Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

65. országos ülés február 25. 188-2. ggy alább formailag mindig elismertek itt, hogy | kitegyük székeikből a kormányt. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: Tessék, elhagyjuk! (Derültség.) Szilágyi Dezső: Dehogy engedi át, nagyon ragaszkodik hozzá, hisz ő akar a legtöbbet alkotni. (Derültség) Annálfogva, bármily formát válasszunk, a bizalmatlanságnak legegyszerűbb, de félreismerhetlen formája a tettek elkárhoztatása, de az eddigi politikával való szakításnak világos kifejezése elegendő ezen czélnak elérésére. No már most Polonyi t. képviselő urat kivéve, a ki azt mondja, hogy előtte nincs nagyobb auctoritás, mint a törvény, attól pedig szorgosan óvakodik, hogy a minek megőrzésére vállalkozik, mert erre is vállalkozik a t. képviselő ur, hogy annak tartalmát is megismerje, a mit meg akar őrizni, (Derültség halfelöl) hát Polonyi képviselő urat kivéve, senki e házban nem állította, a legkevésbbé a ministerelnök ur, hogyha a mi javaslatunk elíogadtatik, az nem nyilt bizalmatlansági szavazat, nem nyilt kárhoztatása a kormány eljárásának; ezt mindenki belátta, csak, a mint mondom, törvényeink hivatott őre nem. Ennélfogva ha a t. képviselő urak ehhez a javaslathoz járulnak, a főczéit, az igazi czélt elérjük. Már most kérdem én t. képviselő urak, hogy ha önök komolyan csak ezt a czélt tartják szem előtt, a miben nem szabad, nincs is okom kételkedni, miért idegenkednek ezen javaslat elfogadásától? Önök el akarják homályosítani a kérdést, össze akarják bonyolítani oly kérdéssel, a mely nem függ ezzel össze, Minek bonyolítani össsze a kormány iránti bizalmatlansági kérdést a közös törvényekben megirt kötelezettségnek, vagy mint Mocsáry t. képviselő magát kifejezte, az 1867: XII. f.-cz. betűinek megsértésével? E taktika nem helyes, mert ha én valami czélra törekszem, higyjék el, hogy helytelen eljárás az, ha mesterségesen önmagam rakom le az akadályokat a siker elérése elé. De mint mondám, nem az én feladatom önökkel javaslatom érdemére nézve polemizálni. Feladatom csak az, hogy megmutassam, hogy három ok alaptalan, inelyet Mocsáry képviselő ur felhozott, pedig elismerem, hogy elmései) gondolta ki, azon ok, melynél fogva azt mondja, hogy javaslatunkkal eredményt előidézni nem tudunk, azon ok tévedésen alapszik. Hát kérem, ha e határozati javaslat elfogadtatik, az ezen ház többsége által fogadtatik ej, ennek pedig az volna első következése és annak adna kifejezést, hogy ezen többség politikája ellentétbea van a kormány politikájával; ezen uraknak akkor el kellene hagyniok helyöket, vagy pedig meg kellene változtatniuk politika- \ jókat. De ez nem lesz elég, hanem azon felül { az azon többségből származó delegátió is más lesz, mint az, a melyet a jelen többség küldött ki, mert nem szabad elfelednünk, hogy a delegátió többsége mindig az országgyűlés többségének a képviselője, annak irányát követi. Ha az országgyűlés többsége nem véletlenül, nem váratlanul ezen álláspontot foglalandja el, melyet mi képviselünk, akkor a delegátió is ezen állásponton fog állani: és ekkor el van érve a czél, mert a közös ministerium állása a magyar delegátióval szemben tarthatatlan leend. (ügy van ! a baloldalon) De tán azt hiszi Mocsáry Lajos képviselő ur, hogy ha az ő határozati javaslata elfogadtatik, el lesz érve az eredmény? Ha a képviselő ur határozati javaslata elfogadtatik és ennek következtében a közös költségek megtagadtatnak, hiszi-e a t. képviselő ur, hogy valami módon kény szeritheti visszalépésre a közös ministeriumot ? Kényszeritheti-e azon delegátió által, melyet ugyanezen többség kiküldött? Hát miért akarja a közös ministerium kezébe adni azon fegyvert, hogy azon kívánalom, melyet önök hozzá jogosan intéznek, össze van bonyolítva a formai törvénysértéssel. Azt, hogy ezen formai törvénysértés mint csupán alkotmányos fegyver, tehát nem maradandóan szándékoztatik alkalmaztatni, azt értem, dö gondolja-e, hogy ezen taktika ellenséges törekvésekről való gyanúsításra nem fogja-e adni a legerősebb fegyvert és nem rontja-e le e taktika épen annak erkölcsi hatását, a miben kétségtelenül igazsága van? (Élénk helyeslés a baloldalon) E szerint tehát nem az a helyes út és mód, a mely a látszólag legerősebb fegyvert alkalmazza, hanem az, a mely ahhoz a fegyverhez nyúl, mely teljesen kifejezi ugyan az illető szándékát és törekvését, de a mely a lehető összhangban van a törvény szellemével és betűjével. (Helyeslés a baloldalon) Különben pedig nem áll az — és ne méltóztassanak elfeledni — mintha megkülönböztetném határozati javaslatunkban a végrehajtást a rendelet kibocsátásától. Mert ha egyszer az benne áll, hogy a véderőt szervezni nem lehet a két törvényhozás beleegyezése nélkül, ebben már az is ki van mondva, hogy tehát semmi más actus mint csak a törvény által lehet ott intézkedni és hogy ennél fogva a rendelet törvénytelen. (Ugy van! a baloldalon) De hogy nem akarjuk kívánni, hogy a kormány most forma szerint vegye vissza ezt a rendeletet, hauem általános alak mellett maradtam, ennek okát önök jól fogják tudni és helyeselni. Oka, hogy e kívánalmat fel nem vetem az, hogy e kiváuságot félreértenék és ugy hiszem, tán örülne a ministerelnök ur, ha félreérteinek ezen rendelet visszavétele a jelen pillanatban — mely ma még nincs