Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

30 m. országú 11*» febrmár 14. 1882. egyszerre oem vagyok képes, eltekintve a finaneziális viszonyoktól is, mindent végrehajtani. Most be fog fejeztetni a vegytani intézet, azután fog jönni sorban a boncztani intézet. Egyébiránt kérem a képviselő urat és a többi királyhágóntúli képviselő urakat, méltóztassanak elhinni, hogy bennem a legjobb akarat van a kolozsvári egyetemet fejleszteni, de el kell hárítani előbb azon bajokat, melyek Kolozsvár városában részint a telek beszerzését illetőleg, részint a klinikát illetőleg vannak. Biztosíthatom azonban, hogy a boncztani intézet nem fog ott soká maradni és ha a t. ház eugem megbíz és a költségeket megszavazza, reménylem, hogy azt gyorsan fel fogom építtetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mocsáry Lajos: T. ház ! Mielőtt e tárgyalás alatt lévő költségvetési rovatra és a beadott három rendbeli határozati javaslatra nézve nyilatkoznám, méltóztassék megengedni t. ház, hogy én is tegyek némely észrevételt az igen t. cultusminister urnak tegnap mondott s nagy tetszéssel fogadott beszédére, (Halljuk!), még pedig annak csakis azon részére, a melyben illiberalisoknak nevezett minket, a kikről felteszi, hogy mi is akadályokat gördítettünk még a múlt országgyűlésen az alapok ügye elintézésének, valamint az iskolai törvény keresztül vitelének. A mi az alapok kérdését illeti, hát én nem tudom, hogy miként intézhette az igen t. minister úr ellenünk, ezen párt ellen az akadályok gördítésének vádját, minthogy ezen párt már csak azért sem foglalhatott állást ez ügyben, mert az még egyátalában nem feküdt az igen t. ház asztalán. Ha arra hivatkozott a t. minister úr, a mi talán magán úton jutott tudomására, hogy közülünk egyik-másik nem óhajtotta az alapok elintézésének azt a módját, mely akkor imminens volt, — hát méltóztassék megengedni, azt itt előhozni, de általában az alapok kérdését és az iskolai törvényt így antieipative ide a törvényhozás elé hozni, részemről parlamentalis eljárásnak nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon) Hanem, ha már méltóztatott elő hozni az igen t. minister urnak, hát én megmondom, hogy mi. a kik igyekeztünk akadályokat gördíteni azon két törvény elintézése útjába, hogy azt miért tettük. Hát tettük ezt, — tettük mondom, mert a felelősséget érte csekélységem részéről én is elvállalom — tettük először is általánosságban azért, mivel fájdalom! mi a legtöbb esetben tiszta nyereségnek tartjuk az országra nézve azt, ha a t. kormány a maga törvényhozói eljárásában meggátoltatik; (Helyeslés a szélső' baloldalon) tettük azért, mert a t. kormánynak törvényhozási iránya általában két fő dologból áll: először abból, hogy a törvényhozási téren is feltétlenül teljesíteni törekszik mindazt, a mit Bécsben tőle kívánnak (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl) és másodszor mert törvényhozási intézkedéseinek legtöbbje egyenesen azt czélozza, hogy megsemmisítve az önkormányzatnak még fenn levő maradványait, a központosítás épülete minél előbb, minél teljesebben kiegészíttessék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem hát volt nekünk speciális okunk is, hogy ezen két törvény létrejövetelét megakadályozzuk. A mi nevezetesen az alapokat illeti, igyekeztünk azt megakadályozni még azért is, mert — és azt hiszem, egyenesen a t. minister urnak is közreműködésével — a múlt országgyűlésen az alapok és alapítványok kérdésében kiküldött bizottság akként volt megalakítva, hogy ha nyilatkozott volna, azon nyilatkozat okvetetlen nem lett volna más, mint az, hogy azok a közalapok, a melyek azelőtt is mindenkor a helytartótanácsnak, tehát a kormánynak és igy az államnak felügyelete és kezelése alatt állottak, jövőre, is miat most absolutistice kezeltessenek, elkerülésével a törvényhozásnak; mert imminens volt az, hogy azon bizottság ki fogja mondani azt, hogy a magyar eultusminister, a magyar parlamenti kormány egyik tagja, továbbá is úgy, mint eddig, egy absolutisticus kezelés sáfárja legyen; [ügy van! a szélső baloldalon) mert imminens volt az, hogy azon bizottság ki fogja mondani azon elvet, hogy a magyar képviselőháznak. a magyar törvényhozásnak nincs joga és nem feladata ellenőrizni a közalapok, tehát állami vagyon kezelését. Azt óhajtottuk, hogy ezen enanciatio, a mely nézetem szerint mindenesetre csak compromittáló lehetett volna a képviselőházra nézve, mert abdicatiót jelentett volna a képviselőház legfontosabb kötelességeinek teljesítéseiről, hogy ez enuntiatió elkerülhető legyen. Ez volt az oka annak, hogy mi igenis, a mennyire csekély befolyásunk telt, illetőleg a mennyire nyilatkoznunk ezen tárgyban lehetett, kifejeztük azon óhajtásunkat, hogy az alapok és alapítványok kérdésének elintézése ugy, mint akkor imminens volt, meg ne történjék (Ugy van! a széhö baloldalon) és ezt annyival is inkább tettük, mivel meg voltunk győződve, hogy az igen t. liberális minister ur igenis mindent elkövet, hogy akként oldassék meg ezen kérdés, hogy a törvényhozás megfosztassák azon jogától, hogy ezen közalapokat maga kezelje. (Ugy van! ú szélső baloldalon.) Feltehette ezt, mert a eultusminister ur volt az, a ki újra szervezte azon bizottságot, mely most is absolutistice a törvényhozás megkerülésével kezeli a közvagjonfc. De különben is voltak adataink és pedig olyanok, melyek hitelessége iránt kétség nem forgott fenn, hogy a t. minister ur el volt szánva ily irányban oldani meg a kérdést. Ezen adatokat, minthogy inparlamentaris eljárást követni nem akarok, itt elő-