Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

308 66 országos üléi február 27 1882. tartozom, hogy az általam előterjesztendő hatá­rozati javaslatot elfogadni méltóztassék. Ezen határozati javaslatot magam irtam alá először azért, mert kormánypárti képviselőtársaim közül senkit előre felkérni nem akartam, mielőtt nem indokoltam volna; ellenzéki képviselőtársai­mat pedig azért nem kértem fel, nehogy e javas­latomnak ellenzéki színezete legyen. (Helyeslés. Éljenzés a széls'd baloldalon) Szavazzanak tehát meggyőződésük szerint. [Zajos helyeslés balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Tibád Antal jegyző (olvassa): „Határozati javaslat, beadja Rohonczy Gedeon, Mondja ki a képviselőház, hogy a köz­lekedési ministeriumban állítólag előforduló, de különösen a vezetése alatt álló tiszaszabályozási munkálatok körüli hanyagságok és vissza­élésekről már évtizedek óta elterjedt hírek, pana­szok és vádak megvizsgálása czéljából egy 15 tagú parlamenti bizottság küldetik ki. Tekintve a megejtendő vizsgálat fontosságát és minden ilynemű nyomozat nehézségeit, ez alkalomra hozandó ideiglenes törvény alapján ruháztassák fel a bizottság azon hatalommal, hogy 1. bárkit megidézhessen; 2. a tanukat és a kihallgatott egyéneket megeskethesse ; 3. az önkényt jelentkező őszinte vallomást tevő vesztegetőket és kisebb bűnrészeseket a büntetés terhe alól felmenthesse; 4. hogy a megejtett nyomozat és vizsgálat után a képviselőháznak arról jelentést tegyen." Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) Mielőtt azokra refíectálnék, miket a t. előttem szólott elmondott és a mikre beszédem végén vissza fogok térni, engedje meg a t. ház, hogy a közlekedési ministerium költségvetésének általános tárgyalásánál azon főfontosságú kérdé­sekre, melyek épen e ministerium keretébe tar­toznak, figyelmét felhívjam. (Halljuk!) Leginkább az utolsó évek bizonyították be azt, mire az előttem szólott is rámutatott, hogy a Tisza völgyében, a Tisza és mellékfolyóin mutat­kozó bajok legyőzésére nem elégséges már az illető vidék lakosságának, az illető érdekel­teknek vagyona és ereje, hanem számtalan­szor kellett már és nagy mértékben az állam erejét is igénybe venni arra, hogy azon bajok legyőzhetők legyenek és a magyar kép­viselőház akkor, mikor e bajoknak orvoslására okvetlenül szükség volt, egyakarattal, egy párttal, egy véleménynyel segítségére sietett annak a vidéknek és készségesen adta mindazt meg, mi ezen bajok orvoslására szükséges volt. (Halljuk !) Hogyha ezen bajok permanensek fognak lenni, akkor én kételkedem azon, hogy az államnak jelen nehéz fiuáncziális viszonyai mellett legyen elég vagyona arra, hogy azon nagy összegű beruházásokat megtegye, melyekre okvetetlenül szükség van. T. ház ! A Tisza szabályozására vonatkozólag nézetem szerint az volt eddig a baj, hogy a szakértők mindig az administratió bajairól be­széltek, a nem szakértők pedig a Tiszaszabályo­zás műszaki részét vették bírálat alá; holott sokkal helyesebb lett volna, ha a szakértők a műszaki részszel foglalkoznak, azok pedig, kik administrationális dolgokkal, a fiuáncziális ügyek kezelésével, azoknak természetével ismeretesek és arra illetékesen tudnak is vállalkozni, ezen kérdések megoldásával foglalkoztak volna. Felhozatott itt akkor, mikor Szeged elpusz­tult, hogy a Tiszaszabályozásnál óriási hibák követtettek el és ezeknek következménye a baj, ezeknek következménye, hogy Szeged elpusztult. Én annak bírálatába nem fogok bocsátkozni, vájjon ezeu hibák ^csakugyan elkö­vettettek-e? Bátor vagyok csak egy dologra rámutatni: arra, hogy olyan folyamok mentén is, hol a szabályozási kérdések századokkal ezelőttre visszavihetok, hol nem 30—40 éves alkotás a szabályozási munka, ott hasonló bajok mutatkoznak mint itt s daczára annak, hogy a történt hibák orvoslására elég mód, alkalom és idő volt —és itt példával is szolgálhatok — a Rajnán, mely Európának legczivilizáltabb államain vonul ke­resztül, hol a szabályozási kérdések nagy része még e század elején 1818-ban befejezve volt, hasonló jelenségek bizonyos évcyeluson keresztül mutatkoztak. A legmagasabb árvizszin, a mely eddig tapasztaltatott a Tiszánál, 28 láb és 8 hüvelyk volt, ez rendkívülinek tartatván, az mondatott, hogy ezen nagy árduzzadás a Tisza­szabályozásnál elkövetett hibák következménye. A Rajnánál, hol a minden folyamszabályozásnál elkövetett hibák kikerülésére volt elegendő idő, 26 lábnyi vízmagasság is mutatkozik, pedig itt a meder rendesen kiképződött, a szabályozási munkák, a töltések és átmetszések már rég ki vannak építve. Ha ily vízmagasság mutatkozik itt, akkor a bajt a Tiszánál nem lehet határo­zottan a szabályozási munkáknál elkövetett hibáknak tulajdonítani. Én a kérdésnek dologi részével kívánok foglalkozni. Lehet, hogy ez nem annyira ingerlő, mintha személyekkel foglal­koznám, mintha bűnösöket és ártatlanokat ke­resnék ; de én a Tiszánál mutatkozó bajok orvos­lását abban keresem, ha nem egyéneket kere­sünk és kergetünk a veszélybe, hanem ha a Tiszaszabályozásnak dologi részével foglalkozunk és erről mondunk őszinte véleményt. (Helyeslés a jobboldalon.) A Rajnánál, a mely a legrégebben szabá­lyozott folyó Európában, szintén mutatkoznak rendkívüli árvizmagasságok. Ott is kimondatott

Next

/
Thumbnails
Contents