Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

332 67. országos ülés február 28. 1SS2. most ismét meggyújtotta az eltusoló társadalmi corruptió veszélyes szövétnekét, {ügy van! a szélső baloldalon.) Eu azt akarom, hogy ne az államtitkár fogadja el — igen helyesen — a parlamenti bizottságot, hanem, hogy a ministerelnök ur fogadja azt el, ha igazán az igazságot szereti. A ministerelnök ur beszédjének végszavaira Rohonczy képviselő ur azt mondta, hogy ő a rágalom súlyát is kénytelen magán viselni, mert hiszen az adatokat nem adhatja át, — egyesek kompromittálása nélkül, — csupán a parlamenti bizottságnak. Hát legyen nyugodt a t. képviselő ur, a rágalom rá vetése által, mert hiszen azt rá még senki nem bizonyította be, mig ellenben a ministerelnök urnak nagyon kár a rágalom vádjával dobálódzni, mert épen február 10-ke az a nap, mely az ő rágalmát bebizonyítá. —• És épen azért ne vegye azt homlokára, a mire nem szerzett érdemet, mig a ministerelnök ur azt már rég idő óta kiérdemelte magának. Pártolom Robonczy t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Hdyeslés a szélső halóidalon.) Baross Gábor: T. ház! Oly alaposan valóban nem fogom tárgyalni a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetését, mint a milyen alaposan hozzászólott a most előttem szólott t. képviselő ur; másfelől abban sem fogom példáját követni, hogy oly gyanúsításokkal éljek, a milyenekkel ő jónak látta álláspontját igazolni, {Helyeslés jobbfelöl) mert ez sem az én mesterségem. A többi közt azt méltóztatott mondani, hogy kicsinált dolog volt az, {Halljuk!) hogy tegnap a közmunka és közlekedési ministerium helyettes államtitkárja elfogadta a maga részéről a parlamenti bizottság kiküldetését, holott esetleg tudhatta, hogy a kormányelnök ahhoz járulni nem fog. Szalay Imre: Nem azt mondtam! Baross Gábor: Hát t. képviselőház, én azt hiszem, hogy ezen állítás magában véve oly természetű, hogy az ellen mi, a kik a tényállást ismerjük, egyébbel nem felelünk, mint hogy azt egyszerűen visszautasívjuk. {Helyeslés jobbfelöl.) Méltatlan az nemcsak a t. képviselő úrhoz, de méltatlan mindenesetre a ministerelnök úrhoz is, a ki a határozati javaslatra vonatkozólag intentióját már a január 14-ki ülésben világosan körvonalozta és kifejtette. {Ügy van! a jobboldalon.) Utóvégre is t. képviselőház, én nem csodálom, hogy az ellenzéki oldalon nem igen kivannak adatokat; megszoktuk, hogy sokszor másokat is minden adat nélkül támadnak meg. De nem csodálkozom azon azért sem, mert ha bizalmi kérdésként van ez a dolog oda állítva, a t. ellenzék maga részéről is tudja kötelességét és felhasznál minden alkalmat arra, hogy bizalmatlanságának jelét adja. Nekem csakis az érvek ellen és az érveknek különösen azon része ellen van kifogásom, a melytol a méltányosságnak még csak szinét is meg kell, hogy tagadjam. [Helyeslés a jobboldalon,) Nem akarom én t. ház, különben sem a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetését tüzetesen tárgyalni; hanem figyelmemet e költségvetésben igenis leköti az, hogy a beruházások czímén 19 millió forint van előirányozva, körülbelől 13—14 millióval több, mint a múlt évben. És ha végig nézek ezen beruházások egyes tételein, azt látom, hogy azok az ország és egyes vidékek érdekében valóban szükségesek. De látom és konstatálnom kell azt is, hogy ezen beruházási tételek közt a Tisza völgye kiválóan szerepel s itt őszintén megvallom, hogy nem egyszer gondolkoztam azon, hogy mily lelkesedéssel szavazott meg a t. képviselőház minden költséget, mely a Tisza völgyének érdekei megóvására szolgál. Gondolkoztam rajta és megállapodtam abban a nézetemben, hogy hely csen cselekszik a t. képviselőház és hozzájárultam magam is azon költségek megszavazásához. A múltnak példái és a közel jövőnek kilátásai intenek és utalnak bennünket arra, hogy nemcsak közgazdasági, de politikai szempontból is különös gondot fordítsunk a Tisza völgye és lakosságának érdekeire. És én, mint olyan megyének lakója és fia, ki tukjdonképen századrészig sem veszi igénybe az állam áldozatkészségét, mindenkor készséggel járultam ezen összegek megszavazásához, az ellen a magam részéről soha szemrehányást nem tettem és nem is fogok tenni, jóllehet, hogy őszintén megvallva, azon költségek, melyek a Tiszavölgy kérdésével kapcsolatban állanak, meglehetős mértékben igénybe vették az ország pénztárát és a mellett még igen sok más jogos érdek vár kielégítésre. Ezek után t. képviselőház, Rohonczy Gedeon t. barátom beszédjére és ennek szellemére kívánok reflectáíni és azon felhívást intézem hozzá: vájjon nem látja-e, hogy a t. képviselőház és az egész törvényhozás a tiszai ügyek iránt mindig a legnagyobb érdekkel viseltetik? És ha egyszer az ország áldozatkészsége ez irányban igénybevétetik, meg kell kívánni, hogy akkor, ezt hangsúlyozom, azon összegek a lehető legczélirányosabban alkalmaztassanak, hogy kellő erélylyel vitessék keresztül az eljárási terv és hogy az ellenőrzés minden kitelhető móddal és eszközzel gyakoroltassék annyival is inkább, mert a mennyire ezen Ugy története bennünket tanít, nemcsak a tisztviselők eljárása kell, hogy természetszerűleg az ellenőrzés tárgyát képezze, de sokszor maga az érdekeltség eljárása is, (Helyeslés) miután ebben vau azon érdekközösség garantiája, mely az érdekeltség között létezik és mert nem lehet tagadni, hogy nem létezik