Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-66
66. országos ülés február 27. 1882. gfjj eszközölt minden átmetszésnél és azon alapos meggyőződésre jutott, hogy a kikotort szelvények nem kevesebbek, hanem csekély százalékkal nagyobbak, mint a mennyinek az előirányzat szerint lemiiök kell. S ő, kinek a múlttal semmi összeköttetése nincs, teljes készséggel vállalja el az itt történt átmetszési munkálatokért a felelősséget. Elvállalja pedig azért, mert a con f roll szelvényméréseket maga eszközölte és ugy találta, hogy az az anyag kikotortatott, a melyet kiadtunk. De az mondatik, hogy szándékosan követíetett el a hiba az által, hogy a Tisza felülről szabályoztatott, mert ez által előnyöket kellett szerezni a protegált vállalkozónak. Á t. képviselő ur azon állítását, hogy fölül könnyebb az átmetszés, a geológiai felvételek ezáfolják meg. A Tisza medrét nem csak alul, hanem felül is és épen a legfelsőbb átmetszéseknél volt alkalmam vizsgálni és mindenki megláthatja, mert ugy van, hogy felül épen olyan agyagtalaj van, mint alul. Hogyan lehet tehát azt moudaui, hogy a felső átmetszéseknél előnyösebb voltamun kálat, mert az anyag könnyebben elsodortatik a viz által, midőn mindenki, a ki a Tisza partján lakik, tudja, hogy a Tisza medrében mindenütt, ugy felül, mint alul oly anyag található, mely magától nem vitetik el, hanem a felső részen, Csongrádnál ép ugy, mint az alsó részén, baggerrel szedetik ki. Másik praegnaus tény az, hogy Titelen felül van két átmetszés, mely bagger ezés nélkül képződött és a felső részen egyetlenegy sem képződött utólagos baggerozás nélkül, fia tehát csakugyan állana az, hogy felül könnyebb a talaj és sikerülne ezt bebizonyítani, természetszerű következménye ennek az lett volna, hogy a felső átmetszés magától kiképződött volna és nem kellett volna a drága baggerrel is dolgoztatni. De t. ház, azt mondja a képviselő ur, hogy azért kívánja, hogy ezen dolgok egy parlamenti bizottság által megvizsgáltassanak, mert a bíróságokban a t. ház bizonyos körülmények közi nem bizhatik. Minden államban, a mely a szabadság felé törekszik, az első feltétel, a melyet minden állampolgár jogosan követelhet magának az, hogy ha vádoltatik, állíttassák az illetékes bíró elé. És t. ház, csak az állam főhivatalnokai legyenek azok Magyarországon, kik ha vádoltatnak, nem állíthatók az illetékes biró elé, a ki jogosan ítél minden állampolgár fölött; csak az állam főhivatalnokai legyenek azok a páriák, kik becsületük védelmére megfosztatnak attól az eszköztől, mely minden egyes állampolgárnak megadatik, hogy t. i. illetékes biró által ítéltessék meg eljárása. Ezt t. ház, nem tartom egyébnek, mint annak, hogy a t. képviselő ur nem akarja az illetékes bíróság elé vinni vádjait azért, mert az csakugyan meg fog győződni arról, hogy e vádak alappal nem bírnak. Mert ha ezen vádak alappal bírnának, én Magyarország birói karában bizok annyiban, hogy akármily vádat hozzak fel akár egyes ember, akár testületek ellen, nyugodt lélekkel teszem a bírónak kezébe, hogy keresse a bűnöst s a bíróság állásánál s azon kötelességnél fogva, mely az állam által reá ruháztatott, bizonyosan keresni fogja a bűnöst ott, a hol ez megtalálható. Az mondatott a képviselő ur által, hogy az apróbb hivatalnokok tulajdonkép belesodortattak a bűnrészességbe, mert állásukat védni akarták s igy táplálták s csiráztatták a bűnt tovább. T. ház! Miután a dolog természetében fekszik, hogy ezen külső munkálatoknál az összes exponált hivatalnokoknak mindenről, a mi történt tudomásuknak kell lenni , nem vagyok s nem lehetek abban a véleményben, hogy az Összes mérnökök közt, kik a Tisza-szabályozásnál alkalmaztattak, egyetlen egy se akadt volna, ha alapos vádak lettek volna, hogy azokkal előálljanak. Ha valósággal alapos a vád, ha be tudja bizonyítani, hogy a visszaélés elkövettetett s arra meg van az adatja az illető hivatalnoknak, miért félne azt bemutatni s azzal a bíróság elé menni? Hisz t. ház, nem egy, hanem több panaszra lettek nemcsak ennél a ministeriumnál, más ministeriumoknál is vizsgálatok elrendelve és keresztül vive és arra tudok példákat mondani, hogy a hibákat és visszaéléseket elkövetett illető hivatalnok állásától felfüggesztetek, megbüntettetett; de arra egyetlen példával sem tudok szolgálni, pedig kerestem, hogy az illető, a ki a feladástjóhiszemüleg tette, üldözőbe vétetett. Azt mondják, hogy félnek az illetők, hogy üldöztetni fognak. Ha ez áll, mégis csak találtatnék egy ember kerek e Magyarországon, a ki valaha üldöztetett volna azért, mert egy vagy más visszaélést feljelentett; de még eddig az egész országban senki egy ily embert megnevezni nem tudott. De t. ház, nemcsak az illető ministeriurn ellen, nemcsak az illető egyes hivatalnok ellen, a kit a t. képviselő ur főbünösnek nevezett meg, emeli vádját, hanem egyszersmind azt mondja •— és ha egyik bir alappal, bírni kell a másiknak is — hogy a ministeriumnál jelentkezett vállalkozók és ezek közt megnevezi az illetőket, csalást követtek ei egységesen a ministeriurn főhivatalnokaival. No már megengedi a t. képviselő ur, de én a magam részéről nem tartom helyesnek azt, liogy valaki ellen egy ily erős vád emeltessék a nélkül, hogy a bizonyítékok is meg legyenek reá. (Helyeslés jobbfelől). Ha pedig meg vannak bizonyítékai a t. képviselő urnak, miért nem
