Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

t& orsiAgos fllé* febnár 14. 1SSS. 3 1 hozni nem fogom, de ha méltóztatik kiváuni, magánúton lesz szerencsém közölni a t. minister úrral, Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon szívesen veszem az adatokat! Mocsáry Lajos: Hanem azt mondja a í. minister ur, hogy mi illiberálisok voltunk azért is, mert mi a középiskolai törvénynek megvalósítását elleneztük. Hát mit tartalmaz az? Talán azt gondolja valaki, hogy abban lényeges roformok biztosittatnak, melyek által biztosítva van a szabadszellemíí oktatás, az oktatásnak szabadsága, vagy tartalmaz az talán oly intézkedéseket, melyek a közoktatás ügyét hathatós eszközökkel fogják támogatni? Abban a törvényben, valamint a jelenleg benyújtott középiskolai törvényben szó sincs efféle intézkedésekről. Nem egyéb azon törvény, mint codificatiója azon rendelkezési jognak, melylyel a minister ur az iskolákban birt s melyet szabadon gyakorolhatna ezután is, mert azok senki által kontrovertálva nem voltak. Azokat kodifikálni nem szükséges. Hanem van azon törvényben más, a mi új dolog. És ez az oka annak, hogy azon törvényjavaslat megszületett és az nem más mint a protestáns önkormányzat megsemmisítése. (Helyes

1 és a szélső baloldalon.) Olvassa el bárki a törvényjavaslatot és a kinek szemei vannak a látásra, látni fogja, hogy az nem más, mint a protestánsok autonómiájának, számos békekötésen alapuló jogainak megsemmisítése. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát bátor vagyok kérdezni a t. házat, hogy az államnak mi szüksége van arra, hogy a protestáns autonómiát megsemmisítse, vagy mi haszna volna abból a közművelődésnek, ha a protestánsok iskolai autonómiája megsemmisíttetnék ? A mi a szükséget illeti, azt mondja a t. minister ur, hogy az igenis szükséges azért, hogy a kormány az államellenes törekvéseket megszüntetni képes legyen. És Grünwald Béla t. képviselőtársam is denuncíálta a protestáns iskolákat azzal, hogy a protestáns iskolákban az autonómia örve alatt államellenes tendentiák űzetnek. A mi a felekezeteket illeti, a mint már mondottam, a minister urnak annyi hatalma és rendelkezési joga most is van, hogy azon államellenes tendentiákat megfékezze. Vagy talán a reformátusok ellenében van ilyen megfékezésre szüksége? Ezt senki sem fogja állítani. Hanem azt mondják talán, hogy szüksége van az államnak ilyen hatalomra, szemben az evangelicusokkal, mint a kiknek kebelében tudvalevőleg igen sok pánszláv van. De épen az evangélikus egyházzal szemben, azt hiszem, nem lehet fonákabb dolgot cselekedni, mint a protestáns autonómiát megsemmisíteni. Miért mutatkoznak pánszláv mozgalmak az evangélikusok között? Azon egyszerű okból, mert a magyarországi tótságnak egy jelentékeny része azon felekezet kebelében van. De épen ezeknek a tendentiái ellen az autonómia képes sokkal hathatósabb eszközöket biztosítani az állam részére azon tendentiák megfékezésére, mint a milyennel az állam, a kormány rendelkezik. S az azért van, mert a szlávoknál egy testületben léteznek ott a magyarok és a németek, a kik mellett hiába akar fogadatlan prókátorkodni Steinaeker és Zay képviselő ur, de a kik épúgy, mint a magyarok, e haza fennállásának és virágzásának jelentékeny tényezőjéhez: a magyar nemzetiséghez szorosan ragaszkodnak. Ezek együtt: a német és a magyar elem, mely az evangelicus felekezet kebelében van, nyomról nyomra figyelhet minden ilyen államellenes tendentiákra és ennélfogva sokkal inkább képes azokat féken tartani. S hogy ezt csakugyan teszi is s hogy sikeresen teszi, erre nézve kétségkívüli bizonyítványt adott azon két pánszláv iskola bezáratásával, mire maga szólította íel a kormányt. Azt hiszem, szemben ily példával lehetetlen azt mondani, hogy az állam érdekében szükséges volna a protestáns autonómiát megsemmisítem. De legyen szabad még azon kérdést |is röviden megvilágítanom, hogy volna-e haszna az államnak azon intézkedésből, hogy a protestáns autonómia megsemmisíttetnék ? Azt hiszem, ellenkezőleg nagy kára volna. Kára volna először is azért, mert 60 középtanodában semmi sitietnék meg azon igazi szabadelvű tanítási irány, melyre pedig ezen államnak nagy szüksége van. Szüksége van először is azért, mert nem birván teljes állami önállósággal, függőben vagyunk oly hatalomtól, melynek tudjuk, meggyökerezett traditiói a szabadságnak, a szabad szellemnek egyátalán nem kedvezők, mert jól tudjuk pl. azt, hogy a polgári házasság törvényjavaslatát a kormány nem azért nem terjesztette be eddig, mintha nem volna meggyőződve annak szükséges voltáról, hanem azért, mert ugyanazon hntalom részéről ez egyenesen megtiltatott a kormánynak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Szükségünk van továbbá, a szabad szellemi irány biztosítására, — kimondom egyenesen — szemben a clerussal, mely hazánkban még most is ugyanazon hatalmi állással és befolyással bír magára a kormányra, bármint szabadkozzék is a minister ur. mint birt korábban. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es vájjon volna-e haszon az államra nézve, ha ezen autonómia megsemmisítésével három millió állampolgár levenné kezét a közoktatás ügyéről, melyet jelenleg vallásos buzgalomból ingyen ápol? Nem volna-e ugyanazon következése a közoktatás ügyére, ha megszűnnék az áldozatkészség azon forrása, mely jelenleg- a