Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

65. orsíágos filés február 27. 1SS2. 309 1818-ban és később 1840-ben, hogy a töltésszakadások az egyes vidékek veszélyeztetését mindinkább valószínűbbé teszik, a mi nagyon természetes is, mert egy hosszú folyónak lerakodása, meder-emelkedése és a különböző vidékeken mutatkozó különböző csapadékok nagyobb veszélyeket hozhatnak elő. Az mondatott, hogy a Vaskapunak nagy része van abban, hogy a Tisza vize oly nagy mértékben emelkedik, mert a Vaskapunál összetoluló viz Szegedig feltolja a vizet. Mintha ezen állítás csak arra való lett volna, hogy azt az 1881-iki év megczáfolja. Mit tapasztaltunk akkor? Azt, hogy a Tisza alsó vidékein Titeltol Szegedig, daczára annak, hogy 1881-ben a Duna is meglehetős magas színvonalon állott, csaknem 3 lábbal volt kisebb a legmagasabb viz, mint a Szegeden felüli részben. Azon állítás tehát, hogy a Vaskaputól feltolatik a Tiszán a viz és ennek következtében állanak elő az alsó Tiszán nagyobb vizáradások, a tények által czáfoltatott meg. Különben e kérdésnek műszaki részével, t. ház, foglalkozni nem akarok. Itt csak rámutattam két dologra, a melyekből összehasonlításokat, a hogy én tettem, mások is vonhatnak maguknak és a dolgok valódi állásáról képet alkothatnak. A mi a tiszaszabályozási kérdéseknél a legfőbb baj, az a társulatok viszonya a kormánynyal szemben, ez kell, hogy végre valahára rendeztessék. Egészen 1879-ig bezárólag t. ház, az illető tiszai és a mellékvölgyekben levő társulatok mindig avval foglalkoztak és az volt legfőbb ezéljuk., hogy a társulati autonómiát megőrizzék és minden még a legüdvösebb felügyeleti jog gyakorlása ellen is mindenütt tiltakozásokat hallottam. Az 1879-ben mutatkozott veszély azonban a társulatokat ellenkező irányban vezette, kivált midőn a veszély egész valóságában mutatkozott. T. i. egyszerre át akarták adni az összes administratiót, az egész társulati ügyeket, át akarták adni a régi töltéseket, át akartak adni egyszóval mindent az államnak, hogy csináltassa a kormány és őket többé semminemű felelősséggel ne illethessék és ennek terhei ne sulyosodjanak reájuk. Én, t. ház, azon állapotot, ahol az autonóm jogok túlságos megőrzését hangoztatták, ép oly betegesnek tartom, a mint hibásnak tartom, hogy ha az egész Tiszavölgynek ügyei a társulatok kezéből kivétetvén, a kormány kezébe adatnak. Én a mig egyfelől kívánom és óhajtom, hogy a társulati autonómia megőriztessék és fentartassék az administratió azon részeiben, a melyet leghelyesebben a társulatok képesek végezni, ugy kívánom azt, hogy az állam felügyeleti joga, a társulatokra való befolyása permanens legyen. Mert ha az állam befolyása a társulatokra nem lesz permanens, ha csak akkor lesz joga, hatalma és alkalma a kormánynak a társulati ügyekbe betekinteni, a társulati ügyek felett felügyeleti, intézkedési jogot gyakorolni, mikor azok teljesen összezavartattak, mikor a baj megvan, akkor a legüdvösebb, legerélyesebb működés mellett is tulajdonképen egy-két évet vesztegetnek el erre, hogy a régi mulasztások pótoltassanak, a helyett, hogy a társulatnak ügye előre haladna. Ép azért t. ház, én azt hiszem, hogy mindenekelőtt szükséges, hogy egy törvény végre a Tiszavölgy és a Tisza mellékfolyói fölött az administratiót, a kormánynak befolyása körét, a társulatoknak pedig hatáskörét szabályozza és megállapítsa, mert mindaddig, mig ezen törvény meg nem lesz alkotva, lehet egyik és másik baj foltozgatásáról szó, lehet arról tenni, hogy pillanatnyilag a veszély elhárittassék, de hogy a Tiszánál mutatkozó általános bajok véglegesen orvosoltassanak, vagy legalább megnyugvással bírjon a Tisza völgye az iránt, hogy ezen bajok orvoslása, ha idő folytán is, de gyökeresen be fog következni, erről szó sem lehet mindaddig, mig egy ily törvényjavaslat a képviselőház asztalára le nem tétetik és törvénynyé nem válik. És most t. ház, ezeket elmondva, áttérek azok egy részére, a miket Rohonczy képviselő ur elmondott. (Halljuk!) Ugy az első, mint a második beszédében a baggerozásoknál mutatkozó visszaélésekre utalt a t. képviselő ur. Hogy ezen visszaélésekről egyik-másik egyén mit szólott, minő bizonyítványai vannak a képviselő urnak, erről én tudomással nem birok, tehát azt megítélni sem birom. Én ezen ügynek is a dologi részével akarok foglalkozni. Igyekeztem magamnak a dolog valódi állásáról meggyőződést szerezni. Rohonczy t. képviselő ur még múltkori beszédében rámutatott arra, hogy 1870-ben % tiszai baggergzás á^ nevezetű czégnek. Én t. ház, végére jártam a dolognak (Halljuk!) és nekem is van t. ház és kész is vagyok, csakhogy nem tartom itt a házban előadhatónak és bemutathatónak, mivel hogy magánegyénekre vonatkozik, de kész vagyok bárkinek kimutatni azt, hogy a legelső baggerozásokban nem azok voltak a forészesek, hanem igenis részesei voltak és ezt nem vádképen mondom, ellenkezőleg érdemül tudom be azon uraknak, igen tekintélyes nagy birtokosok. T. ház, nekem semmi kétségem az iránt, hogy a közlekedési ministerium által ezen ügy helyesen és czélszerűen intéztetett el, mert összehasonlítást tettem ugyanakkor ugy az árak és a kiadásokra vonatkozólag, azon árakkal és azon kiadási tételekkel, melyek a monarchia másik felében a dunai baggerozásoknál Bécs vidékén fizettetnek. És, t. ház, minők voltak azon árak ?