Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-66
66 országos ölés február 27. 1S82. 303 Szegeden, ámbár, mint hallottam, elég udvariassággal irányomban. De azért nem rettenek vissza s kiteszem magam újból, ismételten ezen ideiglenes elitéltetés és visszautasításoknak, mert ki merem magamat annak tenni, tapasztalataim és legszentebb meggyőződésem alapján. Soha sem kerestem a botrányt, de ha a sors osztja be a szerepeket, hogy talán azzá váltak első fellépéseim, vagy esetleg azzá válnék ezen fellépésem is, az nem az én hibám, hanem valószinüleg a másoké, vagy a körülményeké. Mert nagyon jól tudom én is, hogy egy nemzetre szégyen, ha saját szennyesét a világ szeme előtt kénytelen mosni. De nem vetheti szememre senki ezen eljárásomat, mert megpróbáltam minden módot és eszközt, de meggyőződvén, hogy ma már csak is a parlament megyőződésére s lelkiismeretére való provokálás képezi az egyetlen utat és lehetőséget a czél elérésére egy darázsfészekkel szemben, melybe a t. ministerelnök ur sem bir szabad kézzel fenékig nyúlni, habár a legjobb akarat és szándék vezérli is őt, — miről volt alkalmam megg3 T őződni, — de nincs hatalmában, mert ezen ministeriumot megtisztítani a korruptiótól sem egyes ministerek, sem az összes kormány, sem a bíróság, sem egyesek jóakarata nem képes többé, ha csak a t. ház egy ideiglenes külön törvényt nem hoz a czél elérésére. Ez kényszerít engem ismételten a közlekedési ministerium ellen felvenni támadásomat. Múltkori felszólalásom alkalmával a ministerelnök ur s a kormány iránti bizalmamnak szóval is kifejezést adtam, ellenkező esetben nem a kormánypárt padjairól hallattam volna szavaimat. S bizalmamnak személye iránti nyilvánulását abból is láthatta a t. miuisterelnök ur — sajnálom, hogy szintén nincsen itt — mert habár meggyőződésemet a pártfegyelmen felül is helyestem, hogy én a bizalomra történt hivatkozás folytán, mert csak czélt érni lévén szándékozom, a t. ministerelnök ur azon nyilatkozatának engedve — hogy ha bárki egy concrét esetet hozand fel, kötelességének fogja tudni á legszigorúbb vizsgálatot megindítni, megejteni — nem adtam be akkor az általam beadni szándékolt javaslatot. Igaz, a t. ministerelnök úrról meggyőződtem, hogy azóta is Ígérete és nyilatkozatához képest hajlandó is és akart volna lenni a vizsgálatot megindítani a birtokomban lévő levelek, élő tanúim és egyéb adataim alapján. Azonban reménylem, hogy a ministerelnök ur tán nem veszi rósz néven őszinteségemet, de két ember közt is lehetnek eltérések a nézetek kivitelére nézve, habár mind a kettő egy irányt tűzött is ki czélul. A ministerelnök ur ugyanis ugy vélekedik, hogy a visszaélések kiderítésére elegendő és megfelelő, ha vagy egy, a bíróság által, vagy egy hivatalnokokból és szakértőkből összeállított fegyelmi vizsgálat indíttatik meg. S elvileg a ministerelnök urnak igaza is van. Azonban én, ki nem annyira azt keresem főleg, hogy az illetők megbüntettessenek, mert mit bánom én, ha gazdagon, vagy szegényen csukják is be, vagy engedik futni a bűnösöket, hanem igen is azt óhajtom elérni, hogy az illetők azon állásról, melyet ma is viselnek és a melylyel még esetleg a jövőben is visszaélhetnek, mentől előbb eltávolíttassanak, hogy eltávolittatásuk által az alföld a végpusztulástól megmenthető legyen. Ennélfogva tehát s minthogy a múltkori felszólalásom óta reá értem gondolkozni a czélhoz vezető módokról, nem fogadhattam el a ministerelnök urnak kilátásba helyezett vizsgálatát, a következő okoknál fogva. 1-ör. A hivatalnokokból összeállított vizsgálatot azért nem fogadhatom el, mert adataim és vádjaim hivatalnokok és a bureaukratia egyes tagjai ellen irányulnak. Már pedig a magasabb állású és még működő államhivatalnokok ellen az alantas hivatalnokokból Összeállított fegyelmi vizsgálatot legalább nem tartom alkalmasnak, nem competensnek s mivel a vizsgálatot a ministerelnök ur azt hiszem, személyesen nem is vezethetné, mert ideje sincs reá. 2-or. A bíróságra bízott vizsgálatot azért nem fogadhatom el, mert ámbár adataim részint saját tapasztalataimból , részint pedig számtalan tisztességes, kifogástalan és szavahihető egyének leveleiből és szóbeli nyilatkozataiból állanak, a melyekre az illetők szükség esetén az esküt is készek letenni, a mely levelek és nyilatkozatok, habár az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek is, feltűnő egymással! összefüggésük és mindig egy és ugyanazon személy körüli összeszövődésük folytán a bűnös cselekményeknek egy fővállalkozóvali összejátszások és az ezekből eredő csalások és zsarolások tagadhatlan bizonyítékát képezik is minden ember előtt: mindazonáltal tekintettel arra, hogy az ily bűnösök közjegyzői okmányt nem vesznek fel, midőn a visszaélést elkövetik és hogy a jelenlegi büntetőtörvényeink nem annyira a nagyszabású bűnösök kikutatására és elitéltetésére készültek, mint inkább a kézzelfogható csalók és tolvajok számára; s mert a bírák ma nem annyira lelkiismeretük és meggyőződésük után szabad hogy ítéljenek, mint inkább a törvény rideg betűi szerint, azaz a törvény által előirt számú tanuk összhangzó nyilak ozatai vagy ugyancsak a törvény által előirt adatok szerint. És ezt még mind egy fogas ügyvéd üg}-es védbeszédóvel is megdöntheti — és más előre nem látható körülmények is "közreműködhetnek. A mely kívánalmaknak lehet, hogy adataim és bizonyítékaim épen a főbűnösök kiderítI hetese végett a bíróság előtt tökéletesen meg
