Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

304 66. országos ülés február 27. 1882. nem felelnek annyiban, mert azon visszaélések és csalások, melyek ma általam és tanúim által a bíróság előtt is bebizonyíthatók, valószínűleg csak az alantas közegeket sújtanák, szóval azokra volna a bíínös cselekmény tolható, a kiket én felmentenék, de sőt még becsületükben, mert legnagyobb részük — nem akarom mondani mind, akarata ellenére— kényszerűségből vált bűnrészessé hallgatása által, hogy kenyerüket el ne veszítsék; míg azon adatok és bizonyítékok, melyek épen e főbűnösökre vonatkoznak, talán nem bírnak a törvény szigorúsága szerint előirt s a bíróság által megkívánt kellékekkel és könnyen meglehet, hogy a számtalan bűnjelek összeszővődése daczára, azoknak figyelmen kívül hagyása esetén, habár újjal mutatnak is a főbűnösökre minden józan ember előtt, a bíróság kezéből kisiklanának. És azon esetben a czél nem éretnék el, de még esetleg a vádlók lennének mint rágalmazók pellengére állítva, esetleg megbüntetve. Mig ellenben egy parlamenti tagokból álló bizottság, melyről minden ember tudja, hogy lelkiismerete és meggyőződése után, valamint a reá ruházott jogok alapján fog ítélni és eljárni s könnyebben is járhatván el a kinyomozásokban, mert először minden tisztességes hazafi nemcsak kötelességének fogja ismerni, de sietni fog nyilatkozni azon visszaélésekről, a melyekről tudomása van; másodszor mert a kényszerűségből lett bűnrészesek, valamint azon vesztegetők, kik jogaik érvényesíthetése végett vesztegettek, részben maguktól fognak merni nyilatkozni egy parlamenti bizottság előtt, holott a rendes biró előtt ma nem meri tenni, részben kényszeríthetők lesznek s mig a biróság igen sok döntő körülményt figyelmen kívül hagyni kénytelen, pl. a vádlókat, tanukat személyesen nem ismervén, csak papirosról, addig egy parlamenti bizottság, tekintve a vádló, bejelentő kifogástalan előéletét, szavahihetőségét, valamint az egymással összeszövődő, összefüggő bűnjelek csoportosításában mutatkozó következetességet, egyszersmind a körülményekre is súlyt fektethet és lelkiismerete, meggyőződése szerint járván el, könnyebben kiderítheti, kipuhatolhatja, leálczázhatja azokat, kiket ma a rendes igazságszolgáltatás keze alig képes elérni. Hivatkozom más ország példájára, Angliára. Anglia parlamentje, meggyőződvén arról, hogy hazájában a corruptió felütötte fejét és a biróság nem képes többé a visszaéléseket, csalásokat és vesztegetéseket kinyomozni, kiirtani, mert természetes dolog lévén, hogy a vesztegetők, vagy bűnrészesek a biróság által szintén elítélendők és ítélet alapján elítélendők lévén, azok a biróság előtt nem mernek vallani. A sikert elérendő, nem habozott Anglia parlamentje és kormánya nem egy izben parlamenti bizottságokat kiküldeni s küldött ki. így 1854-ben a krimi hadjárat alkalmából; aztán 1867. évi február 8-ikán és 1868. június 8-án a TradesUnion alkalmával; sőt Anglia parlamentje az akkori bizottságot egy ideiglenes külön törvény által felruházta a bírói elitélés jogával, hogy maga elé bárkit tanuként megidéztethet, illetőleg a tanút esküre kényszeríthette, sőt a sikeres nyomozás megkönnyitlése végett megadatott a bizottságnak azon jog is, hogy az önkényt jelentkező és őszinte, töredelmes vallomást tevő kisebb bűnrészeseket és vesztegetőket előre is minden büntetés alól felmenthette; sőt fordultak elő esetek, hogy ily bizottságok a tanuk nyilatkozatait titokban is tartották. Bátor leszek felolvasni, a melyre hivatkoztam, az 1867. feb. 8-iki bizottság jelentését — itt megakarom jegyezni, hogy Angliában királyi biztosnak nevezik a parlamenti bizottságot is — (olvassa): „így 1867-ik február 8-án Walpole (akkor belügyminister), a Trades Union s több effélék ügyének megvizsgálására kiküldött kir. biztos eljárásának könnyíthetése végett egy bili beterjeszthetésére nyert engedélyt, mely szerint a Sheffieldben közelebb elkövetett kihágás megvizsgálhaíása végett — melynek elkövetőit a kormány minden igyekezete daczára is mindeddig nem volt képes felfedezni — bizonyos rendkívüli hatalommal lenne felruházandó. E felhatalmazásnál fogva a királyi biztosnak jogában áll okmányok előmutatását, tanuk elővezetését s azoknak eskü alatt való kihallgatását követelni, a felségsértésben vétkes egyéneket megbüntetni s oly egyéneket ellenben, kik törvénytelen tetteikért más különben szintén bűnhődnének, a büntetés alól felmenteni azon feltétel alatt, ha teljes és kielégítő vallomást tesznek." Tovább, azt hiszem, nem szükséges olvasni. 1868-ban június 8-ikán következő eset fordult elő. A belügyi államtitkár, ki az akkori bizottságnak volt elnöke, nem akarta a parlament elé terjeszteni a tanuk vallomásait, illetőleg a fővárosi rendőrség ügykezelésének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését, mert a bizottság előtt megjelent és kihallgatott tanuk csak azon biztosítás alapján nyilatkoztak, hogy vallomásaik nem fognak nyilvánosságra hozatni. Egy más alkalommal a hadügyi államtitkár szintén nem akarta a bizottság jelentését a ház asztalára letenni, mivel az oly ügyeket tartalmazott, melyeket nyilvánosságra hozni nem lenne czélszerű. Szóval ezt tette Anglia a parlamenti kiküldött bizottságoknak és ezeknek pártszinezetük soha sem volt, mert itt ismételve áll, hogy a vizsgáló-bizottságoknak soha sem szabad valamely pártszinezettel birniok, hanem