Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-67
67. erszágos ülés február 28. 1882. 325 győződhetett arról, hogy a fenforgó nagyszabású kérdésben az adott viszonyok és körülményekhez képest a tárgyilagosság határán túl nem léptem és épen ezen nézetnél fogva tisztelettel kérem a t. házat, hogy azt a 15 tagú bizottságot ne egyeseknek, ne a tegnap felhozott, de eléggé nem constatálfc visszaéléseknek üldözése, hanem igenis az eddigi rendszer megváltoztatása végett szükségelt szabályozási terv megállapítása, az ország népe közt keletkezett aggodalmak megszüntetése, a felzaklatott kedélyek lecsillapíts sa és a képviselőház méltósága és erkölcsi reputatiójának megóvása tekintetéből kiküldeni méltóztassék. Határozati javaslatom a következő: „Küldjön ki a képviselőház egy 15 tagú bizottságot, mely országos bizottság oda utasittatik, hogy a Tiszavölgy folyói szabályozásának eddigi eredményéről, a szabályozás további sikerére való kilátások mibenlétéről, a már megtörtént munkálatok körül tapasztalt hiányok okai és következéseiről és a jövőben követendő eljárásról lehetőleg még legközelebb a jövő ülésszak kezdetén terjeszszeu az országgyűlés elé oly jelentést, mely ugy a szabályozásnál érdekelt vidéknek, mint az országgyűlésnek tájékozásul szolgáljon arra nézve, miként lehessen az ország nagy fontosságú részét, a Tiszavölgyet a folytonosan megújuló veszedelemtől megmenteni és a folyókuak az érdekelt társulatok administrativ kezelése mellett leendő szabályozását, mely széles áttekintést és egységes vezetést igényel, az államkormányzat vezetése és felügyeletével biztosítani. Beadja: Széll György, Orbán Balázs, Madarász Jenő, Verhovay Gyula, Madarász József, Hentaller Lajos, Bódogh Albert, Tassy Béla." Ha azonban t. ház, ezen határozati javaslatom mellőztetnék s inkább Rokosiczy képviselőtársam határozati javaslata fogadtatnék el, az esetben bátorkodom a t. ház becses figyelmét arra felhivni, hogy a határozati javaslat 3. pontja kihagyásával méltóztassék a 15-ös bizottságot eljárása teljesítésére utasítani. Mert t. ház, én a képviselőház jogérzetével, erkölcsi méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartom azt, hogy már előre salvus conduetus-t adjon azoknak, a kik bűnösök, de kisebb bűnösök, azért, hogy a nagyobb bűnösöket feljelentsék; ezt én jogérzetemmel megegyeztethetőnek nem tartom és ugyauazért Rohonczy képviselőtársam által beadott határozati javaslatot csak e módosítással fogadhatnám el. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök : Méltóztassék felolvasni azt a módosítást, melyet a képviselő ur, Rohonczy képviselő ur határozati javaslatához beadott. Duka Ferencz jegyző (olvassa): „A Rohonczy Gedeon határozati javaslatából a 3-ik pont hagyassék ki." Vuchetich István: T. ház! A közmunkaés közlekedési ministerium költségvetését és annak jelentését átolvasván és tanulmányozván, két különböző érzet hatott át, az egyik az öröm, a másik a szomorúság érzete. Megmondom az okát. A ki 20, 30 év előtt Magyarországot ismerte és az akkori Magyarországot a mostanival összehasonlítani akarja, annak be kell vallania, hogy Magyarország csak most hasonlít a eulturális és előrehaladt országokhoz. Tudvalevő dolog, hogy ezelőtt, ha valaki egy faluból a másikba barátját meg akarta látogatni, nem akkor tehette mikor akarta, hanem mikor az idő engedte. Most már t. ház, nem akarom mondani, hogy az egész országban kitűnő közlekedési utaink vannak, de mindamellett meglehetősen jó vagy meglehetős utakkal el vagyunk látva. Közmondássá vált, hogy ezelőtt ha valaki Erdélyből vagy az alföldről Budapestre vagy Bécsbe utazott, előbb végrendeletet csinált, mert nem tudta, hogy az út viszontagságai után élve haza kerül-e családi tűzhelyéhez. Most azonban tudvalevő dolog, hogy Magyarország egy egész vasúthálózattal bir, a melyen egyik végétől a másikig a legrövidebb idő alatt eljuthatni; az egész ország majdnem egy vasúthálózati körré alakíttatott át, a melynek centrumából a fővárosból, az ország legszélsőbb végéig egy-két nap alatt elérhet az ember. Ez által megszűnt a felső és alsó Magyarország megnevezésének szükségessége, megszűnt Erdély távol lenni, épen ugy a Dráván túli Horvát-Szlavonországok és a tengermellék távolsága, mert ezek most mind közelebb jutottak a központhoz. A vizek, a folyók, melyek eddig kényükkedvük szerint oda hagyhatták medreiket, most már szabályoztatnak; a hírlapoknak nem kellenek hetek, hónapok, mig az ország végére eljutnak, mert majdnem minden város, de mint tudom, sok falvak is dicsekszenek távírda- és postaállomással. A szőke Duna hullámait büszke gőzösök és hajók szelik; Magyarország "össze van kötve más államokkal két tengeren, a melyeknek révén az ő nyers-, mü- és iparterményeit a többi országoknak és más nemzeteknek felajánlhatja, ez által kereskedelmét, iparát fejleszti. Ezen materiális állapot javulása folytán természetes, hogy a szellemi és culíurai állapot is felpezsdül. És ez helyén van, ennek ugy keíl lenni és ennek örülök. De azt mondtam, hogy szomorú érzet is