Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-67
67. országos ülés február 28. I8S2. 33Í érhető el. Én épen azt akarom, midőn a t. ház figyelmét erre a kérdésre felhívtam, hogy ezen nemzet fejlődjék, erősödjék, izmosodjék, hogy képes legyen, ugy mint eddig teve, ezer éven át Európának és önmagának a jövőben is fedező paizsot nyújtani; képes legyen arra, hogy a jÖTendő válságaiban is megállhassa a nagy létküzdelmek kereszttüzét és megvédhesse önmagát és Európát, nemcsak mint a középkorban tette, a török és tatár ellen, hanem a mai kor tatárai ellen, a muszkák ellen is! Pártolom a költségvetési előirányzatot. (Helyedéi, a jobboldalon.) Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) A tegnapi napon Rohonezy képviselő ur által a közlekedési ministerium ellen emelt vádak és gyanúsítások folytán nem habozhattam én, ki legkevésbbé sem vagyok érdekelt fél. hogy ne szóljak róla és némi megjegyzésekkel ne kisérjem azokat. Mielőtt azonban ezt tenném, szükségesnek tartom, hogy magának a közlekedési minister urnak némely észrevételt tegyek és ez az, hogy ott a szakértelemre, ugy látszik, igen kevés tekintette] vannak, mert én legalább ugy tapasztalom, hogy kormánybiztossági kinevezések történnek a vizveszélyeztetett vidékekre s ezen kinevezések nem szakemberekre esnek, hanem ugy látszik arra vannak tekintettel, hogy részint, azokat, kik a képviselőházban a választások alkalmával kibuktak, részint hogy némelyeknek valami hivatalt adjanak, megteszik azért jutalmul vízszabályozási kormánybiztosokká. (Ugy van! a baloldalon.) Én ezen urak szakérteiméi egyáltalában nem ismerhetem el, ha csak azon triviális hasonlat értelmében nem, hogy ahhoz ért valamennyi, hogy a csizmájában nem szereti a vizet. (Derültség a szélső baloldalon.) A közlekedési ministerium, ugy látszik, asyluma a bukott képviselőknek s én ebben is látom annak az okát, hogy azon hibákat, melyek a Dana és Tisza szabályozása körül elkövettettek, nem csupán a szakemberek hibáinak tudandók be s nem csodálkozom, hogy ha továbbra is oly vádakkal fogunk szemben állani, minőket Rohonezy képviselőtársam felhozott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeket megjegyezve, áttérek azokra, mik Rohonezy t. képviselőtársam támadását illetik. (Halljuk!) Annak éle, a mint beszédéből észreveszem, Hieronymi t. képviselő ur ellen volt intézve. Éu elismerem, hogy az államtitkár ur vedbeszéde, mert előttem annak tűnt fel, egy becsületes embernek gyanúsítás elleni védekezése volt. De én tovább megyek és azt mondom, hogy Hieronymi t» képviselő ur nagy hibát követett el akkor, mikor beszéde elején állított valamit és végtől végig nem azon állításának bebizonyítása mellett küzdött, hanem oda lyukadt ki, a mit később Tisza Kálmán ministerelnök ur mondott. Ez én előttem, boeásson meg, ha nem helyesen vélekedem, de ugy tűnt fel, mintha előre kicsinált dolog lett volna kettójök közi: egyik oldalról elfogadni a bizottság kiküldését, a másik oldalról pedig negatióba venni a felhozott vádakat s legvégül a ház határozatára bizni az eldöntést. (Igaz! Ugy van! a szélső baljelöl.) Mindazok valóságát elismerem, a miket az államtitkár ur elmondott; de nem erről van szó, hanem szó van bizonyos homályba burkolt dolgokról, mik hosszabb idő, 8—10 év óta, kezdetben szűkebb körben, később röpiratokban, a sajtóban kerültek napfényre s ezen vádak éle egyenesen a közlekedési ministerium ellen van irányulva. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mit kívánunk mi t. ház és mit kivan Rohonezy t. képviselőtársam ? Az igazságot s ennek kimondását, azaz, hogy ártatlan-e vagy sem a vádlott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S épen ezért nem fogadhatom el azon érvelést, mit a ministerelnök ur, a ki közbevetőleg legyen mondva, szeret mindent elcsavarni és önmagát czáfolja meg, mikor azt mondja, hogy csak akkor lehet parlamenti bizottságot kiküldeni, ha a vád nyugtalanítólag el var* terjedve a közvéleményben. No már, ha ezen vád a közvéleményben nincs elterjedve, akkor azt hiszem, a t. ministerelnök ur előtt legfölebb csak ugy érthető, ha süketséggel, vagy vaksággal van megverve, mert azokat mindenütt hallhatja és olvashatja, ugy el vannak azok terjedve. Az nehéz dolog, hogy valaki concret adatokkal álljon elő az ilyen vádak tekintetében, még pedig oly adatokkal, a melyek minden kétséget kizáró bizonyító erővel bírnak. De ez nem is feladata a képviselőnek: ő mindössze conatatál, meghallgat és figyelmeztet; a bíróság dolga kisütni, hogy igaz-e. Mert hiszen akkor az a bizottság nem is a vizsgálóbizottság szerepét venné fel, hanem a bíró szerepét és erre csakugyan nincs szükség, erre ott van a bíróság. Hamm épen azért, mert ilyen fontos dolgokban, a hol annyi ügyesség, a viszonyoknak ismerete és bizonyos erkölcsi bátorság is szükséges — mert hiszen tudjuk, hogy darázsfészekbe nem szeret mindenki bele nyúlni — nagyon üdvös lesz, ha parlamenti bizottság küldetik ki. Én t. ház, nem szeretem, ha alaptalan vádak hangoztatnak egy tisztviselő ellen; de nem szeretem azt sem, ha a kormány többségében bizva, hallgatással, napirendről való levétellel fogadja az otyan indítványt, a mely világosságot czéloz terjessteni. Én nem helyeselhetem az ilyen eljárást, nem helyeselhetem azért sem, mert ha visszaemlékszem a hét évvel ezelőtt történtekre, akkor a miuisterelnök ur gyújtott egy politikai corruptió-szövétneket és 42*
