Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

324 67 országos ülés február 28 1882. sorozat túlságos szorulatot láthatunk, melyek egymás íól szabálytalan részek által vannak elválasztva, hol a szélesség ismét nagyobbodik. Többek közt van kettő, nem messze Csongrádtól, a Kőrös torkolata alatt, hol az ármeder szélessége majdnem 200 méterre fogy le. . . . A szegedi hosszú szorulat és még kettő, mely Szeged alatt van, legártalmasabhak a folyó azon részében, hol ellenkezőleg kívánatos lett volna a lefolyási szelvényt lehetőleg növelni; igy van még TörökKanizsa és Zenta mellett két szorulat, hol a töltések egymástóli távolsága csak 300 méter, a mi teljesen elégtelen. Egy ily veszélyes helyzetnek következményei könnyen beláthatok; a szorulatok által megakasztott viz magasabbra emelkedik, a töltések nagyobb veszélynek vannak kitéve s szakadások könnyebben fordulhatnak elő. Szükséges tehát, hogy a töltések nagyobb része egy már előre kijelölt más vonalba helyeztessék át, hogy az ármeder a hiányzó szélességet és szabályosságot megnyerje. Ez első rendű követelmény." A közmimka-minister azon jelentésében, melyet a külföldi szakértők véleményéről a képviselőháznak előterjesztetett, egészben helyeselte az itt idézett nyilatkozatot, mondván, hogy a töltések vonalozásának másik hibáját, a szorulatokat, azonnal lehet, sőt minél előbb kell is mellőzni. Ily helyeken a töltésközöknek megszélesítene csak pénzkérdés és a végrehajtás ideje csak attól függ, mikor fog a töltések belebbezésére szükséges pénzösszeg rendelkezésre állani. A közmnnka-minister meg is mondja, hogy a töltésközöknek mi legyen szabványos mérete: „Tokajtól Szegedig legyen 760, Szegedtől NagyKanizsáig 800 méter." Ennélfogva Tokajtól Kanizsáig csak egyes, bár elég hosszú szakaszokon kellene az ármeder említett kiszélesítése végett az egyik oldali töltéseket lerombolni s hátrább felépíteni; de már N.-Kanizsán alól majdnem mindenütt bellebezni kellene az egyik parton fennálló töltéseket; mivel ott a két parti töltések egymástóli szabványos távola csak 380 méter. A közmimka-minister ezután megjelöl 16 olyan szakaszt, hol belebbezésnek történni kell és abból 12-öí N.-Kanizsától fogva lefelé. Egyúttal kijelenti, hogy ez utóbbiak megállapítására s a költségek viselésére nézve az előmunkálatok befejezte után az érdekelteknek és a tiszavölgyi társulat központi bizottságának küldötteit értekezletre egybehívja s az eldöntésre nézve azután javaslatot fog a törvényhozás elé terjeszteni. Hogy a töltésvonalak távolsága ekként a szorulatok megszüntetése mily befolyással van t. ház. az alsó tiszavidéken permanenssé és ímminenssé vált veszedelem elhárítására: hivatkoznom kell a tiszaszabályozás körül oly nagy nevet kivívott Paleocapa véleményére, ugyanis : „Itt fődolog, hogy e töltések oly távolságra építtessenek a folyó eleven partjától, vagyis vizmosta szélétől, mely e vizáradásoknak elegendő völgy tért hagyjon szabadon, egyszersmind a szaggatásoktól mentek legyenek. Ha a töltések 5 — 80Ó sőt ha 1000 ölre esnek is a folyamkanyarulatok miatt egymástól, ez a földtér nincs elveszve a nemzetgazdászat számára; mert ha igaza van Vásárhelyi urnak, hogy a kiöntések 125D mértföldnyi térre terjednek, még mindig elég lesz megmentve s a viz eléggé össze lesz szorítva; s az ártérnek hagyott nagy töltéskörökön dús mezőket töltenek termékenyítő iszappal a folyam árjai." Nagyon sokat kívánván megmenteni, utoljára semmi sem lenne megmentve, s a vidék a töltés fentartás meggyözbetlen bajaival lenne megterhelve, mind a mellett is a szünteleni áttörések veszélyének kitéve hagyatván. Itt állunk ma! A Tiszavölgy népe évről évre, kora tavaszszal mikor az árvíz emelkedni kezd ott hagyja földje mívelését, ott hagyja az iparos műhelyét, a kereskedő, a nagybirtokos áldozatot hoz. A tisztviselő éjjele nappala hónapokon át csak a védelem vezetése és felügyelete körül telik el, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közigazgatás, törvényhozás hónapokig mind, mind szünetel. És mégis folytonosan remegés az élete, mert tudja és látja, hogy az eddigi szabályozási rendszer mellett minden erőfeszítés mindhiába lesz. Mi marad egyesek és községek pénztárában kumanistikus czélokra az adókra és az évenkénti védelemre fordított költségen túl? Tönkre kell jutni apródonként minden tiszavölgyinek, mert az erőfeszítésnek is megvan a határa. T. ház! Én azt tartom, hogy a Marmarostól Titelig terjedő Tiszavölgy dombozati viszonyai, értékes terméke, lakosságának magyar nemzetisége mulhatlanul megkívánja, hogy ezeknek a megmentésére a szabályozás gyökeres orvoslása és egységes vezetése által most már azonnal történjék intézkedés. E tekintetben t. ház, még 1879. márczius 7-én beterjesztettem egy határozati javaslatot a t. háznak, a mely azon szerencsében részesült, hogy egyhangúlag elfogadtatott. Ugyanezen tör véayj avaslat alapján óhajtanám én t. ház, egy 15 tagból álló bizottság kiküldetését az eddig történt munkálatok felülvizsgálata és a jövőben követendő eljárás megállapítása végett és nem azon czélból, melyet tegnap Eohonczy képviselő ur felhozott, mert én ezt a bizottságot vegyes bizottsággá akarnám alakíttatni és pedig ugy, hogy fele részben szakértőkből álljon. Az eddigiekből a t. ház meg-