Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
282 65. országos ülés február 25. 1S82. zése Bo=znia-Herczegovinában a két törvényhozás hozzájárulása nélkül nem eszközölhető. Nem fogadhatom el ezen határozati javaslatot először azért, mert azzal eredményt előidézni egyáltalában nem lehet. Mert kérdem t. képviselőtársamat, kihez volna intézve az országgyűlésnek ezen emmtiatuma ? Kétségtelenül a közös kormányhoz, miután annak kezében van az összes közös ügyek vezetése és különösen a bosnyák-ügy vezetése. Utasításul szolgálhatna a magyar kormánynak is, hanem hát tudjuk, hogy ennek csak másodsorban van befolyása és ha majd megvinné a magyar képviselőháznak ezen üzenetét Bécsbe a közös kormányhoz, mit mon dana rá a közös ministerium, nevezetesen a liadügyminister? Közbevetőleg legyen mondva, igen különös dolog, hogy a vitának valóságom tárgyáról csak a vita végén volt alkalmunk értesülni. Azt mondaná ö egész egyszerűen, hogy nekem semmi közöm a magyar országgyűléshez, a magyar országgyűlésnek semmi közzé én hozzám, én csak a delegátiónak vagyok felelős, mint alkotmányos testületnek, a delegátió nem szólt semmit, helyben hagyta ezeu rendeletemet, tehát egyáltalában nem érzem magamat kötelezve, hogy azon valamit változtassak. De nem járulok ezen határozati javaslat elfogadásához azért sem, mert hiszem, hogy ennek kiindulási pontja határozottan hibás. Hibás pedig azért, mert megkülönbözteti a rendeletnek végrehajtását a rendelet kiadásától. És igy méltóztassék megengedni t. képviselőtársam, de daczára annak, hogy oly fényesen demonstrálta a ministereluök ur álláspontjának hibás voltát, ki mindig azt mondja, hogy „majd akkor, ha ide akarják hozni azokat a csapatokat", bizonyos mértékben ugyanazon hibába esett ő is. Mert a distinctió, melyet ő tesz a rendelet kiadása és effectuátiója közt, a melyet Pulszky képviselő ur még élesebben fejtett ki beszédjében, alapjában hibás. Én azt hiszem, hogy a törvény meg lett sértve azon pillanatban, melyben a rendelet kiadatott és azt hiszem, annyiban már a rendeletnek magának kiadása az országgyűlés alkotmányos jogai elleni merénylet, ezt a merényletet nem lehet jóváhagyni, ez pedig történnék, ha ezen határozati javaslat elfogadtatnék. Egyébiránt az sem ál], hogy a rendelet effectuálása csak ezután fog bekövetkezni. Hiszen már ki is van hirdetve, sőt a mint tudjuk, a szekerésieti osztályba már néhány száz ember besoroztatott ezen az alapon, sőt azt olvassuk a lapokban, hogy egynéhány község, természetesen az occupátió pressiója alatt, kiállította a maga újonczait. Az tehát, hogy effectuálva egyátalán nincs, nem lehet állítani. Azt kérdem tehát, mit tenne a képviselőház akkor, ha elfogadná a Szilágyi t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot? Teone nézetem szerint oly dolgot, melynek semmiféle eredménye nem volna várható. Ignorálná a létező tényeket, sőt elfogadná elvben azt az újonczozási rendeletet és mindenesetre fölbátorítaná a kormányt arra, hogy csak jövőre is adjon ki efféle absolutistikus rendeleteket, ő majd utólagosan, hűségesen registrálni fogja a kormány efféle rendeleteit. Én ezt t. ház, nem tartom a törvényhozás állásával, méltóságával megegyeztethetőnek. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ha egyszer felismeri a törvényhozás azt, hogy a törvény meg van sértve, akkor nem szabad semmiféle mellék úthoz folyamodni, hanem kötelessége megtorolni a törvénysértést, akkor nem szabad egyszerű enuntiátiókat tenni, hanem cselekedni oly módon, mely egyedül felel meg az elkövetett törvénysértésnek. (Igaz! ügy van ! a szélső baloldalon.) Ez az én nézetem és ennélfogva kénytelen vagyok kijelenteni nem azt, miként Szilágyi t. képviselőtársam monda, hogy maga sem várja, hogy visszavonjuk a magunk határozati javaslatát és annak helyébe elfogadjuk az övét, hanem kénytelen vagyok kifejezni azt is, hogy azon határozati javaslatot még akkor sem fogom elfogadni, ha majd äz külön szavazás alá fog bocsáttatni. (Helysdés a szélső haloldalon.) Méltóztassék megengedni t. ház, hogy ezek után még csak néhány rövid észrevételt tegyek más t. szónokok beszédeire. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. ministereinök urnak ediig mondott három beszédére kellene természetesen mindenekelőtt reflektálnom, tekintve előadójuk személyének fontosságát; hanem hát megvallom, hogy ehhez nem nagy kedvet érzek magamban és pedig azon oknál fogva, mert a ministereluök ur beszédeivel behatóan foglalkozni nem szolgál a tárgy felvilágosítására, mert a ministerelnök urnak az a szokása, hogy ő nem igen szokott a mások érveinek bonczolásával foglalkozni és nem igen szokott a mások érveinek a velejébe bocsátkozni, nem szeret beszélni a tárgyról, hanem szeret beszélni a tárgy körül, (Igaz! Ugy van ! a szélső' baloldalon) tesz rapsodikus megjegyzéseket, természetesen nem azért, hogy megfeleljen, hanem hogy befeleljen és nevelt magának saját pártjában oly hallgatóságot, mely tőle egyebet nem is kivan. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én megengedem, hogy az ily eljárás alkalmas arra, hogy az ember megszerezze magának egy kitűnő debatteur reputatióját, hanem azt hiszem, hogy a parlamenti viták komolyságának megóvására egyátalában nem igen szolgál, sőt egyenesen és pedig igen nagy mértékben, a mint sajnosán tapasztaljuk, demoralizálja a parlamentet. (Igaz! Ugy van! a szélső' baloldalon.)
