Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

302 66, országos ülés február 27. 1882. kel együtt jövedelmük is a közlekedési minis­teriumhoz csatoltattak, ugy hogy a több szük­séglet ezek jövedelmei által bőven fedezve van. A több szükségletnek legnagyobb része az átmeneti és rendkívüli kiadásoknál észlelhető és gyökeredzik azoii törvényekben, a melyeket a mult országgyűlés hozott és melyeknek végre­hajtásával a közmunka- és közlekedési minis­teriumot bizta meg. Ilyenek, hogy többet ne említsek, a budapest-zimonyi vasútnak kiépítésé­ről szóló 1881 :XLIL t.-ez.; a Dunarész folytatóla­gos szabályozásáról szóló 1881: L. t-cz. és a Tisza­völgy ármentesitéséró'l szóló 1881 :LII. törvény­czikk. A bizottsági tárgyalások alkalmával a közmunka- és közlekedésügyi minister ur külö­nösen a fiumei építkezésekre és a sziszek-dober­lini vasút üzletére nézve több előterjesztést mu­tatott be. A bizottság ennek alapján a miuisteri előterjesztést több részeiben módosította. Ezen módositványokat az egyes részleteknél lesz sze­rencsém a t. háznak előadni. A mi az imént felolvasott czímet, az első fejezetnek személyi kiadásokról szóló czímét illeti, az abban foglalt összegnek változatlan el­fogadását ajánlja a pénzügyi bizottság a t. ház­nak. [Helyeslés jobbfelöl.) Rohonczy Gedeon: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy szíres figyelmöket rövid időre igénybe veszem, de kötelességet teljesítek, mi­dőn a közlekedésügyi ministerium költségvetésé­hez általánosságban szólok. (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy nem azért tűztem magam elé bizonyos czélt, hogy beszéljek, ha­nem azért beszélek, hogy kitűzött czélomat el­érjem. Midőn a költségvetés általános tárgyalása alkalmával felszólaltam •— a mely alkalommal oly erősen kifakadtam a Tisza-szabályozás körül évtizedek óta űzött visszaélések és hanyatlások miatt és ecseteltem az alsó-tiszavölgyi érdekel­teknek ennek folytán előállott iryomorát és tönkretételét, valamint a vállalkozókkal való össze­játszással vádoltam a közlekedésügyi ministerium főbb hivatalnokát és vele együtt ugyanazon mi­nisterium építészeti osztályában szereplő még ismeretlen tisztviselőket és közegeket, a mely oknál fogva már akkor előre jeleztem, hogy a közledésügyi ministerium költségvetését részletes tárgyalás alapjául sem fogom elfogadni, a mit most is kijelenthetek s ki is jelentek. Tettem ezt első sorban azért, mert mint a törvényhozás egyik választott tagja és a kormány egyik ellen­őre, fel tudom fogni mandátumom súlyát s teszem azt, a mit a bennem helyezett bizalom köteles­ségérzete parancsol. De, teszem főleg azért, mert egy országrész népességének, Ínséggel küzdő s azoknak a jövőre nézve még kétesebbé vált exis­tentiájuknak képe tárult szemeim elé s a mi most is szemeim előtt lebeg, igaz szomoró va­lódiságban — az e téreni hanyagság és vissza­élések folytán s a mit nézetem szerint egy gyönge fátyol, vagy átfutó köd nem képes többé jóvá tenni vagy elenyésztetni, de sőt meggyőző­désem, hogy ezt csak is egy villámokat szóró zivatar, mely maga után a levegőt is megtisz­títja, képes elvarázsolni szemeim elől és bizto­sítani a ma ínséggel küzdők régi volt jólétének visszatérérítését a jövőre nézve. Másodszor, mert a közlekedésügyi minis­teriumban előforduló visszaélések ellen emelt vádam igaz voltát illetőleg legbensőbb meggyőző­désem tudata vezérel, mely saját tapasztalataimon és számtalan szavahihető egyének nyilatkozatain és mondásán alapul s a mely meggyőződésem azóta is az ország számos tisztességes polgárának önkénte­sen tett s az ország legkülönbözőbb részeiből százával érkezett levelek s részint nekem be­küldött adatok alapján még csak mélyebben gyö­keret vert bensőmben, emelt vádam igaz volta felett. Én, t. ház, ily körülmények által kény­szerítve, egy czélt tűztem magam elé, ámbár lehetséges, hogy múltkori felszólalásom alkalmá­val némel} r ek szerint némi niconsequentiába es­tem, ez azonban csak látszólagos volt. mert meg lehetnek győződve, hogy ha egy czélt magam elé kitűztem, hogy annak elérése végett küz­deni is fogok. Ám szórja vissza reám száz és ezer ajk a gyanúsítás vádját, mint azt Tisza Lajos, volt közlekedésügyi minister ur is tette, — sajnálom, hogy jelenleg nincs itt — ki, mi­dőn múlt felszólalásom alkalmával rá hivatkoz­tam, állításomat elismerte ugyan, de mégis azt monda végül, hogy csak sajnálni tudja azt, hogy ha valaki gyanúsít a nélkül, hogy bizo­nyítani tudna. Ha Tisza Lajos képviselő annyira meg van győződve vádjaim alaptalanságáról, miért tanúsít ő Szegeden mégis oly feltűnő elő­vigyázatot, a Deutsch- és Haas-czéggel szem­ben, kik pedig a közlekedésügyi ministeriumtól minden vállalatot megkapnak, hogy mióta ő kir. biztos Szegeden —- azoknak minden válla­latbóli lehetőleg kiszorittatását szükségesnek, tanácsosnak tartja? Ám tegye az általam azért igen tisztelt közlekedésügyi minister ur újból ismételten mellére mindkét kezét államtitkár ba­rátjáért és kivétel nélkül összes hivatalnokaiért és siessen az összes volt közlekedésügyi minister urakkal segítségül, czáfolja, forgassa, csavarja el bárhogy állításaimat, mint a hogy tették is, irkáljanak bár rólam brochureket, szóval a mi csak tetszik, még talán büszke vagyok arra, hogy olyan emberek rólam ugy nyilatkoznak; — tartsanak azok, kik magokat talán némileg találva érzik értekezleteket, hozzanak határoza­tokat s utasítsák vissza testületileg szavaimat, vádjaimat, mint a folyam-mérnök urak tették

Next

/
Thumbnails
Contents