Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

280 65. országOo ülés febrnár 25. 1882. Eégeért küzdött, hanem tiszteletben akarta tartani más nemzeteknek ez iránti küzdelmét is. (Ugy van! a szélső balon.) Megígértem, t. ház, hogy nem fogok túlságosan visszaélni türelmükkel, kötelességemnek tartom beszédemet berekeszteni. (Halljuk! a szélső balról.) Én ezen alkalommal, ámbár fájdalom, meg vagyok arról győződve, hogy igen gyakran fog alkalom kinálkozni, hogy ezen kérdéssel foglalkozzunk, mert kikerülhetetlennek tartom, hogy nem sokára ehhez hasonló újabb előterjesztés lesz előttünk, a hol hihetőleg már nem 2 és fél millióról, hanem sokkal nagyobb összegről lesz szó, mondom, ámbár erről meg vagyok győződve, de ezúttal egyszer-mindenkorra assuaimálom nézeteimet, helyesebben mondva érzelmeimet e kérdéssel szemben. (Halljuk!) Egy nemzet, a melynek egyetlen baja — önök maguk konstatálják ezerszer egy esztendőben ezen bajt — hogy nem tömör, nem egy fajú, nem egy nyelvű, tehát egy nemzet, melynek legfőbb baja, hogy sok nemzetiséggel van vegyítve, azt hiszem főtörekvését oda kell hogy irányítsa, hogy ezekkel a hazában benn élő magyar ajkú népekkel, mentől inkább összeolvadjam mentül inkább megférhessen, úgyhogy időnek jártával, talán dok jártával lehessen kilátás arra, hogy egy tömör nemzetté legyen. De az semmiképen nem áll ami nemzetünk érdekében, hogy ezen bajt még inkább fokozzuk és szaporítsuk monarchiánkat újabb elemekkel, még pedig oly alakban, hogy már előre elhintjük közöttük a gyűlölet magvát. (Ugy van! a szélső baloldalon,) Mondom t. ház, hogy egy ország, a melyet hosszú évek óta ferde közjogi viszonyok, rósz kormányzat, elemi csapások oly szomorú pénzügyi helyzetbe juttattak, hogy már évek óta nemcsak adósságait kénytelen újabb adósságokkal fedezni, de már gyakran adósságainak kamataira is újabb adósságot kénytelen csinálni, egy nemzet, melyre nézve önök már az imént idézett válaszfeliratban kimondották, hogy újabb adók behozatalára még gondolni sem lehet — pedig 3 év alatt mégis gondoltak rá — egy ország, mely ily anyagi viszonyok közé sodortatott, a legbűnösebb könnyelműséget követi el akkor, midőn nem direkt hazai czélokra, nem saját népének javára, hanem kalandos czélokra újabb meg újabb összegeket vesz igénybe. (Ugy van! Ugy! a szélső baloldalon.) Ez lehet, elismerem, lelkiismeretes politikája Tisza Kálmánnak, Andrássy Gyulának és néhánynak, a kik vele egyetértenek, lehet politikája különösen a Eodicsoknak és Jovanovicsoknak, (Ugy van! a szélső baloldalon) lehet azon katonai köröknek, kik a muszkának gratuláltak, [Ugy van! a szélső baloldalon) lehet politikája •— nem tudom bizony o[ san, de arra emlékszem, hogy soha sem demen| tálták, nem czáfolták meg — lehet mondani „Politik meines Hauses", de arról biztosíthatom önöket, hogy az nem lesz soha a magyar nemzet politikája. Ajánlom a kisebbségi véleményt elfogadásra. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A határozati jazaslatok beadóit azt hiszem azon sorrend szerint illeti a szó, melyben határozati javaslataikat beadták, (Helyeslés) e szerint a szó Mocsáry Lajos képviselő urat illeti. (Halljuk!) Mocsáry Lajos: T. ház! Érzem ugyan helyzetemnek nehéz voltát, midőn a háznak, ugy hiszem, nagyon is kifáradt figyelmét igénybe veszem. (Halljuk!) Méltóztassék mindamellett, megbocsátani, ha ezt teszem, mert mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy azokra, mik különösen az én határozati javaslatomat illetőleg e vita folyamán felhozattak, részemről is tegyek néhány észrevételt. (Halljuk!) Mindenekelőtt Szilágyi Dezső t. képviselő ur tegnapelőtt tartott fényes beszédével kell foglalkoznom annyiban, mert azok közül, a kik határozati javaslatom elfogadása ellen nyilatkoztak, ő volt az, egyetemben Pulszky Ágost képviselő úrral, a ki legbehatóbban foglalkozott határozati javaslatomban felhozattak érdemével. És én köszönetet mondok a t. képviselő uraknak azért, hogy az én praemissáimat, a melyeket ők is magokénak adoptálták, oly részletesen s azzal a fényes szónoki tehetséggel és elmeéllel tisztába hozták, melyet tőlök hallani megszoktunk, csak azt sajnálom, hogy az általuk ie elfogadott praemissákból nem vonták el a szerintem egyedül helyes következtetést. Szilágyi Dezső képviselő ur kimondotta, hogy ő elismerné az én határozati javaslatom álláspontjának helyes voltát azon esetben, ha a delegátió túllépte volna a maga hatáskörét, ámde ez nem történt meg, a mint azt fényesen bebizonyította. Hát t. ház, én ezt elismerem és nem is azért kívántam azt határozati javaslatomban, hogy az 1876. t.-cz. XLI. §-ának mellőzésével az adómegtagadás jogához folyamodjunk, mert túllépte a delegátió hatáskörét, hanem azért, mert a delegátió nem teljesítette kötelességét, minek folytán megtorlás és orvoslás nélkül maradt a törvények megsértése. És én azt hiszem, akár a delegátió hatáskörének túllépése, akár kötelességének elmulasztása miatt maradt megtorlatlanul a törvény megsértése, az tökéletesen egyre megy, mert a következés mindkét esetben ugyanaz, t. i. hogy a törvény megsértésének megtorlása be nem következett. És hogy a kötelességmulasztásnál elvi külömbség nincs, arra nézve bátor vagyok emlékeztetni t. képviselőtársamat az