Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
65 országos ülés február 25. 1S82. 285 tassék megengedni, hogy mi a magunk czélját követhessük, mert, bocsánatot kérek, mégis csak nagy naivitás kell ahhoz, hogy önök azt követelik, hogy ne a magunk ezé]ját tartsuk szemünk elő'tt, hanem az önökét mozdítsuk elő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket megjegyezve, befejezem rövid beszédemetazon kijelentéssel, hogy csatlakozom azon javaslathoz, melyet Helfy igen t. képviselőtársam beadott. És bátor vagyok itt megjegyezni, hogy önöknek el kellene fogadniok azt a határozati javaslatot, mely azt mondja, hogy gondoskodnunk kell utakról, módokról arra nézve, hogy mikép lehetne Boszniát minéleló'bb evacuálni, fel kellene használniok ezen ürügyet arra, hogy onnan ininélelőbb menekülhessenek. Most még lehet, lehet kár nélkül, tisztességesen; de igen könnyen bekövetkezhetik azon idő, midőn többé oly könnyű szerrel, mint most, ezt végrehajtani nem lehet, hanem a kényszerűség fog oda vinni bennünket, a midőn másutt, veszélyesebb helyeken lesz majd szükség a csapatokra és akkor a hátukon hozzák majd maguk után az ellenséget, mely most nagyon örülne, ha nyugodalmasan magára hagynák őt. És ezt annál szükségesebbnek tartanám, mert ha kissé körültekintünk a világban, kénytelenek vagyunk meggyőződni, hogy mig mi itt beszélünk, addig talán már e perezben el van vetve a koczkája oly eseményeknek, melyek hogy ne legyenek végzetszeriiek e nemzetre nézve, attól óvjon a magyarok istene! Ajániom határozati javaslatomat. (Elénk helyeslés a. szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szavainak helyreigazítása végett szólni. Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok értelmében kérek szót szavaim értelmének helyreigazítására. (Halljuk!) A személyes megtámadást, mintha nekem szokásom volna a mások szemétyével foglalkozni, sem nem taglalom, sem vissza nem utasítom ; a t. ház tudja, napiéi tanúskodnak róla, én szoktam-e a mások személyét r»ái:tani, vagy mások szoktak-e az én személyemmel foglalkozni? (Tetszés jobboldalon.) De tény, hogy azt, a mit a képviselő ur, nem mondom, hogy rám fogott, de ugy magyarázott, hogy én tegnap az „Egyetértés "-ben foglaltakat mint támadást hoztam fel személyeik ellen, nem tettem; pedig tehettem volna, mert egy nagy lapban egy oly proclamatió minden észrevétel nélkül kiadva csakugyan prétirozta volna magát az ilyen megtámadásra. Csávolszky Lajos (közbeszól): Ott van ma a megjegyzés! Tisza Kálmán ministerelnök : De felhoztam azt egyes-egyedül azon indokból, hogy rámutassak, hogy igazam volt abban, hogy az itt elejtett szavakból fegyvert kovácsolnak a lázadók. A t. képviselő ur azt mondta — és ez az, a miért felszólaltam — hogy én tiltakoztam az ellen, hogy magyarok és szerbek ölelkezzenek. Nem tiltakoztam. Mocsáry Lajos (közbeszól): Nem azt mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: A.zt mondta, a képviselő ur, hogy én tiltakoztam az ellen, mert azt mondtam, hogy nem szeretnék ott lenni, midőn szerbek és magyarok ölelkeznek. Én nem ezt mondtam, a mint állítani méltóztatott, hanem azt mondtam, hogy én nagyon óhajtom a jó egyetértést, a testvéries együttműködést a magyarok és szerbek közt De azon ölelkezésnél, midőn Ljubibratics fog megölelni egy magyar embert, ott nem akarok lenni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez egészen más!) Azt gondolom — s ez ellen a szerbek magok fognának azt hiszem, igen erélyesen tiltakozni — hogy egy ember, a ki, mint itt van irra, „volt felkelő vezér s nagy hirü délszláv agitátor" és a szerb nemzet nem egy és ugyanaz. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső : (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára meg lesz nekem engedve t. ház, hogy beszédemet mindenekelőtt azzal kezdjem, a mit a ministerelnök ur Ljubibratics, az úgynevezett délszláv agitátor nevével összekötött. (Halljuk!) 0 most egész ártatlanul s jó akarattal azt mondja: ,,Nem azért hoztam fel tegnap az „Egyetértésiből Ljubibratics levelét, hogy valaki ellen támadást intézzek" — de nem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: „pedig tehettem volna (Derültség a baloldalon), hanem felhoztam azért, hogy tanúságot nyújtsak arra, hogy az iít mondott szavak mennyiben szolgálhatnak bátorításul a lázadóknak/' Hát igen is e ezélból hozta fel, de mint igen sok dolognál, a ministerelnök ur itt is elfeledte, hogy az a fegyver, a melyet ide akart szegezni, hátralőtt. (Halljuk! Halljuk!) Ljubibradcs hivatkozik levelében arra, hogy minő örömrivalgással fogadtattak azon délszláv táborokban azon hirek, hogy az occupátió, midőn készült, elleneztetett és elkárhoztattatott. De háta t. ministerelnök ur tudja-e, hogy kikre s mire hivatkozik Ljubibratics? Ha ne talán elhomályosodott volna emlékezetében, eszébe juttatom. Mikor az occupátió készült, a delegátióban Bécsben ott volt a ministerelnök ur is s a delegátió külügyi albizottsága egy jelentést terjesztett elő, mebyet Falk Miksa képviselő ur szerkesztett. Az egész delegátió helyeselte a jelentést s azon jelentésben minden elképzelhető alakban el volt kárhoztatva, minden képzelhető alakban ki volt zárva az occupátió. Az a jelentés felolvastatott a ministerelnök ur jelenlétében; nem szólt egy
