Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-67
326 ^7. országos ülés február 28. 1882. fogja el az ember keblét ezen költségvetés vizsgálatánál és tanulmányozásánál. Ennek is megmondom az okát. (Halljuk!) T. ház! Több év óta Horvát-Slavonországot rémséges csapások érték és pedig az által, mert a folyók rendezetlensége miatt úgyszólván biztos termésre nem számíthattunk. Ha változatosság kedveért szárazság állott be, ép oly keveset nyertünk. A marhaállomány Horvát-Slavonországban a minimumra redukáltatott a sok évi marhavész miatt. A szőlőt vagy a fagy vette meg, va gy a jég verte el tökéletesen. Most meg a sok szerencsétlenséghez még a legnagyobb járul, hogy a phylloxera felütötte hatalmas táborát. Hogy meddig fog ez terjedni, azt a jó isten tudja. Zágráb és környéke földrengések által majdnem több millió frtnyi kárt szenvedett. Iparosaink csak ugy tengetik életüket, kereskedelmünk lézeng. TJtaink a primitív állapotokat túl nem haladják. Egy szóval annyi bajunk van t. ház, hogy valóban csoda, hogy kötelességeinknek csak némileg is eleget tehetünk és igazán desperálnunk kellene, ha nem volna bizalmunk a jobb jövőben, az isten jóságában, társországunk Magyarország életrevalóságában és áldozatkészségében s azon tudatban, hogy még vannak forrásaink, a melyek kiaknázatlanul maradtak a határőrvidék fennállása miatt. T. ház! Tiszta dolog — hogy, ha egy országnak forrásai bedugaszoltainak, vagy a mi egyre megy, ki nem aknáztatnak, az annyit ér, mintha egyátalában nem is léteznének. De tudvalevő dolog t. ház, hogy Horvátország erdei a 100 millió frtnyi értéket felülhaladják. Van Horvátországnak tengere, van három folyója, a melyek a belső- és a világforgalom utjai lehetnek. Ugyan kérdem t. ház, mi történt e tekintetben? Valóban azt mondhatom, hogy vajmi kevés. {Halljuk!) Fiume kivételével t. ház, a többi tengeri városok tespedésnek indultak; kereskedelmünk nemhogy emelkedett volna, hanem még kevésbbé élénk, mint előbb. A Kulpa, mely a Feketetengert Fiúméval összeköti, vadon dúl, évenkint sok ezer hold földet eláraszt, elpuf-ztít, ugy, hogy mindenki azt kérdezheti: mennyi adó megy ez által veszendőbe, de hol van a lucrum cessans az által, hogy a folyó nem hajózhatható? A Száva több 100 ezerre menő holdakat eláraszt és itt is az adóalap kevesbedik. — Topuszko kiapadhatatlan forrásai ki nem aknáz tattak, -— Zagorje, a melynek népessége oly nagy és süríí, hogy egy négyszögmértföldre több mint 6000 lélek esik, csak annyit termeszt, a mennyi saját szükségletére elég; nyers és ipari termékeit piaczra nem viheti már azért sem, mert forgalmi eszközei egyátalában nincsenek. Szlavónia, a mely annyi mindenféle fanemüekben bővelkedik, azokat semmi világpiaczra nem hozhatja a rósz és feneketlen utak miatt; a nagyobb városokkal úgyszólván semmi összeköttetésük nincs, ugy, hogy ha valaki Horvátországból S!avoniába, vagy Szerémmegyébe akar utazni, kénytelen az utat Magyarországon át megtenni. Nem akarom t. ház e bajainkat a végteleuségig előszámlálni, a mint látjuk, ennyi is elég és sok. En ezeket nem azért számláltam elő, mintha a t. háznak vagy a magas ministeriumnak szemrehányást akarnék tenni, hanem csak azért említettem fel, hogy a t. háznak s a magas ministeriumnak figyelmét felhívjam és hogy alkalmam legyen különösen a közmunka és közlekedési minister urat arra figyelmeztetni, hogy a jóvö budget megállapításánál ezen körülményeket és állapotokat tanulmánya tárgyává tegye. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a reményben t. ház, én és barátaim a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. (Elénk helyeslés jobb/elöl.) Simonyi Iván: T. képviselőház! A mint látom, a tegnap felmerült kérdés, illetőleg súlyos vádak még ma is csaknem kizárólag foglalkoztatják a t. ház figyelmét. Baj is lenne, ha nem úgy lenne a dolog. Hiszen meglehet s ha a jelen társadalmi viszonyok a jelenlegi utón tovább haladnak, meglehet, hogy megéljük még azon időt is, a hol az ilyen fontos kérdések is csak tompa közönyösséggel fognak fogadtatni s csak is pártszempontból fognak megítéltetni. Bármily fontos legyen ez a kérdés, bármennyire természetesnek kell találnom, hogy a t. ház még ma is és továbbra is ezzel fog foglalkozni, mindazonáltal ezen kérdés, ugy gondolom legalább, nem vonhat el bennünket mindennapi rendes munkánktól, nem vonhatja el figyelmünket oly kérdésektől, melyek szintén életkérdést képeznek. A költségvetésben hiába keresek egy rovatot, mely pedig főkiviteli czikkünkre nézve, tehát fő országos jövedelmünkre nézve döntő fontossággal bir, lehet mondani, hogy arra nézve életkérdést képez. Engedjék meg, hogy — számolva a háznak izgatott állapotával, csakis pár perczig, röviden arra szorítkozva, hogy a kirívó pontokat körvonalozzam — a ház becses figyelmét ezen kérdésre felhívni bátor legyek. A mint a t. háznak minden tagja tudja, a Duna Pozsonytól Gönyőig oly állapotban van, hogy kis vízállásnál épen nem hajózható és hogy közép és magasabb vízállásnál csakis csekély járatú, lapos hajókkal járható. Augusztus, szeptember, október, november hónapokban és gyakran Julius havában is megtörténik, hogy a Dunának ezt a részét épen nem lehet használni, tehát veszendőbe megy azon nagy természetes előnyünk, hogy mi ,a korábbi aratásunknál fogva előbb
