Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

65. országos ülés február 25. 1SS2. 277 viselő ur, hegy én belevontam ezen vitába még a lengyel kérdést is; ő hozzá csatlakozott gr. Bánfy Béla igen t. képviselőtársam és mai napon a t. előadó nr is. Baross Gábor t. képviselő ur mintegy bámulatát fejezte ki és rám bizooyította, hogy nem vagyok gyakorlati politikus, mert, úgymond a lengyelkérdés, Lengyelország helyreállításának a kérdése már ki lett vonva a gyakorlati politikusok programmjábób Én sajnálom, hogy a t. képviselő ur azt hiszi, hogy a népek szabadságának kérdése valami divat dolga, (Ugy van! a szélső baloldalon) hogy az valaha kimaradhat egy nemzet vagy a gondolkozó politikusok programmjábób És ő tovább ment mint egy lengyel ellenfél valaha ezen a téren; mert Muszkaország maga beérte azzal, hogy Lengyelországot a térképen kitörölte az élő nemzetek sorából, de Baross képviselő ur még az eszmét is ki akarja törülni az elmékből. Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy nemzeteket megölni, kipusztítani nagyon nehéz; de még akkor is, ha ez már megtörtént, meglepő a történelem tanúsága az iránt, hogy olyan nép, a mely egyszer igazán mint nemzet élt, hosszú-hosszú évszázadok múlva is képes föltámadni. Ott van Görögország példája, ott^ Fan Olaszországé. De hogy olyan messze ne menjek azon a téren, a melyen most mozgunk: ki hitte volna, hogy a Bulgária, a mely már a 14. század kezdetén kitöröltetett az államok sorából, ennyi évszázad után újból, bárminő alakban, de mégis mint állam íog Európa felszínére kerülni? Tehát én nem mondok le még most sem arról a reményről, hogy lesz idő és talán nem megsze van az az idő, a mikor gyakorlati politikusok fognak Lengyelország helyreállításának kérdésével foglalkozni és ismétlem azon meggyőződésemet, ha mi igazán komoly, gyakorlati, nagyszabású politikát akarunk követni, ha mi szembe akarunk nézni nem bosnyákokkal, nem herezegovczokkal, hanem a mivel előbb-utóbb szembe kell néznünk: a muszkával, akkor igen is tisztába kell jönnünk magunkkal, ki kell terjesztenünk figyelmünket a lengyelkérdésre is; (Élénk helyeslés [a szélső baloldalon) és ugy látszik a t. képviselő ur, daczára annak, hogy olyan lenézőleg beszélt róla, mégis komolyan is foglalkozott vele, mert igenis tett egy látszólag helyes megjegyzést, t. i. azt, hogy ne felejtsem el, hogy ez idő szerint leghatalmasabb szövetségesünk Németország és hogy ő rá nézve ezen kérdés kellemetlen lenne. Én is gondolkoztam e felett, de méltóztassék elhinni, hogy nem lenne oly kellemetlen, mint hiszik és pedig nem lenne két oknál fogva. (Halljuk!) Én ugyan nem ismerem azon vidéket, de a mint azt tanulmányoztam és a mint az ott járt emberektől hallottam, ugy vagyok értesülve, hogy a poseni lengyelek már ' tényleg annyira assimilálódtak a németekkel, hogy egy Lengyelország feltámadása esetében nem aspirálnának arra, hogy azon lengyel királyság kiegészítő részét képezzék. Én ugy vagyok értesülve. De ha ez nem igy áll is, méltóztassanak elhinni, hogy Németország sokkal hatalmasabb és nagyobb és sokkal jobban biztosítva látja hatalmát és nagyságát, mintsem hogy azon gondolattól visszaretteme, hogy azon kis részről le kell mondania. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Áttérek t. ház, magára a vita lényegére és igyekezni fogok, hogy mentül rövidebb legyek. Két csoportra osztom az összes felhozott érveket. Az egyiket úgyszólván a támadási érvek fogják képezni, melyeket egy csoportba szorítok Össze és egy másik csoportba a védelmi érveket fogom sorozni. (Halljuk!) A t. kormány és kormánypárt részéről a támadási érvek ellenünk leginkább a következők voltak: először is az, hogy mi nem állunk törvényes téren, illetőleg, hogy ugy az én külön véleményem, mint Mocsáry Lajos t. barátom határozati javaslata nem áll törvényes téren. Erre t; ház, annál rövidebben nyilatkozhatom, miután erre már bőségesen meg lett felelve más oldalról és különben Mocsáry Lajos t. barátom meg fogja mondani, a mi még elmondandó. De én a magam részéről csak azt jegyzem meg, hogy az én külön véleményem tökéletesen megfelel a törvényes viszonyoknak, a mennyiben én azt hiszem, hogy ha a politika oda fejlődik, hogy a képviselőház egy része az ország veszedelmét, a nemzet veszedelmét kezdi látni azon politikában, neki kötelessége azt mondani: álljunk meg, ne menjünk tovább ezen a téren! (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) A mi Mocsáry Lajos t. barátom határozati javaslatát illeti, a melyet teljes egészében a magamévá teszek, engedelmet kérek, azt maga a t. kormányelnök ur tegnapi beszédével indokolta, a midőn Szilágyinak válaszolt, hogy az ujonczozási rendelet nem törvényellenes, nem alkotmányellenes, (Halljuk!) mert hisz annak a végrehajtására pénz kell és a parlamentnek legfuntosabb joga épen a pénzt megtagadni, akkor a mikor kell; s igy mi biztosítva vagyunk az iránt, hogy az alkotmánynak sarkalatos elve meg van védve. Én azonban t. ház épen az ellenkező szempontból indulok ki ezen határozati javaslat megítélésénél. (Halljuk!) Ezen rendelet kibocsátása által meg lett támadva a magyar parlamentnek egy sarkalatos joga, t. i. az újonczok megszavazásának joga; és mi biztosítani akarjuk azt, hogy azon rendelet végre ne hajtassák s mi nem akarjuk, hogy annak végrehajtására a szükséges -pénz megszavaztassák. Miután azonban tudjuk, hogy t. korma-