Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

£2 65. trsiágos ilés február 14. 18S2, telme, hogy miért követeljem ezen intézettől költségvetés előterjesztését. A képviselő ur idéz a középtanodai törvényjavaslatból egy paragraphust annak igazolására, hogy a katholikusok kivételével más felekezeteknek nem engedtetik meg a külfölddel való érintkezés. Bocsánatot kérek, de a t. képviselő' ur ez ügyben nincsen tájékozva. A szerzeteseknek az összeköttetést Rómával, nézetem szerint, vagy meg kell engedni, vagy pedig el kell törölni őket. (Felkiáltások a széls'ó halon: Az kellene!) Az önök kedvéért pedig nem fogjuk azon iskolákat megszüntetni, a melyeket a szerzetesek vezetnek, mert azok versenyezhetnek a képviselő urak felekezete által fentartott tanintézetekkel. A mit a párbérre nézve felhozni méltóztatott, arra megjegyzem, hogy a párbér kérdése nem felekezeti, hanem jogi kérdés s voltak esetek, midőn az evangélikus pap kapott párbért olyantól, a ki nem tartozott felekezetéhez. A canonica visitatiókra nézve a lelkészek és községek közt kötött szerződések irányadók és vannak esetek, hol ezen illetékek terhelik a birtokot, inhaerente fundo, másutt meg máskép áll a dolog. Azért én ezen ügyben nem is bocsátottam ki általános rendeletet, hanem esetről esetre intézkedtem. (Helyeslés jobbfelb'l.) Ezzel befejezhetném beszédemet, de miután tegnap, midőn a felekezetnélküliségről szóltam, némelyeket megjegyezni elfelejtettem, mert nem készültem beszédre, kénytelen vagyok arra pótlólag elmondani, hogy miért perhorrescálom én a felekezetnélküiiséget. (Halljuk! Halljuk!) Megengedem, hogy vannak emberek, a kik vallás nélkül is megélhetnek. Ha azután ezek az emberek állandóan megmaradnának ezen hangulatban, jó volna, de jönnek gyenge momentumok, a mikor ezek vallást keresnek. Azt hiszik önök, hogy ezek valamely okos confessióba lépnek át? Nem, hanem a legbolondabb babonahitnek engedik át magukat. Én azt hiszem, hogy az erkölcsi világra jobb, ha valaki valamely positiv valláshoz, akár izraelita, akár kaíholikus vagy protestáns felekezethez tartozik, mintha Shaker lesz. (Helyeslés.) behozatott itt, hogy nagyműveltségű emberek és bölcsészek is voltak vaílásnélküliek. Megengedem, csakhogy az emberi intézmények nem készülnek a philosophok, a nagyműveltségű és magas erkölcsű emberek, hanem a népek számára. Nem csinálhatunk mi confessiót kiváló műveltségű emberek, hanem igenis azok számára is, a kik kevésbé műveltek. (Helyeslés jobbfelöl.) Sőt épen a demokratikus irány mellett, a meíylyel szemben némely képviselő urak azt hiszik, hogy ezen irányhoz tartoznak és hogy erre kiváltságuk van, kell elismerni azt, hogy nem lehet egyházi intézményeket műveltek és nem műveltek részére létesíteni. Méltóztatnak azonban tévedni, ha azt hiszik, hogy én a felekezeteknek különböző mértékkel mérek. Megengedem, mert a csalhatatlanságot nem arrogálom magamnak, hogy egyik vagy másik emberrel szemben tévedtem ; de nekem igen sok ismerősöm van évek óta — pedig nem vallásos indifferentismus, hanem socialis szokásaim következménye az, hogy nem tudom micsoda confessióhoz tartozik és nem egyszer alkalmaztam bizonyos confessióhoz tartozó embereket magasabb tudományos intézetnél, a nélkül, hogy tudtam volna, micsoda confessióhoz tartoznak. Csak évek múlva, mikor a temetésükről olvastam a lapokban tudósítást, akkor tudtam meg, micsoda felekezethez tartoztak. (Tetszés.) En soha mást nem szoktam tekinteni, mint az embereknek érdemeit, tudományát s nem kérdezem, hogy micsoda confessióhoz tartoznak. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Lesskó István: T. képviselőház! Szokássá lett a cultusministeri tárcza alkalmával az u n. polgári házasságot sürgetni. A ház asztalára letett határozati javaslat fölött a tisztelt ház bölcsen itélend; részemről csak röviden indokolni akarom szavazatomat. A polgári házasság által t. ház, sértetik a polgárok vallási meggyőződése és érzülete. Boldog emlékű báró Eötvös József e gyönyörű szavakat irá: „Az állam alkotmányában mindenek fölött tekintettel kell lenni a nép hitfogalmaira és a vallásnak kell lenni, a mi kiszabja az államhatalomra nézve az erkölcsi lehetőség határait". Az államnak tudnia kell t. ház, hogy a néphitfogalmait nem azon egy-két ember szerint kell megítélni, ki a vallásra, annak szent kötelékére és szertartásaira mit sem ad, hanem azon nép után kell tekinteni, mely Magyarországban aránytalanul többségben levő positiv vallású, legyen az keresztény vagy izraelita, mely okvetlenül megbotránkozik, ha az, mi néki a legszentebb, mely családjának szentségi nymbusát képviseli, gesohäftképen árúba bocsájtatik és profanáltatik. A t. cultasminister ur tegnapi beszédjében igen bölcsen hivatkozott Renánra, én másra hivatkozom : szenteljétek a családokat s szent lészen, erkölcsös lészen s bölcs lészen az állam" úgymond Bossuet. Nem elegendő t. uraim, csak az állam szükségletére hivatkozni, számba kell venni az állami terheket viselő polgárokat s ha azok ignoráltatnak? akkor legközvetlenebb elmaradhatlan eredmény az erkölcsi sülyedés leend. Mit várhatunk t. uraim, ha a társadalom alapjánál a valláserkölcsi mozzanat semmibe sem vétetik, de annak egyedüli dajkája, anyja a vallás, egyház és felekezetek megvetésére törvényes szabadalom adatik! Mit mást, mint hitközönyt, az pedig