, hogy az egész világ előtt bebizonyítva álljon az, hogy a magyar kormány magas állású hivatalnokairól azt, mintha magánérdekből vagy kedvezésből az ország érdekei elhanyagolására képesek vol­nának, mondani nem lehet és százszorosan előbbre tenném ezen örömömet azon gyenge kár­örömnek, melyet valaki erezhetne akkor, ha nem az ő pártjából alakult kormány ily módon com­promittáltatik. Kívánom a vizsgálatot, kívánom kedvező eredményét a közjó érdekében, mely minden pártérdeken felül áll; s végül csak azt kívánom, hogy Isten soha ne engedje megérnem, hogy e hazában valaki saját pártja érdekét a közérdek fölé helyezze!" Bátor vagyok megjegyezni, í. ház, hogy ezen aranyszavakat és örök igazságokat senki más nem mondta, mint a t. túloldal vezére, a jelenlegi ministereinök ur. Azért legyen szabad remélnem és hinnem t. ház és t. túloldal, hogy vezérüknek ezen akkor mondott örökigazságú szavait tekintetbe véve, hozzá fognak járulni a parlamenti bizottság kiküldéséhez. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: (Halljuk! Halljuk!) Érzem annak mellőzhetlen szükségét, hogy midőn a közlekedési ministerium tárczájának költség­vetési vitájában felszólalok, azon ügyben is nyilatkozzam, mely Rohonczy t. képviselő urnak felszólalása és indítványa által napirendre hoza­tott. De ezt csak beszédem végén fogom tenni és előzőleg bátor vagyok a t. ház figyelmét néhány rövid megjegyzésre kikérni, mely ezen tárczának ügykörére vonatkozik. A tegnapi napon igen illetékes férfiak által a ház minden pártjának köréből nevezetes és érdekes felszólalások történtek a vízszabályozási kérdésekre nézve. Ezekre én csak később fogok röviden reflectálni. Legyen szabad a most tár­gyalás alatt levő tárcza működési körének másik főágára, t. i. a közlekedési politikára némely megjegyzést tennem. (Halljuk !) Örömmel conätatálom t. ház, hogy ezen a téren nem egyedül gáncsolni, hanem dicsérni való is van e ministerium működésében. Az az eszme, mely néhány évvel ezelőtt az ellenzék padjairól mondatott ki és hangsúly oztatott elő­ször, hogy t. i. mulhatlanul szükséges, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents