Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

65 országos ülés február 25. 1S82. 275 méltóztassék a pénzügyi bizottság előterjesztését megszavazni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz : T. ház! Midőn a tegnapi napon befejezett hosszú és tanulságos vita után újból szót emelek, hogy benyújtott különvéleményemet védelmezzem, kötelességemnek tartom első sor­ban hálás elismerésemet nyilvánítani a túloldallal szemben, a mely ezen alkalommal eltérve az eddig, szerintem igen helytelenül követett szokás­tól, nem érte be azzal, hogy a kormány politi­káját némán támogassa, hauem számos jeles szónokai által síkra szállva, határozottan elmon­dotta azon érveket, a melyeknél fogva a kor­mányt ezen politikában teljes lélekkel támogatják. Nem lehet szándékom, t. ház, ezen t. szó­nokok mindegyikével külön-külön foglalkozni. Tartozom annyi tekintettel a t. ház iránt, hogy iiy hosszú vita után, különösen akkor, mikor utánam más szónokok is következnek, nagyon hosszadalmasan ne adjam elő ezúttal is néze­teimet Egynémelyikre azonban külön kell refiec­táinom, a többiekben iparkodni fogok összeeso­portosítani néhány érvet, miután többé-kevésbé mindannyian ugyanazon érvekkel éltek. Az első szó részemről már a tiszteletnél fogva is megilleti igen t. Jókai Mór képviselő­társamat. A tőle várva várt felszólalást o avval a világos szándékkal kezdte, hogy akként fog igyekezni segíteni a kormány jelenlegi kellemet­len helyzetén, hogy elfogja ütni az egész vitát az ő humorával, hogy nevetségessé tétessék min­den üuyekvés. Fájdalom! sem ezen czélja nem sikerült, sem — sajnálattal kell eoustatálnom — a mi nála ritka kivétel, ezúttal humoros nyilai sem akartak elpattanni. O első sorban kérdést intézett hozzám, hozzátéve, hogy követeli, hogy ezen kérdésre válaszoljak. Ezen kérdés az, hogy én és Mocsáry t. képviselőtársam, kik azt óhajt­juk, hogy minél előbb szaladjunk el, fussunk ki Boszniából, meddig szaladjunk? [Halljuk!) Először is méltóztassék komolyan felolvasni a különvéleményt és [azt fogja látni, hogy ott nem szaladásról van szó. Már első felszólalásom alkalmával megmagyaráztam, hogy midőn egy párt, vagy képviselő arra szólít fel egy kor­mányt, hogy tegye meg a kellő lépéseket bizo­nyos politika keresztülvitelére, az nem azt jelenti, hogy szaladjunk. De miután ezen „szaladás" itt annyi oldalról lett felemlítve, méltóztassék elhinni, hogy választani ktllvén, ama kettő közül: ezen visszavonulás és az előre látható következmé­nyek közt, nem szabad habozni az elsőt el­fogadni. Azt mondják önök, hogy rendkívül compro­mittálva lenne az által a fegyver, a katonai be­csület. Bocsánatot kérek, az oly küzdelemben a győzelem nem lehet nagy dicsőség, ott a visszavonulás nem lehet oly nagyon compromittáló. (Ügy van! a szélsB baloldalon.) Egyébiránt mit jelentsen ez az érv? Hogyha csak ennek alapján folytatnák önök a megkezdett politikát, ez lénye­gében jelentené azt, hogy álszégyenből teszik. (Helyeslés a széled baloldalon.) Álszégyenből nem­zetellenes politikát követni nem szabad. Önöknek eljárása avval a Boszniával szemben nagyon emlékeztet egy közönséges dologra, de a mely az életben, a kereskedelmi életben gyakran elő­fordul : hogy egy nagykereskedő hallgatván rósz barátai tanácsára, fióküzletet nyit az ország; valamely vidéki városában. Egy idő múlva észre­veszi, hogy ezen fióküzlet rosszul megy. Figyel­meztetik reá saját emberei; bele fogsz bukni ebbe az üzletbe, ő érzi is; sőt annak az üzletnek a roszul folyása már-már megtámadja a főiizle­tet is, de ő azt mondja, most mit csináljak, benne vagyok, ha most bezárom fióküzletemet, meginog a hitelem és így tovább tovább menve oda jat, míg a fióküzletnek utána bukik a főüzlet is. Én álszégyenből nem űzök politikát, hanem ha meg vagyunk győződve, hogy ez a poli­tika helyes, ám hajtsuk végre, hanem ha az ellenkezőről meg vagyunk győződve, a mint hogy arról kell meggyőződve lennünk, álljunk meg inkább ma mint holnap. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugyan belátom, hogy ma már a megállás nagyon sok kellemetlenséggel járhat, de ez nem a mi hibánk, hanem az önöké. (Igaz! Ügy van! a szélstí baloldalon.) Jókai t. barátom, hogy kissé derült színezetet adjon a vitának, egy humoros kérdéssel fordult hozzánk, azt mondván, miért irtózunk annyira attól, hogy Boszniát meghódítsuk és azon kér­dést intézte én hozzám, hogy vájjon mikor Árpád Ősünk bejött az országot meghódítani, megkérdezte-e Helfy képviselő ur őseit, hogy beleegyeznek-e abba? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon,) Méltóztassék nekem megengedni, hogy nem ke­rülne nagy fáradságomba, habár a képviselő ur humorával versenyezni nem akarok, igen tréfásan válaszolni kérdésére, minek nagy hasznát vehetné az ) ,Üstökös í<-ben: (Derültség a szélső baloldalon) de miután én teljesen osztozom Somssich t. kép­viselő urnak azon nézetében, hogy a mai situátió nem alkalmas arra, hogy élezekkel fűszerezzük beszédeinket, engedje meg nekem t. képviselő­társam, hogy ezen tréfás kérdésére egy komoly megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Méltóztassék el­hinni, hogy én legkevésbé sem restelem szegény őseimet, olyan kegyelettel emlékszem meg róluk, mint a t. képviselő ur, vagy bárki más a magáé­ról. (Zajos helyeslés a széls'ó baloldalon.) Én nem haboznám azok eüész történetét előadni, ha ennek a parlamentnek valami haszna lenne abból; de mindenesetre szomorú dolog, hogy egy nem­zetnek legelső költője nem tud megszabadulni 35*

Next

/
Thumbnails
Contents