Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

65. országos ülés február 25. 1882. 281 1848: III. t.-cz. azon szakaszára, mely meghatározza azon eseteket, melyekben a ininisterek felelősségre vonhatók. És itt a mulasztás egy kategóriába van helyezve a törvény megsértésével. S ugy is van, mert a következés mindkét esetben ugyanaz: a törvény megsértése s az ország érdekeinek feladása. Ennélfogva azt hiszem, teljesen önkényes a t. képviselő ur azon mondása, hogy helyes volna álláspontom az esetben, ha a delegátió túllépte volua a hatáskörét, de már azon esetben nem helyes, ha kötelességmulasztás van. Sőt én ellenmondást látok a t. képviselő ur ezen állításában, pedig a distinctióban annyira megy, hogy azt mondja : mig első esetben helyes az eljárás, a második esetben már forradalmi az. Engedelmet kérek, vagy forradalmi lépés volna mindkét esetben, vagy nem az egyik esetben sem. Önkényesen alkalmazni azt, hogy forradalmi természetű az egyik eset 8 megtagadni ezt a másikra, nézetem szerint nem helyes. Mert hiszen mit ezéloztam én azzal, hogy mellőztetni kívántam a 41. §-t és azt akartam, hogy nyúljon a nemzet ős eredeti alkotmányos jogához, melyet még Láng képviselő ur sem vont kétségbe , t. i. az adó-megtagadás jogához, ezt pedig forradalmi eljárásnak t. képviselőtársam sem tartja? Azt méltóztatott mondani, hogy e helyett nyúljunk más alkotmányos kényszerhez. Én nem tudom, azt értette-e a t. képviselő ur, hogy nyúljunk a bizalmatlansági szavazathoz? A bizalmatlansági szavazatnak csak azért van hatása, mert hátterében az adó-megtagadás van. Ha nem volna az ott és ha mi helytelennek, elavultnak találnék az adó-megtagadás jogához való folyamodást, mint találja Láng t. képviselő ur, akkor méltóztassék elhinni, azon bizalmatlansági szavazatnak nem volna értelme és hatása. Mert igen könnyen akadhatna olyan kormány, mely nem ijedne meg a bizalmatlansági szavazattól, ha nem állana annak háta mögött egy sokkal hatályosabb eszköz. És ha most azzal válaszolt volna a delegátió a boszniai ujonczozásban rejlő törvénysértésre, hogy megtagadta volna a közös kormánynak a megszavazást, méltóztassék elhinni, megértette volna ezt a közös kormány és vagy visszavonta volna az ujonczozási rendeletet, vagy elment volna batyujával és az ujonczozási rendelettel. A jelen esetben, a melyben vagyunk azután, hogy a delegátió a maga kötelességét megtenni elmulasztotta, egyedül csak az adó megtagadása utján remélhetünk sikert, mert hiába szavazunk bizalmatlanságot a közös kormánynak, azt feleletre vonni épen nincs jogunk, mert az 1867 : XII. t-cz. 50. §-a azt mondja, hogy a közös kormányt feleletre vonni egyedül csak i KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. III. KÖTET a delegátió feladata és joga. Epén ezért indítványoztam, hogy félretéve a 41. §-ban foglalt azon kötelezettséget, hogy a mit a delegátió elhatároz, azt a két országgyűlés többé tárgyalás alá nem veheti, nyúljunk egyenest az adó-megtagadás jogához. Miután pedig erre vonatkozó tételeimet első beszédem alkalmával csak röviden fejtettem ki és miután a kérdés complicált, mint általában az összes közösügyes alkotmányrendszer, a melyben élünk, a melyben a sok mindenféle alkotmányos testületek és garantiák közt könnyen elveszhet maga az alkotmányos jog is, mint a sok bába közt a gyerek : méltóztassék megengedni, hogy rövid tételekben elmondjam azon eszmemenetet és logikai lánczolatot, a mely engem a határozati javaslat indokolásában vezetett. (Halljuk! Halljuk!) Tagadhatatlan, hogy a boszniai ujonczozási rendelettel a fennálló alkotmányos törvények határozottan és világosan megsértettek. Ezt nézetem szerint megtorlás nélkül hagyni nem lehet. Kinek feladata a megtorlás? Első sorban a delegátiónak, a mely szemben áll, mint alkotmányos képviselőtestület a közös kormánynyaí. Ámde a delegátió elmulasztotta a maga kötelességét. Mi tehát a teendő? Mert az elkövetett törvénysértésnek kell, hogy fóruma legyen. Ez a delegátió mulasztása folytán más nem lehet, mint a magyar törvényhozás. Mit tegyen a magyar törvényhozás? Feleletre vonja a magyar kormányt? Azt mondám erre, hogy megérdemelné a magyar kormány ezt, de még sem akarom ezen útra terelni az] ügyet, mert czélt nem érhetünk, mivel a közös kormány az, a mely kezeli a közös és a boszniai ügyeket, minélfogva bármit tennénk is a magyar kormáDynyal, annak közvetlen hatása a törvénysértés megszüntetése nem lehet. Azt mondám, hogy nincs más mód, mint az adó megtagadásához nyúlni, mellőzvén az 1867 : XII. t.-czikk 41. §-ában foglalt kötelezettséget. Azt mondám, hogy a magyar országgyűlésnek mindenek felett álló kötelessége, hogy az ország alkotmányos jogain elkövetett sérelem semmi szín alatt se maradjon megtorlás nélkül, bárhonnan jöjjön is a sértés és hogy a magyar törvényhozás leczkét adjon már egyszer azon hatalomnak, a melynél nem ez az első eset, hogy törvényeinket mellőzve, absoluíistikus eljárást követ. Ez az eszmemenet vezetett engem határozati javaslatom indokolásában. (Helyeslés a szélső balon) Miután pedig ezt tartom egyedül helyesnek, ki kell jelentenem, hogy Szilágyi Dezső képviselőtársam határozati javaslatának elfogadásához nem járulhatok. Mit mond a határozati javaslat? Azt, hogy mondja ki a képviselőház, hogy a véderő szerve36