Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

67. erszágos ülés február 28. 1882. 325 győződhetett arról, hogy a fenforgó nagyszabású kérdésben az adott viszonyok és körülményekhez képest a tárgyilagosság határán túl nem léptem és épen ezen nézetnél fogva tisztelettel kérem a t. házat, hogy azt a 15 tagú bizottságot ne egyeseknek, ne a tegnap felhozott, de eléggé nem constatálfc visszaéléseknek üldözése, hanem igenis az eddigi rendszer megváltoztatása végett szükségelt szabályozási terv megállapítása, az ország népe közt keletkezett aggodalmak megszüntetése, a felzaklatott kedélyek lecsilla­píts sa és a képviselőház méltósága és erkölcsi reputatiójának megóvása tekintetéből kiküldeni méltóztassék. Határozati javaslatom a következő: „Küldjön ki a képviselőház egy 15 tagú bizottságot, mely országos bizottság oda utasit­tatik, hogy a Tiszavölgy folyói szabályozásának eddigi eredményéről, a szabályozás további sike­rére való kilátások mibenlétéről, a már meg­történt munkálatok körül tapasztalt hiányok okai és következéseiről és a jövőben követendő el­járásról lehetőleg még legközelebb a jövő ülés­szak kezdetén terjeszszeu az országgyűlés elé oly jelentést, mely ugy a szabályozásnál ér­dekelt vidéknek, mint az országgyűlésnek tájé­kozásul szolgáljon arra nézve, miként lehessen az ország nagy fontosságú részét, a Tiszavölgyet a folytonosan megújuló veszedelemtől megmen­teni és a folyókuak az érdekelt társulatok ad­ministrativ kezelése mellett leendő szabályozását, mely széles áttekintést és egységes vezetést igényel, az államkormányzat vezetése és felügye­letével biztosítani. Beadja: Széll György, Orbán Balázs, Mada­rász Jenő, Verhovay Gyula, Madarász József, Hentaller Lajos, Bódogh Albert, Tassy Béla." Ha azonban t. ház, ezen határozati javas­latom mellőztetnék s inkább Rokosiczy képviselő­társam határozati javaslata fogadtatnék el, az esetben bátorkodom a t. ház becses figyelmét arra felhivni, hogy a határozati javaslat 3. pontja kihagyásával méltóztassék a 15-ös bizottságot eljárása teljesítésére utasítani. Mert t. ház, én a képviselőház jogérzetével, erkölcsi méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartom azt, hogy már előre salvus conduetus-t adjon azoknak, a kik bűnösök, de kisebb bűnösök, azért, hogy a nagyobb bűnösöket feljelentsék; ezt én jogérze­temmel megegyeztethetőnek nem tartom és ugyau­azért Rohonczy képviselőtársam által beadott határozati javaslatot csak e módosítással fogad­hatnám el. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határo­zati javaslatot). Elnök : Méltóztassék felolvasni azt a módo­sítást, melyet a képviselő ur, Rohonczy képviselő ur határozati javaslatához beadott. Duka Ferencz jegyző (olvassa): „A Rohonczy Gedeon határozati javaslatából a 3-ik pont hagyassék ki." Vuchetich István: T. ház! A közmunka­és közlekedési ministerium költségvetését és annak jelentését átolvasván és tanulmányozván, két különböző érzet hatott át, az egyik az öröm, a másik a szomorúság érzete. Megmondom az okát. A ki 20, 30 év előtt Magyarországot is­merte és az akkori Magyarországot a mostanival összehasonlítani akarja, annak be kell vallania, hogy Magyarország csak most hasonlít a eultu­rális és előrehaladt országokhoz. Tudvalevő dolog, hogy ezelőtt, ha valaki egy faluból a másikba barátját meg akarta lá­togatni, nem akkor tehette mikor akarta, hanem mikor az idő engedte. Most már t. ház, nem akarom mondani, hogy az egész országban ki­tűnő közlekedési utaink vannak, de mindamellett meglehetősen jó vagy meglehetős utakkal el vagyunk látva. Közmondássá vált, hogy ezelőtt ha valaki Erdélyből vagy az alföldről Buda­pestre vagy Bécsbe utazott, előbb végrendeletet csinált, mert nem tudta, hogy az út viszontag­ságai után élve haza kerül-e családi tűzhelyé­hez. Most azonban tudvalevő dolog, hogy Magyar­ország egy egész vasúthálózattal bir, a melyen egyik végétől a másikig a legrövidebb idő alatt eljuthatni; az egész ország majdnem egy vasút­hálózati körré alakíttatott át, a melynek centrumából a fővárosból, az ország legszélsőbb végéig egy-két nap alatt elérhet az ember. Ez által megszűnt a felső és alsó Magyarország megnevezésének szükségessége, megszűnt Erdély távol lenni, épen ugy a Dráván túli Horvát-Szlavonországok és a tengermellék távolsága, mert ezek most mind közelebb jutottak a központhoz. A vizek, a folyók, melyek eddig kényük­kedvük szerint oda hagyhatták medreiket, most már szabályoztatnak; a hírlapoknak nem kelle­nek hetek, hónapok, mig az ország végére el­jutnak, mert majdnem minden város, de mint tudom, sok falvak is dicsekszenek távírda- és postaállomással. A szőke Duna hullámait büszke gőzösök és hajók szelik; Magyarország "össze van kötve más államokkal két tengeren, a melyeknek révén az ő nyers-, mü- és iparter­ményeit a többi országoknak és más nemzetek­nek felajánlhatja, ez által kereskedelmét, iparát fejleszti. Ezen materiális állapot javulása folytán természetes, hogy a szellemi és culíurai állapot is felpezsdül. És ez helyén van, ennek ugy keíl lenni és ennek örülök. De azt mondtam, hogy szomorú érzet is

Next

/
Thumbnails
Contents