Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

27 6 65. országos ülés február 25. 18S2. azon előítélettől, hogy akkor, mikor nyilvános téren egy emberrel áll szemben, meg ne kérdje, hogy honnan származik az illető? {Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) A másik, a mit meg akarok jegyezni az, hogy én nem kétkedem, hogy a t. képviselő ur ősei nagyobb czímekkel dicsekedhettek, mint az euyimek, de azért tessék elhinni, hogy én a képviselő urat, ha egyátalában hozzám férne az irigység, nem azért irigyelném, hogy ilyen, vagy olyan ősei voltak, de irigyelném azért, hogy unokáinak lesz okuk dicsekedni azzal, hogy ő volt az ősük; és ennél fogva azt hiszem, hogy ha van valami, mire törekednünk kell, akkor ez nem az, hogy mi legyünk büszkék Őseinkre, hanem az, hogy unokáink lehessenek büszkék mi ránk. [Tetszés a szélső baloldalon.) És midőn ezen udvariasságot szívből fakadókig elmondtam a képviselő urnak, nem tartóztathatom magamat, hogy hozzá ne tegyem, hogy ugyanazon unokák, a kik méltán büszkék lehetnek Jókai Mórra, gondosan el fogják titkolni, hogy ezen ősük politikai szerepet is játszott. [Elérik helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. képviselő ur azon kérdést is intézte hozzám tréfásan, hogyan garantirozkatom én a t. háznak azt, hogy ha mi visszavonulnánk Boszniából akként, hogy ott önálló államot hagynánk, azzal a boszniai népek meg lennének elégedve s azonnal leraknák a fegyvert. Ezt is kigúnyolni igyekezett. Hát először, én nem azzal a szóval éltem, hanem erre nem akarok kiterjeszkedni: igenis, én abban a meggyőződésben voltam és vagyok, hogy erről én is, más emberek is biztosíthatják, még pedig nem azon hatalomnál fogva, melylyel talán rendelkezném a garantirozásra, hanem tisztán a józan ész és a történelmi tapasztalat alapján biztosíthatom. A józan ész ugyanis azt mondja nekem: hogy lehetetlen, hogy egy nép, bármennyire hátra legyen is a eivilisatióban, ha választhat más uralma és önuralom közt, ne válaszsza ez utóbbit. [Helyeslés a szélső bal/elől.) Ha pedig megnézem a multat, azt látom, hogy az összes világ története egyetlen egy népet mutat fel, a mely fél függetlenségétől és ez az önök által képviselt Magyarország. (Igaz! ügy van! a szélső balfelől.) Ez az egyetlen példa, ezért tartottam biztosnak, hogy Bosznia meg fog elégedni függetlenségével. Hogy a t. képviselő ur máskép gondolkozik, azon én nem cnodálkozom; ő már annyira beleélte magát a közösügyes állapotba, hogy már most komolyan hiszi, hogy minden józaneszű nép hasonló közösügyes állapotok után sóvárog. [Igaz! ügy van! a szélső balfelől.) A t. képviselő ur sokkal tovább ment támadásában és egyenesen olcsó hazafisággal vádolt minket, azt mondván: hogy nem ér semmit az olyan loyalitás, a mely felköti a kardot, hogy Budára menjen, de nem köti fel, mikor a lázadást kell elnyomni. Remélem, ezt is tréfából mondta a képviselő ur, mert a mi ezen pártnak vénjeit illeti, a t. képviselő ur azokat legnagyobbrészt ismeri, ismerte 1848—49-ben is és tudja, hogy ülnek itt soraink között olyanok, a kik nem haboztak egy perczig sem annak idején kardot kötni a haza védelmére; [ügy van! a, szélső baloldalon) hogy ifjú tagjai pártunknak szolgáltattak-e alkalmat ilyen léha^ágot róluk feltenni, azt hiszem a t. képviselő ur sem fogja állítani. De erre tovább ki nem terjeszkedem. Még a t. kormánypártnak egy t. tagjával kell külön foglalkoznom, habár lehetőleg röviden és ez a velem szemben ülő jgen t. Baross Grábor képviselő ur. [Halljuk!) 0 sem érte be azzal, hogy a mi érveinket czáfolja, hanem ő megtámadta eljárásunkat, megtámadta összes politikánkat. Politikánkról ő egyszerűen azt coustatálta a ő magaslatáról, hogy mi — nevezetesen én és Mocsáry t. barátom — nem állunk a situatió magaslatán; sőt még Mocsáry t. barátomnak hangja ellen is van kifogása és azt mondja, hogy rég tapasztalta és sajnálattal tapasztalja azt a hangot, a melyen beszél és mint egy leczkéztető hangon, mondta ezt, Hát a mi az utóbbit illeti, méltóztassék elhinni, mikor azt mondta, eszembe jutott az a magyar közmondás: hogy mégis furcsa, hogy mások szemében a szálkát meglátja, saját szemében pedig a gerendát sem látja. A t. képviselő ur beszél a hangról és előadási modorról; én hallottam, hogy vannak képviselők, a kik szónoklataikra a tükör előtt szoktak készülni. Hát én fölkérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék egyszer a tükör elé állani és elmondani beszédét olyan hangon, a mint tegnap itt méltóztatott elmondani és megítélni a hatást, a melyet annak külsőleg elő kell idéznie. [Derültség a szélső baloldalon,) Magunk előtt látjuk, a mint föláll gondosan begombolt szalon-kabátjában, mintegy külsőleg is jelezni akarván, hogy ő a delegátió négyes-bizottságának begombolt politikáját van hivatva most képviselni [Derültség a szélső baloldalon) és azután színvonalának egész magaslatáról megmagyarázza nekünk, hogy mik a gyakorlati politikának eszes okszerű követelményei. Hát az ilyen dolgokkal azt hiszem, jobb nem foglalkozni és érjük be jövőre azzal, hogy egyenesen ;!

ad rem" szóljunk és mondjuk el egymásnak egyenesen azt, a mit az évekre kölcsönösen mondani akarunk. Én legalább ezt szándékozom tenni. Baross képviselő ur főbb érveire lesz alkalmam a többiekkel együtt majd később reflektálni. Ezúttal csak egy-két pontot emelek ki. Többek közt szememre lobbantotta a kép-