Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
284 65- országos ülés mostani élelmes korszakban ezen génre fájdalom mindinkább terjed, — hát bizony meglehet, hogy akkor tanúsítok én is némi türelmetlenséget és a situátiónak azon magaslatára felemelkedni képesnem vagyok. {Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Azt monda t. képviselőtársam, hogy minket nem is épen a meggyőződés, hanem irigység, harag és más efféle szenvedélyek vezérelnek. (Felkiáltások a jobboldalról: Nem mondta!) Bocsánatot kérek, (Halljuk!) nagyon világosan hallottam és feljegyeztem magamnak. Ugyan kérném az igen t. képviselő urat, mit irigylünk mi önöktől? Elismerem, hogy intézni egy nemzetnek sorsát, vezetni egy államnak ügyeit, akár mint kormány, akár mint egy uralkodó parlamenti pártnak tagja: ez a férfiúi ambitiónak legnemesabb tárgyai közé tartozik, hanem hát az az uralkodás, az a hatalom, a melyet önök gyakorolnak s a mely, fájdalom, nem áll egyébből, mint abból, hogy a mit önöknek Bécsben parancsolnak, azt önök lefelé föltétlenül effectuáljäk, keresztülviszik, (Ugy van! a szélső' baloldalon) ennek a hatalomnak a gyakorlása, olyanokra nézve, a kik egy kissé a magasabb eszmények iránt is fogékonysággal birnak, valami különös irigységet keltő hatással nem lehet, (ügy van! a szélső baloldalon.) De t. képviselőtársam tán nem is ezt értette, hanem értette azon kitüntetéseket, azon húsos fazekakat, a melyek még mindig össze varrnak kapcsolva itt ebben a házban a hatalom gyakorlásával. Hát erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy mi vagyunk itt sokan, a kik már mint egy húsz éve mozgunk a közjogi ellenzéknek taposó malmában a nélkül, hogy akár mi, akár pedig azon ifjabb t. képviselőtársaim, a kik csak később csatlakoztak a parihoz, számítanánk arra, hogy azokat a kitüntetéseket, azokat a húsos fazekakat közel kilátásba lehet helyezni; és hogy mégis ezen a párton vagyunk, méltóztassék megengedni, az, hogy mi nem másként rendeztük be a magunk életpályáját, nézetem szerint arról tanúskodik, hogy mi még oly anyagból vagyunk gyúrva, hogy nem irigyelhetjük önöket. (Igaz! ügy van a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök urnak még csak két mondására kivánok röviden reflectálni. Tovább azután nem fogom igénybe venni a t. ház figyelmét. (Bálijuk!) A t. ministerelnök ur nem egyszer, de többször is azt monda, hogy ő elvállalja a felelősséget mindenért. Itt állunk, ugy mond, ne kíméljenek minket a képviselő urak, hanem méltóztassanak felelősségre vonni. De méltóztassék megengedni, hogy a t. ministerelnök urnak egyszerűen azt válaszolom, hogy én azt, hogy ő nag3 T lelkűen offerálja magát áldozatul, valami nagy fontosságú dolognak nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur igen gyakran mondja ibruár 25. 18S2. azt: könnyű önöknek; tehetnek mindenféle indítványokat, mert jól tudják, hogy nem fogadja el a ház és igy nem kénytelenek érte felelősséget vállalni. De mi is azt mondhatjuk, hogy a t. ministerelnök urnak könnyű a felelősséget hánytorgatni, mert jól tudja, hogy hajaszála sem fog meggörbülni, mert ott áll a háta megett a gárda. (Ugy van! a haloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Hanem hát én megmondottam, hogy miért nem kívánom a magyar kormányt felelősségre vonni a törvényeken ejtett sérelmekért. Megmondottam, hogy azért, mert ezen sérelmek orvoslása nem rajtuk áll, hanem — első sorban a közös ministeriumon, tehát ők azok, a kik ellen első sorban procedálni kell. És ha én nem kívánom a magyar ministereket felelősségre vonni, akkor oly correctül jártam el, mint azon jó vadász, a ki, midőn nagy vadra megy vadászni, megtartja azon vadászati szabályt, hogy a kisebb vadakra puskázni nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Még csak arra kivánok reflectálni, a mi itt oly gyakran felhozatott, hogy t. i. mi ez alkalommal itteni nyilatkozatainkkal csak szítjuk azon tüzet, a mely Boszniában ég és aczélozzuk a felkelők karjait, mint a t. előadó ur első felszólalása alkalmával magát kifejezte, a minek következménye azután az lenne, hogy annál több vér és pénz lenne szükséges a mozgalom elnyomására. Ha csakugyan elolvassa Kovacsevits Stoján és a többi boszniai vezér az ottani hegyek közt az „Egyetértésből a mi beszédeinket" (Derültség a szélső baloldalon) és ha jól vannak értesülve arról, a mi itt történik, akkor arról is értesülve lehetnek, hogy legalább is két esztendő kell ahhoz, hogy azok kerüljenek a kormányra, a kik mellettük ugy nyilatkoznak. Addig azonban a jelenlegi kormánynak elég ideje lesz arra, hogy elnyomja a lázadást. Az mondatott, hogy ezen beszédek még csak jobban felfogják bátorítani az ottaniakat, Ea azonban azt hiszem, hogy ez egyáltalában nem fog bekövetkezni s ezen állítások és a valóság között logikai összefüggést nem látok. Hanem az meglehet, hogy a mi itteni nyilatkozatainknak lesz hatása oly irányban, hogy nemcsak a krivoscsiaiak és herczegovczok, hanem általában a délszláv népek azt fogják mondani, hogy Magyarországon vannak oly emberek is, kik másként gondolkoznak, mint a j elenlegi kormány, a kik készek elismerni minden más nép szabadsági törekvéseit és ha ezen hatást fogják tenni nyilatkozataink, ez jótékony lesz a jövőben, mert akkor egyenesen azon irányban fognak hatni, hogy azon népek gondolkozni fognak kezdeni a felett, hogy nemcsak az|orosz pártfogásában kereshetik jövőjüket. (Helyeslés a szélső balon.) Nekünk ez a nézetünk és méltóz-
