Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
65 országos ülés február 25. 1S82. 275 méltóztassék a pénzügyi bizottság előterjesztését megszavazni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz : T. ház! Midőn a tegnapi napon befejezett hosszú és tanulságos vita után újból szót emelek, hogy benyújtott különvéleményemet védelmezzem, kötelességemnek tartom első sorban hálás elismerésemet nyilvánítani a túloldallal szemben, a mely ezen alkalommal eltérve az eddig, szerintem igen helytelenül követett szokástól, nem érte be azzal, hogy a kormány politikáját némán támogassa, hauem számos jeles szónokai által síkra szállva, határozottan elmondotta azon érveket, a melyeknél fogva a kormányt ezen politikában teljes lélekkel támogatják. Nem lehet szándékom, t. ház, ezen t. szónokok mindegyikével külön-külön foglalkozni. Tartozom annyi tekintettel a t. ház iránt, hogy iiy hosszú vita után, különösen akkor, mikor utánam más szónokok is következnek, nagyon hosszadalmasan ne adjam elő ezúttal is nézeteimet Egynémelyikre azonban külön kell refiectáinom, a többiekben iparkodni fogok összeesoportosítani néhány érvet, miután többé-kevésbé mindannyian ugyanazon érvekkel éltek. Az első szó részemről már a tiszteletnél fogva is megilleti igen t. Jókai Mór képviselőtársamat. A tőle várva várt felszólalást o avval a világos szándékkal kezdte, hogy akként fog igyekezni segíteni a kormány jelenlegi kellemetlen helyzetén, hogy elfogja ütni az egész vitát az ő humorával, hogy nevetségessé tétessék minden üuyekvés. Fájdalom! sem ezen czélja nem sikerült, sem — sajnálattal kell eoustatálnom — a mi nála ritka kivétel, ezúttal humoros nyilai sem akartak elpattanni. O első sorban kérdést intézett hozzám, hozzátéve, hogy követeli, hogy ezen kérdésre válaszoljak. Ezen kérdés az, hogy én és Mocsáry t. képviselőtársam, kik azt óhajtjuk, hogy minél előbb szaladjunk el, fussunk ki Boszniából, meddig szaladjunk? [Halljuk!) Először is méltóztassék komolyan felolvasni a különvéleményt és [azt fogja látni, hogy ott nem szaladásról van szó. Már első felszólalásom alkalmával megmagyaráztam, hogy midőn egy párt, vagy képviselő arra szólít fel egy kormányt, hogy tegye meg a kellő lépéseket bizonyos politika keresztülvitelére, az nem azt jelenti, hogy szaladjunk. De miután ezen „szaladás" itt annyi oldalról lett felemlítve, méltóztassék elhinni, hogy választani ktllvén, ama kettő közül: ezen visszavonulás és az előre látható következmények közt, nem szabad habozni az elsőt elfogadni. Azt mondják önök, hogy rendkívül compromittálva lenne az által a fegyver, a katonai becsület. Bocsánatot kérek, az oly küzdelemben a győzelem nem lehet nagy dicsőség, ott a visszavonulás nem lehet oly nagyon compromittáló. (Ügy van! a szélsB baloldalon.) Egyébiránt mit jelentsen ez az érv? Hogyha csak ennek alapján folytatnák önök a megkezdett politikát, ez lényegében jelentené azt, hogy álszégyenből teszik. (Helyeslés a széled baloldalon.) Álszégyenből nemzetellenes politikát követni nem szabad. Önöknek eljárása avval a Boszniával szemben nagyon emlékeztet egy közönséges dologra, de a mely az életben, a kereskedelmi életben gyakran előfordul : hogy egy nagykereskedő hallgatván rósz barátai tanácsára, fióküzletet nyit az ország; valamely vidéki városában. Egy idő múlva észreveszi, hogy ezen fióküzlet rosszul megy. Figyelmeztetik reá saját emberei; bele fogsz bukni ebbe az üzletbe, ő érzi is; sőt annak az üzletnek a roszul folyása már-már megtámadja a főiizletet is, de ő azt mondja, most mit csináljak, benne vagyok, ha most bezárom fióküzletemet, meginog a hitelem és így tovább tovább menve oda jat, míg a fióküzletnek utána bukik a főüzlet is. Én álszégyenből nem űzök politikát, hanem ha meg vagyunk győződve, hogy ez a politika helyes, ám hajtsuk végre, hanem ha az ellenkezőről meg vagyunk győződve, a mint hogy arról kell meggyőződve lennünk, álljunk meg inkább ma mint holnap. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugyan belátom, hogy ma már a megállás nagyon sok kellemetlenséggel járhat, de ez nem a mi hibánk, hanem az önöké. (Igaz! Ügy van! a szélstí baloldalon.) Jókai t. barátom, hogy kissé derült színezetet adjon a vitának, egy humoros kérdéssel fordult hozzánk, azt mondván, miért irtózunk annyira attól, hogy Boszniát meghódítsuk és azon kérdést intézte én hozzám, hogy vájjon mikor Árpád Ősünk bejött az országot meghódítani, megkérdezte-e Helfy képviselő ur őseit, hogy beleegyeznek-e abba? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon,) Méltóztassék nekem megengedni, hogy nem kerülne nagy fáradságomba, habár a képviselő ur humorával versenyezni nem akarok, igen tréfásan válaszolni kérdésére, minek nagy hasznát vehetné az ) ,Üstökös í<-ben: (Derültség a szélső baloldalon) de miután én teljesen osztozom Somssich t. képviselő urnak azon nézetében, hogy a mai situátió nem alkalmas arra, hogy élezekkel fűszerezzük beszédeinket, engedje meg nekem t. képviselőtársam, hogy ezen tréfás kérdésére egy komoly megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Méltóztassék elhinni, hogy én legkevésbé sem restelem szegény őseimet, olyan kegyelettel emlékszem meg róluk, mint a t. képviselő ur, vagy bárki más a magáéról. (Zajos helyeslés a széls'ó baloldalon.) Én nem haboznám azok eüész történetét előadni, ha ennek a parlamentnek valami haszna lenne abból; de mindenesetre szomorú dolog, hogy egy nemzetnek legelső költője nem tud megszabadulni 35*
