Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

323 67. országos ülés február 28. 1882. Lehet mondani, hogy azon összeggel, mely az eddigi előmunkálatokra és tervekre lett fordítva, régóta szabályozhattuk volna a Duna régi ágát, a mosonyi ágat és a kereskedésnek ép ugy, mint a földmívelő népnek valóban kiszámíthatlan előnyöket nyújthattunk volna. Tekintve, hogy azon biztos kilátás áll előttünk, hogy mig a Duna-szabályozás bevégeztetik — mig a tervek sem készek — gabonánk le fog szoríttatni a világpiaezról; tekintve, hogy nincs kétség abban, miszerint a mosonyi ág olcsóbban, biztosabban és rövidebb idő alatt legalább a láuczhajózásra alkalmasabbá tétethetik; tekintve, hogy ez nem alterálja a Duna-szabályozás keresztülvitelét, fentartva magamnak adandó alkalommal concrét indítvány beadását, bátor vagyok ugy a t. ház, mint a t. kormány nagybecsű figyelmét ezen kérdésre felhívni és arra kérni, hogy e kérdést tanulmányozni, vizsgálni, még pedig talán még a hivatalos közegeken kivül álló practicus szakférfiak hozzávonásával — bírunk mi ilyen kitűnő férfiakat az országban — megvizsgálni és ez égető kérdést mielőbb foganatba venni méltóztassék. (Helyeslés több oldalról.) Dobránszky Péter: T. ház! Kíméletlenségnek tartanám a t. ház iránt, ily rekedt hangon felszólalni, hogy ha nem engagiroztam volna magamat már a felirati vitánál oly fontos kérdéshez részletesen hozzászólni, a mely nézetem szerint hazánk és nemzetünk legmagasabb életkérdéseivel áll okozatos és szoros összefüggésben. Nagyon jól tudjuk, t. ház, hogy a közlekedési eszközök rendezése és fejlesztésének kérdése egyértelmű közgazdaságunk, népünk, nemzetünk vagyonosodásának és erősödésének kérdésével. Ez a kérdés a tuíajdonképeni nagy politika kérdése hazánkban: a nemzetet műveltté, erőssé 8 nagy életfeladatainak megoldására képessé tenni. {Helyeslés.) Akárhol készüljenek is, szövődjenek is annak az úgynevezett politikának szálai, akár Bécsben, akár Berlinben, akár Budapesten, ennek a nagy politikának valódi gyakorlati értéke csak ugy lehet, ha a nemzetnek ereje is van azon politikának érvényt és foganatot szerezni. Ezért tartom én nemzetünk és hazánk művelődési és vagyonosodási kérdéseit a nagy politika igazi kérdéseinek s azért vetek én mindent ezen politikának: nemzetünk léte és boldogulásának mérlegébe. T. ház! En bátor leszek a t. ház különös figyelmét hazánk keleti csatlakozása nagy fontosságának és szükségességének kérdésére felhívni : az igazi keleti csatlakozás kérdésére, nem az észak- és délkeletire — abban az irányban történnek áldozatok és már tények tanúskodnak a gyakorlati politika lépéseiről — hanem az igazi, a valódi keleti csatlakozás kérdésére. És midőn a t ház figyelmét erre fölhívni bátor vagyok, jól érzem az ország pénzügyi helyzetének szűk voltát és súlyát és nem állok elő méltánytalan, inpractikus követelésekkel. Nem azt akarom én, hogy a t. ház szavazzon meg, vagy utasítsa a ministeriumot 36—40 millió új áldozatok meghozatalára, hanem szükségesnek, időszerűnek találom felhívni a t. ház és —talán az nem is szükséges — a t. kormány figyelmét azokra a fontos életérdekekre, a melyek ép ez irányban való csatlakozásunkhoz fűződnek. {Halljuk!) Ezt én, t. ház, a felirat tárgyalásánál csak egyszerűen hangsúlyozni voltam bátor és szerencsés, akkor, a mikor egy más oldalról a nyugati közlekedési irány fejlesztése hangsúlyoztatott, a melyet én magam is nagyon fontosnak és nagyérdektínek tekintek, de egyáltalán nem tekintem nagyobb jelentőségűnek, mint a keleti csatlakozás szükségét és érdekeit. T. ház, hogy vagyunk ez idő szerint közlekedési eszközeink csatlakozásával keleti irányban? Méltóztassék tekintetbe venni, hogy egy óriási határszélen, Lubkovtól vagy Homonnától kezdve le egészen Tömösig, épen azon a vonalon, a melynek egyrészről keleti kereskedelmi érdekeink, másrészről pedig keleten levő honvédelmi érdekeink és még más érdekek is oly végtelen súlyt adnak, ebben az irányban Lubkovtól egészen Tömösig, messze délre, mondhatni a Dunáig nincsen semmiféle csatlakozásunk. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy zsákutczába reked Munkácsnál a vasutunk, Munkács-Stry lenne a csatlakozás, hogy nincs meg a csatlakozás Munkácstól Szucsaváig. Bár mint tervről, beszélnek a Szamosvölgyi vasút tovább építéséről is kelet felé és bár van több variáns, hanem én egy irányra kívánom felhívni a t. ház figyelmét, a mely, nézetem szerint és — ezt indokolni is bátor leszek annyira, a mennyire most már e kérdéssel itt foglalkozni lehet, — mondom, a mely az egyedüli egyenes irány Erdélyen keresztül kelet felé, a mely Budapestet egyrészről a nyugattal, másrészről az Adriával a legrövidebben köti össze ; tehát ugy kelet felé, az igazi kelettel, Déloroszországgal, Odessával, a Fekete-tenger északi partjával, ezen helyek emporiumaivak a kereskedelem főszékhelyeivel, Ázsiával, Perzsiával az egyedüli legrövidebb összeköttetés, a mely érdekeinknek leginkább megfelelő irány, t. i. a Maros-Vásárhely, Tölgyes, Románia, Jassy és odessai irány. Én tudom azt, hogy ez eszméknek, terveknek érlelődni kell, azokat tanulmányozni szükséges, mielőtt foganatosíthatók és valósíthatók volnának. Tudom azt, hogy a budapest-zimonyi vasút is, a melyet most már építünk, 10—12 évi tanulmányozáson, eszmecserén, alkudozáson ment keresztül. Sőt tudom azt, hogy a nyugati csatla-