Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-55
5B, •rsxágos Blés február 14. 1882. " : igazi átka az államnak. Eszembe jönnek t. ház Thiers szavai: „Ha a hit kincse volna kezemben, azt hazám fölött kinyitnám. Én részemről százszor inkább szeretem a hivő nemzetet, mint a hitetlent. A Mvő nemzet lelkesültebb, midőn a szellemi munkát kell végezni, hösiesb, midőn nagyságát kell védelmezni." Ezen erkölcsi sülyedés átka természetesen a gyengéket fogja különösen sújtani, a nőt és a gyermekeket. Világismeretes, hová sülyedt a nőnem a soknejűség és az önkényes elválás által? A statisztika legjobb érv. Bécsben 1870-ben 58 házasságra egy elválás jutott, 1879-ben 32-re egy, kinek kárára történik az? Nem a nő és az elárvult gyermekekre? Magyarország az új statisztikai adatok nyomán 15.427,327 lakosból áll, 7.763,760 nönembeli, 1—15 év között 2.885,483 gyermek, tehát 10 millió nő és gyermek sorsa, jövője forog szóban. Igaz, hogy az utolsó évtizedekben Európa több államában a polgári házasságot behozták. De méltóztatnak észlelni, hány oldalról hátráló fuvatik? Bismarck a lángeszű német canceílár 1881. nov. 30-án a birodalmi gyűlésben többek közt azt monda: Hogy ő tanult, és a korral haladt, hogy 1874-ben, midőn a eulturharez javában folyt, nem a liberalismus indítá őt arra, hogy a polgári házasságot behozza, hanem porosz ministertársainak azon nyilatkozata, hogy ellenkező esetben leköszönnek állásaikról. Én t. ház, részemről a polgári házasságot Magyarországra se szükségesnek, se előnyösnek el nem ismerem és a beterjesztett határozati javaslatot el nem fogadom. {Helyeslések.) Boér Antal: T. ház! Nem tartom szükségesnek, hogy védjem a közoktatási ministert vagy költségvetését, mert szerintem a közoktatási minister személye, valamint az ő költségvetése nem szorul semmi nagy védelemre. De föl kell hogy szóljak bizonyos körülmények miatt, a mikre egész tisztelettel bátor vagyok felhívni a minister ur figyelmét. A kolozsvári tudományos egyetemet s annak főleg orvosi karát értem Tudom én azt, hogy a minister ur személyesen meggyőződött, minő állapotban van az, de még sem tartom fölöslegesnek erre most is felhívni figyelmét. Könnyű egy egyetemről szóval vagy írásban kimondani, hogy fölállítom ezt. De én részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy egyetemet ugy kell fölállítani, hogy ez megfeleljen mindennemű szakma követelményének; már pedig a kolozsvári egyetem orvosi kara situatiójánál fogva meg nem felel a meg nem felelhet feladatának. Oly kicsi helyiségekre van szorítva, hogy lehetetlenség a szükséges experimentatiókat helyszűke miatt kellőképen végezni. Négy-öt kis szoba, azaz tulajdonképen csak 4 szoba és e,gj előcsarnok az egész helyiség, a hová be van szorítva. Tudjuk, hogy az orvosi fakultáson minő manipulatiók folynak s mindezeket az említett szűk helyiségben kell végezni. És ennek a szűk helyiségnek is egyik oldalon az utezára, még pedig népes utezára nyílnak az ablakai, melyen keresztül az egész város a színházba jár, a másik oldalon ismét a lyceumi utczába nyílnak az ablakok, hol a gyermekek jönnek-mennek. Természetes, hogy a gyermekek az ablakokra felkapaszkodnak, ott leskelődnek, a mi a közerkölcsiségre és másfelől az egészségre is nagyon káros. Ott ugyanis azt a sok maceratiót és vizet, a mi az ottani foglalkozások közben összegyűl, nem önthetik az udvarra, hanem egy bizonyos helyre. Ott aztán a miasma kifejlődik és ki vannak téve a gyermekek a megbetegedésnek. De nem kívánok erről többet szólani, hiszen a minister ur maga megnézte és meggy őteődött, hogy azon segíteni kell. De engedelmet kérek, nem lehet bevárni azt, míg ezen fakultás részére építendő helyiség feíállittatik, mert az igen hosszú idő lenne; hanem kellene addig is egy más helyiséget keresni a városnak azon részében, a hol azon xij helyiség szándékoltatik építtetni; én ismerem Kolozsvár városát és azt hiszem, hogy ott lehetne kapni alkalmas helyiséget, a hol távolabb lenne a várostólj'és sem az egészséget nem ; veszélyeztetné, sem a szemérmet nem sértené. Én azért voltam bátor fölszólalni, hogy méltóztassék a t. minister ur e tekintetben valamit tenni addig is, míg az ezen fakultás szükségletének megfelelő, czélszerű helyiség felépittetik, mert a mostani helyiségben tarthatatlan az állapot. Ott van t. i. egy 14—16 méter nagyságú szoba, annak közepe el van rekesztve; ott van az asztal a hullával s azon kivül néhány pad a hallgatóság számára, a kik úgyszólván csak egymás hátán át láthatnak valamit. Ezzel az ifjúság nem képeztethetik oda, a hova kell. Azért kérem, méltóztassék egy nagyobb terjedelmű helyiségről gondoskodni, a hol ezen szaktudomány kellőleg műveltethessék és gyakoroltathassák. Trefort Ágost, vallás- és közoktatás ügyi minister: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur nem szólalt fel a részletes tárgyalás folyamán, a kolozsvári egyetem rovatánál: s általában kérem a t. képviselő urakat, a kiknek a részletekhez van megjegyzésük, méltóztassanak az illető rovatnál felszólalni, ott sokkal jobban megbeszélhetők a dolgok. De miután a képviselő ur már felszólalt, bátor leszek neki most válaszolni. A képviselő ur maga is említette, hogy én az ottani viszonyokat ismerem, mert magam jártam ott; és ennek folytán készítettem terveket. De, méltóztassék megengedni,
