Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

67. országos ülés február 28. 1882. 329 kozás a buda-győr-béesi vagy ebenfurti csatlakozás is olyan, hogy már ezelőtt 10—12 évvel annak kiépítésére ajánlatok voltak téve és még most sincs kiépítve, mert e fontos vonalat a magyar állam érdekében állónak tartja, hogy saját költségén építse ki. Tehát tudom azt, hogy ily kérdéseket tanulmányozni kell, épen azért bátor vagyok, nem talán valami apodikticus eszmével előällaui, hanem egyenesen hazánk kereskedelmi, közgazdasági, nemzetiségi és honvédelmi érdekeiknek, a keleti és a nyugoti csatlakozás érdekeinek egyiránt megfelelő, legczélszerűbb irányra felhívni a t. ház figyelmét. Miről van szó, t. ház? Mióta Amerika nagyszerűen kifejlett mezőgazdasága, közlekedési eszközeinek és intézményeinek, nemkülönben óriási tőke ereje és roppant lendülettel biró vállalkozási erejének következtében Európát egész házunk küszöbéig elárasztja nyers terményeivel, mióta a dunai fejedelemségek, Déloroszország nyers térmenyei S£i ját piaczainkon is versenyre kelnek a mieinkkel, mióta azt többé meg nem akadályozhatjuk, hogy Románia és Déloroszország nyers terményei, ha nem is Magyarországon keresztül, de fejünk felett mennek el a Jassy-CzernowitzLemberg és más vonalak hálóin: nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy miután ezen verseny következtében elveszett szállítási eszközeinknek a szállítási teher és tehát jövedelmük egy része, a mit visszaszerezni ma nem lehet, azért arról kell gondoskodnunk, hogy pályáinknak legalább a jövőben szerezzünk jövedelmezőséget. Épen azért arról kell gondoskodnunk, hogy azon száz meg száz milliónyi érték, mely nyerstermék szállítmányokban a jassy-czernovicz-lembergivagy más pályán északra Stettin-Hamburg-Bréma felé, vagy pedig más utón Bécs felé Dél-Németország és Sekweitznak menve, bennünket kikerül, ennek legalább egy része pályáinknak nyeressék meg, hogy pályáink a létesítendő egyenes keleti csatlakozás utján e nagy szállítás hasznában részesülhessenek; mert különben keleti nemzetközi csatlakozásunk hiányában a hazánkban kevéssé fejlett ipar és gazdaság egymagában pályáinkat csak mint helyi szállítási vonalakat sohasem teheti eléggé jövedelmezőkké. Pályáink — mondom — nemzetközi csatlakozás által nyerhetik meg a jövedelmezőség lehetőségét és feltételeit. Árra kell törekednünk, hogy mig egyrészről közvetíteni lehessen kelet és nyugot között és Budapestet központjává tegyük a kelet és nyugat közti kereskedelemnek, — arra kell törekednünk, hogy mig egyrészről pályáink szállításokat nyervén, jövedelmezőkké lehessenek, könnyítsünk az állam terhein, a kamatgarantián, vagy pedig saját megterheltetésünk nélkül közvetítsük a forgalmat: másrészről arról is kell gondoskodnunk, hogy ezen vasút jövedelmezővé KÉ;VH. KAPLÓ 1881 — 84. III. KÖTET. legyen és közgazdaságunkat emelje hazánk termékeinek keleten értékesítése által. Itt vannak oly termékek, melyekben Dél-Oroszország, Románia, a fekete tenger partjai szegények, minők: szén, vas, só, fa s más éreznemek, melyeknek épen leggazdagabb bányája, kincstára Erdély, ott van pl. a vajda-hunyadi vas- és ércstelep, a zsilvölgyi, ágoston-falvi szén- és a nagy mennyiségű fa-kincsek; ezeket értékesíteni lehet és kell. De, t. ház, épen legközelebbről is nemzetünk és hazánk biztosítása és létkérdései felett tanácskoztunk, midőn a bosnyák politikával foglalkoztunk nem rég. Nekünk, t. ház, komolyan véve a a dolgot, mint a hogy vesszük is, nem csak arra kell gondolnunk, hogy azon veszélyes sárkánynak vagy kígyónak a farkát keressük valahol odalent, hanem oda kell irányoznunk erőinket, a hol annak a kígyónak egyeneeen a feje, a törzse fenyeget bennünket! Én, t. ház, ezen ellenséget, a kígyót — fájdalom, hogy igy van! — a maga végzetterhes testsúlyával nem ott keresem lenn délen, hanem épen a keleti határszélen, hol eddig is veszedelmét képezte a Balkánnak, Törökországnak s azzal együtt hazánknak. Tudjuk ugy a régi, mint a legújabb történelemből, hogy azon ellenség mindig Bessarabíán keresztül a Pruth mentében Moldvát, Romániát használja felvonulási utjának. Ez irányban kell védekezésünk alapfeltételeit megteremteni. Hogy állunk ez idő szerint e tekintetben? Ugy, hogy Marosvásárhelynél állapodik meg azon irányban vasúti közlekedésünk és Marosvásárhelyen túl egy kis darabon állami, nagyrészben pedig megyei utón kell részint a Maros partjára, részint a Maros mederbe épített roppaot sziklákon keresztül törnünk az erdélyi határszélekig, Tölgyesig, ha ugyan ezt az utat is oly borzasztó áldozatok és beruházások mellett is a Maró s szeszélye szét nem rombolja. Mi ott jártunk s láttuk a közlekedés nagy nehézségeit, sőt veszélyeit. Ott jártunk akkor, mikor épen közvetlenül nagy erővel, 40—50,000 frtnyi beruházással felépítettük a Maros által szétrombolt utat. A Maros, kivált tavaszszal nem kérdez senkit, sem kormányt, sem megyét, a vizár hozza a sziklabombákat s akkor kezdhetjük újra a sisiphusi munkát. Ez út nemcsak nagyszabású keleti kereskedésnek nem képezheti az útját, de még a kis közlekedésnél is igen nagy nehézségeket képez, annálkevésbé alkalmas arra, hogy szükség esetén haderőt s ütegeket szállíthassunk rajta. De t. ház, midőn mint mondom, e kérdéssel, nem mint concret, most már előttünk fekvő megoldandó kérdéssel, hanem csak mint közlekedési hálózatunk egyik fontos vezérirányával foglalkozom, akkor engedtessék meg, hogy részletesebben ne fejtegessem azt a szükségességet, azt az előnyt, mely ezen csatlakozáshoz, ezen irány42