Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

286 05. országos ülés február 25. 1S82. szót sem ellene. Felolvastatott a delegátió teljes ülésében, ott sem szólt ellene egy szót sem. Ezen jelentés a 60 milliós kölcsön megszavazásáról szólott és az volt benne megmondva, hogy az oecupátió minden körülmények közt ki van zárva. Ha én felteszem Ljubibraticsról, ki oly nagyon jól tudja, mik történnek a magyar országgyűlésen és ezen monarchia képviselőtestületeiben, hogy ismeri a legfontosabb okiratot, a delegátió jelentését, mely az occupátiónak legpraegnansabb elkárhoztamsa és ha ennélfogva bátorítást merített valamiből, mert hiszen erre hivatkozik, akkor olyan cselekményekből merítette bátorítását, a melyek a miuisterelnök ur taeitus helyeslésével történtek, melyeket saját párthívei helyeseltek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt ne méltóztassék elfelejteni. Áttérve már most, t. ház, beszédem érdemére, engedtessék meg nekem mindenekelőtt az; hogy azon határozati javaslatra nézve az előttem szólott Mocsáry Lajos t. képviselőtársam érveivel foglalkozzam. T. ház! Én, t. barátom eljárását nem értem. 0 határozati javaslatában azt mondja, hogy azon rendelet, a melyet szerintünk sem állott jogában a hadügyminister urnak kibocsátani, az országgyűlés jogkörét sérti, még pedig azért, mert a véderő szervezését azon országokban csak a két törvényhozás hozzájárulása alapján lehetne tenni és azt mondja, minthogy a közös kormány által ezen jogsértés történt, ennélfogva visszatorlásul tagadjuk meg az összes közös költségeket, a melyek megadására — a mint ő maga loyalisan elismerte — törvény által vagyunk kötelezve. Nem értem azután t. képviselőtársamat, hogy azt a javaslatot elveti, a melyet én beadtam. Mert vagy komolyan tartja t. képviselőtársam — és föl kell tennem, hogy ő komolyan tartja, más valaki talán nem is azon a párton — hogy a sérelem orvoslására itt közös erővel törekedni kell s nem csak ajkain, hanem komoly szándékában hordja a törekvést e sérelem orvoslására : akkor neki pártolni kell e javaslatot s azt hiszem, hogy mindnyájunk belső, habár be nem vallott megelégedésére, be fogom azt bizonyítani. (Bálijuk! Halljuk!) Vagy pedig a t. képviselő ur azt hiszi, hogy csak demonstrálni kell, de az azután, megvallom, összes viseletével és érvelésével ellentétben áll. Ezt tehát föl nem teszem. T. képviselőtársam azt kérdi tőlem, miért nem járulok én határozati javaslatának conclusumához. A t. képviselő ur praemissáit elfogadom, de conclusumához nem járulhatok. Nekem nem feladatom, t. barátaink és szomszédaink, hogy én támadjam meg és én fejtegessem minduntalan az önök határozati javaslatának helytelenségeit, a t. ministerelnök ur és a kormánypárt nekem engedik át e szerepet, (Derültség) de miután önök egyenesen hozzám intézték e kérdést, hát már udvariasságból sem maradhatok önöknek a felelettel adósuk. A czél, melyre törekszünk egy, t. i. hogy azon törvénytelen rendelet orvosoltassék, hanem a módok különbözők. Én azt kérem a t. háztól, mondja ki azt, hogy azon rendelet nem volt kibocsátható és végrehajtható —- és ezt bebizonyítom — az országgyűlések hozzájárulása nélkül. Ha a t. ház a határozati javaslatot elfogadja, cl van ítélve a közös- és ezen kormány eljárása. Az a többség, a mely azt a határozati javaslatot elfogadja, ezt a kormányt eltávolította helyéről, mert a fölött nem kélelkedem, hogy eljárásának ily csattanó meghazudtolása után s azok után, a miket a t. ministerelnök ur mondott, talán helyén megmaradjon. (Felkiáltások a szélső halon : Ki tudja! Derültség.) Ebben uraim, nézetünk különböző. Ha pedig a t. képviselő ur határozati javaslata fogadtatik el a többség által, eléri ugyanezt az eredményt, mert benne foglaltatik eljárásának kárhoztatása, de tett egy oly formai törvénytelenséget, a melyben — engedjenek meg — a közös intézménynek kényes természeténél fogva egy veszedelmes praecedens van, mert ha önök megengedik azt, hogy a miatt, mert ezen kormány magaviseletével nem vagyunk megelégedve, megtagadjuk azt, a mit teljesítui Magyarországnak törvénybe iktatott kötelessége — még pedig a másik állam irányában is —; meg kell engedni hogy ha ők majd a maguk kormányával valami miatt elégedetlenek lesznek, megtagadják törvénybe iktatott kötelességüket a mi irányunkban. És lássák uraim, önök ülég loyalisak, hogy azt megengedik és lássák, ezen veszélyes fegyverhez uraim, nem jó nyúlni szükség nélkül. Az, hogy nem szükséges, ezt — ugy hiszem — az önök megelégedésére be fogom bizonyítani. Nem jó nyúlni szükség nélkül azért, mert ha elérhetjük a czélt, miért bonyolítsuk ezt a viszályt, mely közöttünk és a kormány közt van, egy új viszálylyal a közöttünk és a Lajthán túli tartományokkal. A közösügy természete oly kényes, annyi tapintatot kivan, hogy ahhoz csak szükség esetén kell nyúlni és azon intézményt a költség megtagadás jogával bolygatni. És hogy ez a szükség nem forog fenn, annak bizonyításával adós vagyok. De ha önök figyelemre méltatták volna a ministerelnök ur beszédét, ő elmondta és ma azon csodálatos helyzetben vagyunk, hogy a ministerelnök ur és én is egyező véleményben vagyunk az iránt, hogy mi egyesült erővel hogyan buktathatnék meg a kormányt legjobban. (Halljuk!) A dolog abban áll: bármi alakban kifejezett kárhoztató Ítélet elegendő arra a parlamenti felelősség szabályai szerint, a mit leg-