Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

306 6fi. országos ülés febrnár 27. 1882. dolog és tudok is két osztálytanácsost, kinek kezein keresztül ment, a többit kideríteni majd a vizsgálatnak lesz feladata. [Helyeslés a szélső haloldalon. Halljuk!) T. ház! Ne kivárnák azt, hogy én összes adataimmal előálljak, mert hisz önök ugy sem birák. Azért kérem a parlamenti bizottság kiküldését, mert az előtt fogok majd adataimmal és tanúimmal előállani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kagaszkodom pedig egy parlamenti, bizottság kiküldéséhez először azért, mert czélt érni óhajtok, azaz azt akarom elérni, hogy a főbünösök, nem pedig a kényszerűségből]' bűnösök távolittassanak el, esetleg büntettessenek meg; másodszor azon tisztességes hazafiakat, a kik kötelességüknek tartották ezen visszaéléseket nekem önként tudtomra adni, kik közt van igen sok nagyon tekintélyes ember, nem fogom előrelátható kellemetlenségeknek kitenni, harmadszor, mert azon kétélű fegyvert, melyet én felfogtam, nem adhatom ki kezemből mindaddig másoknak, ínig meg nem találom azon kart, metyről meggyőződésein, hogy azt fogja sújtani bírni, a ki ellen felemelem, ne hogy magam vágassam meg általa. (Helyeslés halfelöl.) Addig elviselem a mondottakért a felelősséget magam. Németem szerint azonban, ha.a^általam .meg;-,, támadott és vádolt államtitkár és társai érzik, hogy a féútjélzétt példák igazakká be nem válhatnak, ha érzik ártatlanságukat, ha érzik becsületük tisztaságát, akkor egy ily vizsgálat adhatja meg nekik az ily súlyos vádak után a legnagyobb satisfacíiót, (ügy van! a baloldalon) melyet nekik kellene első sorban maguknak követelniük, de nem merik ! A kormányra nézve pedig ép oly kevéssé kompromittáló é<s még kevésbé bizalmatlansági színezetű egy parlamenti bizottság kiküldése a jelen esetben. Először azért, mert a kormány pártjának egyik tagja által tétetett ezen indítvány, (Helyeslés balfelöl.) ki annak elfogadása esetében van eltelt bizalommal a kormány iránt, és e közt, valamint a közt nagy különbség van, midőn a ministerelnök ur ellenzéki korában at akkori kormány ellen kért egy parlamenti bizottságot. Nem kompromittáló ez a kormányra nézve másodszor azért, mert minden ember tudja, hogy a közlekedési miuisteriumban előforduló visszaélések eredetüket még a Bach-korszakban vették, egyik kormányról a másikra örökségül mentek át. Ennélfogva sőt érdemül lesz betudandó a jelenlegi kormánynak, ha ő tisztította meg azt és neki lesz a legnagyobb satisfactiója velem szemben az ország előtt, ha vádjaim rágalmaknak bizonyulnak. (Élénk helyeslés halfelöl.) Nézetem szerint azonban a t. ministerelnök urnak nem szabad figyelmen kivül hagynia még «gy igen jelentékeny és fontos körülményt, ! (Halljuk! a szélső balon) mielőtt az én javaslatom el vagy el nem fogadása felett határoz. Ugyanis bármely ministeriumban forduljanak elő visszaélések, tegyük fel, vesztegetések, azok az országnak kárára csak annyiban válnak, hogy annak jövedelmét ugyanazon arányban csökkentik. Mig ellenben a közlekedési ministeriumban előforduló visszaéléseknél és vesztegetéseknél nem az az összeg az egyedüli, az igaz, a fővesztesége az országnak, mit esetleg a válalkozó és a hivatalnokok összesen nyernek az ország rovására, hanem annak igazi ki számithatlan óriási kárát — tekintsen a ministerelnök ur az alföldre — ott meg fogja találni. Ez kényszerít engem, ez az oka annak, hogy én végletekig küzdeni fogok, mig ezen ministerium meg nem tisztíttatott. De különösen küzdeni fogok azért, mert tudva van, hogy nem azért lett tönkretéve egy országrész, mintha a Tisza-szabályozásnál elfogadott felállított rendszer lenne rósz, vagy nem birna az orsság elég képzett, ügyes, jellemes szakemberekkel, mert az nem igaz, ha mindjárt azt híresztelik is, hogy a rendszerben rejlik a hiba, hogy nincsenek tisztességes, ügyes mérnökeink; mert itthon is vannak elegen, habár a külföldi szakértőket a szegedi katasztrófa után meg is hiviuk; hanem tönkre tétetett azért, mert a Tiszaszabá^ozás kozdetétől fogva a mai napig az ész, a tudomány, a becsület, szóval az elfogadott és felállított rendszernek logikai végrehajtása alá lett rendelve és elnyomva gaz visszaélések és csalások által. (Ugy van! a szélsőbalon. Nagy mozgás jobbfelöl.) S az ellen hiába küzdöttek, hiába emeltek szót, hiába írtak könyveket tisztességes szakértők és mérnökök. Szavuk elhangzott, mint a vészkiáltás Sahara pusztájában. Legfeljebb eltették őket láb alól, a többiek elrettentő példájára, hogy tovább űzhessék mesterségüket. (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk!) Flalljuk! balfelöl.) T. képviselőház! Miért kezdették el felülről a Tiszaszabályozást és az átvágások építését — tudják azt önök — a mi milliókba került az országnak, a mi tönkre tett egy országrészt és a mi előidézte a nyomort, az ínséget s a kivándorlást mi nálunk? Nem ostobaság vagy tudatlanságnak kifolyása az, hanem annak, hogy azon vállalkozók, a kik akkor voltak és kik jelenleg is ugyanazok, ép ugy Összejátszottak akkor egyes főbb állami hivatalnokokkal, mint ma és saját érdekük szempontjából vitték keresztül, hogy felülről kezdessék meg a szabályozás, mert felül homokos talaj volt és nagyobb volt a víznek esése, ugy hogy a vállalkozók a baggereket csak formaképen állították be a dolgozásra s az állam nekik tízszer annyit fizetett, mint a mennyit dolgoztak, mert a felmérésekét hónapok és évek után eszközölvén, a viz