Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-67
(»7. orsíágos ülés február 28. 1882. 323 hogy tudniillik a ministeriuin kezdeményezése folytán a Csongrád és Szeged közötti szakaszon létezett káros szorulatok már eddig megszüntettek, hármas-dilitori és alsó-ányósi tiszai töltéseknek a Pallavicini uradalom által a ministerium rendeletére történt hátrább helyezése által. E most érintett hivatalos jelentés valóságát tagadni vagyok kénytelen, mert midőn az imént hivatolt 1881. évi LÍI. t.-ez. intézkedésénél fogva Békés városától Csongrád városáig a Kőrös, innen a Tisza balpartján a Maros torkolatáig, majd a Maros jobb partján Apátfalváig terjedő töltésvoualaknak megrendelt részint újonnani építése, részint a meglevőknek kijavítása körüli munkálat befejezésére a közlekedési ministerium által előirányzott költségvetés ide vonatkozó tétele a pénzügyi bizottságban tárgyalás alá vétetett, Szilágyi Dezső kívánta a ministeriumtól, hogy azon munkálatokról, a melyeknek teljesítését a törvény feladatává tesz, részletes tervet mutasson be. Különösen kívánatos ez a Tisza szabályozásánál, mert bekövetkeznék az, hogy a befejezett munkák roszaknak bizonyulnának' Szükséges, hogy oly munkáknál, a melyekbe milliók fekíettetnek be, nyujtassék a kormány részéről a kellő garantia az iránt, hogy az állam részéről hozott áldozatok hasznos eredményt fognak szülni. Gr. Apponyi Albert a közlekedési minister azon nyilatkozatában, hogy vannak tervek a foganatosítandó munkálatokra vonatkozólag, nem kétkedik, de kétkedik azon, hogy léteznék egy terv, mely az összes munkálatokat átölelné. Azon összegeket, melyeket a költségvetésben a ministerium kér, rendelkezési alapnak, pauschalenak tekinti. Részéről nem járul hozzá, hogy ily nagy összegek a ministerium műszaki közegeinek rendelkezésére bocsáttassanak, a kik eddig hibásan és szerencsétlenül jártak el. Hierouymi, Hegedüs Sándor azon felszólalására, hogy a vállalkozók, a kik az államtól árverések utján átveszik a munkák teljesítését, fele áron adják ki subarendátoroknak, kijelenti, hogy azon kételkedik. Egyébiránt nem talál biztosabb módot a munkák kiadására, mint a nyilvános árverést. B. Kemény Géza a Hegedűs által felvetett munkakiadási esetet furcsának tartja, hogy az bizony nem valami bizalomgerjesztő. És midőn e tekintetben a napi sajtó szintén figyelmére méltatta a pénzügyi bizottság körében felmerült aggodalmakat, az említett védtöltések munkálata, felügyelete és vezetésével megbízott kormánybiztos, Horváth Gyula képviselőtársam, hogy a vidék érdekeltjeit az eddigi munkálat eredményéről értesíthesse, a nyilvánult aggodalmakat eloszlathassa és a munkálatoknak a helyszínén leendő megszemlélését eszközölhesse, Szegedre legközelebb múlt ér deczember 20-ára egy értekezletet hitt össze, mely alkalommal a szemle megejtésére általa kinevezett bizottság folyó évi február hó 1-től 6-ig bezárólag Békés városától Makóig mintegy 235 kilométer hosszúságú védtöltések felett szemléjét meg is tartotta, s ez alkalommal a helyszínén személyesen győződtem meg arról, hogy a megszűntnek állított szorulatok nagyrészben ma is megvannak. Megvan igenis Mindszent községnél nagyrészben, az alföld-fiumei és az osztrák államvaspálya hidjainál egészben és a torontáli társulatok töltéseinél nagyrészben. Azért tehát jövőre, ha t. i. a minister ur még továbbra is elég erősnek hiszi magát a különös szakismeretet igénylő állása betöltésére és a tárczája körébe tartozó nagyszabású kérdések helyes megoldására, arra hívom fel figyelmét, hogy a mennyiben ezúttal is tapasztalta, miszerint szakközegei hivatalosan nem mondtak és nem jelentettek igazat, az ily nagyszabású dolgok miben állásáról személyesen győződjék meg. E szorulatok fennállásából következik t. ház, abnormis helyzet, hogy a vizszin folytonosan emelkedik, különösen a mindszettt-apátfalvai társulat töltései mentén; ekként a töltést folytonosan emelni s védképességére nézve erősíteni kell; miből önként azon következtetésre jutunk, hogy ha az állam kormánya megengedte mind az alföld-fiumei, mind az osztrák államvaspálya hidjainál levő legveszélyesebb szorulatok keletkezését és azt haladék nélkül meg nem szünteti: kötelessége azon szorulatok következtében szükségelt töltésemelési költséget is viselni. De nem viseltethetem bizalommal a t. ministeriumnak úgynevezett szakközegei eljárása irányában továbbá azért sem, mert ezek körében még a szorulatok megszüntetése iránt is a határozatlanság, ide-oda kapkodás elég jellemző jelei mutatkoznak. Ugyanis: az alsó-tiszai védtöltések belebbezése ügyében Szegeden ez évi január 26-án tartott értekezlet alkalmával szóba hozatott a már megállapított 16 szorulat mimódoni megszüntetése, mely értekezleten az ottani kir. főmérnök ellentmondva mind a külföldi szakértők, mind a ministerium erre vonatkozó jelentésének, csak két szorulatot jelez olyannak, melynek eltávolítása a vizszin apasztására némi hivatással lenne. Hogy ezen ellenmondást megértessem, a külföldi szakértőknek az imént idézett véleményét és az erre tett ministeri jelentés idevonatkoző részét kell idézni: mely következőleg hangzik: „A külföldi szakértők jelentésökben a töltések helytelen vonalozásáról szólván, hangsúlyozzák, hogy a töltések kiváltképen egymástól! elégtelen távoluk és a folyó partjaihoz való közelségűk által válnak hátrányosokká Egész 41*
