Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
65. országos filés február 25. 18S2. 283 Az igen t. ministerelnök úrtól, valamint a jobboldal többi szónokaitól a dolog érdemére nézve nem hallottam egyebet, mint azt, mint említeni bátor voltam, a mit Szilágyi Dezső t, barátom tegnapelőtt igen fényesen megczáfolf, hogy most nem lehet szó semmiféle törvénytelenségről s ha majd be akarják ide hozni a csapatokat, akkor lesz helyén a törvényhozás elé hozni a dolgot; erre tehát bővebben reflektálni tökéletesen fölösleges. Hanem hát ugy a t. ministerelnök ur, mint a többi kormánypárti szónokok, annál többet bíbelődtek a mi becses személyeinkkel. Nevezetcsen ugy látszik, igen kapóra jött nekik az, hogy mi nemcsak Miletics képviselőtársamat pártoljuk, hanem az „Egyetértés"-ben a Ljubibratics-féle proclamátió is megjelent. Hát én azt hiszem, hogy az efféle insinuationak a korridorban, az előcsarnokban van helye: ott lehet ilyenekkel kötődni, ingerkedni, de egy törvényhozás termében, hol komoly dolgokkal kell foglalkozni, a minthogy sem a ministerelnök ur, sem Baross képviselőtársam abból a dologból valami érvet faragni egyátalában nem voltak képesek, teljességgel nincs helyén. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi már magát a Ljubibratics-féle proclamátiót illeti, erre a ministerelnök ur azt jegyezte meg, hogy szép dolog a szerbekkel való testvériség, hanem Ő nem szeretne ott lenni, a hol a magyar és szerb testvér összeölelkezik. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam! Mocsáry Lajos: Azt monda, hogy az összeölelkezésnél jelen lenni nem szeretne. (Fölkiáltások jobbról: Közötte lenni!) Én pedig azt hiszem t. ház, hogy az mégis csak sokkal épületesebb jelenet lenne, mint volna pl. az, — ha már ölelkezésről és csókolózásról beszélünk — hogy ha t. i. az a tisztesség érné a magyar nemzetet mégegyszer, hogy magyar ember emeltetnék a küíügyministeri székbe, akkor meglehet, hogy a t. ministerelnök ur, mint már néhányszor emlegetett küíügyministeri kandidátus, mint külminister a mi drága barátunk és szövetségesünknek, Skobeleff princzipálisának kezet csókolna. (Derültség. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig Miletics pártolását illeti, a mire nézve Baross t. képviselő ur azt mondta, hogy Miletics pártolásának dicsőségét átengedi Mocsáry nak, én kijelentem, hogy e dicsőséget, ha van benne, igen szívesen elfogadom és azt hiszem, hogy csak örvendeni lehet annak, hogy ha van egy fontos kérdés, melyben a magyar és a többi nemzetiségek egyetérteni képesek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Adná Isten, hogy volna több ilyen is; adná Isten, hogy egyet tudnánk érteni minden fontos kérdésben, mert akkor Magyarországra nézve veszély a nemzetiségi kérdésben nem léteznék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nyíltan kimondom ismételve, hogy én teljesen helyeslem azon rokonszenvet, melylyel Miletics a Szerbiában levő rokonai iránt viseltetik; kijelentem a magam részéről, hogy én tökéletesen méltánylóra azon népek szabadságra való törekvését és ha már lehetetlen az, hoary Törökország fentartsa felettük a maga fenhatóságát, akkor nem kívánom, hogy urat cseréljenek, hogy egy még veszélyesebb uralom, a sváb járom alá jöjjenek, (Élénk helyeslés a szélső halon) hanem kívánom, hogy szabadságuk biztosíttassák; kívánom, hogy jöjjön létre ismét azon viszony, a mely századok előtt azon tartományok és Magyarország közt fennállt; mikor ezek Magyarországra támaszkodtak. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Arról beszélnek önök minduntalan és Baross Gábor képviselő ur is azt mondta, hogy az önök politikájának alapelve, hogy nagy szláv állam alakulását ott meg ne engedjék. Ugyan miféle nagy szláv állam alakulásáról van ott szó : hiszen ott van Bulgária, Montenegró, Szerbia, mind oly góczpontok, melyek előre mutatják az ottani népek fejlődési útját. Mily veszély volna, ha BoszniaHerczegovina nem akarna önálló lenni, hanem csatlakoznék Montenegróhoz, vagy Szerbiához; vájjon ezen így megnagyobbodott állam veszélyes volna az osztrák-magyar monarchiává nézve? Hanem Jókai t. képviselőtársam feltalálta azt, hogy Magyarországra nézve életkérdés Dalmátra megtartása; de még tovább ment felfedezésében, azt is felfedezte, hogy Fiume Dalmátiában fekszik. Hát t. képviselőház, tudvalevő dolog, hogy a nagy angol költő, Shakespeare, engedett magának afféle anaehronísmusokat, mint egyik darabjában, hol azt mondja, Csehország a tengerparton van. Hanem hát Shakespeare nem volt országgyűlési képviselő, (Derültség a szélső baloldalon) de ha valaki, mint Jókai képviselő ur, politikával is foglalkozik, akkor méltóztassék megengedni, nem elég, hogy az ember nagy költő legyen, hanem még is csak kell egy kis földrajzot is tudni. Baross t. képviselőtársam azt mondja nekem, hogy én mások véleményét nem tisztelem ; pedig az én állításaim és theoriáim egyátalában nem biztosítottak részemre itt e képviselőházban nagy reputátiót. Hát az utóbbit sajnálom, de róla nem tehetek; a mi azonban azt illeti, hogy mások véleményét nem tisztelném, engedjen meg a t. képviselő ur, de azt hiszem, hogy ebben ellenmondhatok neki. Én igen is tisztelem másoknak a véleményét, ha t. i, van; (Tetszés a baloldalon) hanem, ha azt tapasztalom, hogy vanDak emberek, a kiknek nincs saját véleményük, hanem csak a másokét lesik és annak mindjárt szolgálatába állanak, sünt obedientissimi etad omnia paratissimi servi, {Derültség a szélső haloldalon) pedig a 36*
