Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
274 65. országos ülés ftibrnár 25. 1882. torgó, de senkinek nem ártó, színpadi rakétákat csinál azon fegyverekből, melyeket az alkotmány csak a legnagyobb erőkifejtés esetére tart fönn. (Tetszés jobbjelöl.) T. ház! Befejezem beszédemet. S itt rá akarok térni azon legfőbb vádra, mely ellenünk hangoztattatik, nem annyira a kormány, mint a többség ellen; hogy mi meggyőződés nélkül követtük a kormány politikáját, hogy mi rokonszenvvel viseltettünk Törökország iránt, hibáztattuk az oecupátiót, mégis magunkévá tettük. Én nem akarom vitatni, milyen nagyok voltak azon sympäthiák Törökország iránt, melyek a török-orosz háború alatt és az occupátió előtt Magyarországban léteztek. Elfogadom, hogy nagyok voltak. De vájjon következik-e ebből, hogy csak azon politika helyes s csak azt a politikát teheti az ország többsége magáévá, mely ezen sympithtáknak megfelel. Vájjon nem találunk-e még legújabb történelmünkben is példát arra, hogy az ország többsége nem hallgatott az ily esi sympathiákra akkor, mikor érdekeinkről volt szó. Méltóztassanak visszaemlékezni a franczia-porosz háborúra. Ha sympáthiákkal viseltettünk Törökország iránt, azt hiszem legalább is annyi sympathiával viseltetett az ország Francziaország iránt és mégis nem helyeselte e később a többség, midőu akkor, mikor a nemzet legnagyobb része a legnagyobb érdekeltséggel és sympathiával kisérte ezen háborút: az akkori kormányelnök és az ellenzék akkori vezére felszólaltak a semlegesség politikája mellet és nem léptek síkra Francziaország mellett? (Mánk helyeslés jobbfelöl.) Ez nevezetes pont legújabb történelmünkben, nevezetes azért, mert ugyanazon két államférfi, ki azon politikát inaugurálta, inaugurálta ezen polikát is. És a nemzet, noha ezen politika pillanatnyi sympathiájával ellenkezett, elismerte később, hogy ezen politika előmozdította érdekeit. Kérdem most, vájjon azok, kik kivül állanak a vezető körökön, kik kivül állanak azon körökön, hol ismerik a külpolitika titkos rugóit s kezökben tartják annak szálait: vájjon azok mindig helyesen tudják-e megítélni azt, hogy mi az adott viszonyok közt az ország üdvét előmozdító politika. Elismerem, hogy a többség aggodalmakkal kisérte azon politikát, melyet az akkori magyar kormány követett. De mindezen aggodalmak daczára, melyekkel a politikát kisérte, bizott azon férfiakban, kikről már egyszer tapasztalta, hogy ha a nemzetnek pillanatnyira uralkodó sympáthiái ellen cselekesznek is, olyasmit követnek, mi a nemzet maradandó érdekeinek megfelel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) S hogy ez így van, bátorkodom hivatkozni arra, mikor történtek a választások ? Talán az occupátió előtt? Az occupátió folyama alatt, a dobói és magláji események vérárnyéklatában és ugy, hogy Helfy képviselőtársam kénytelen volt beismerni, hogy a választások a legtörvényesebb módon történtek. Madarász József (közbeszól): Megbánta ezt azóta! Láng Lajos előadó: Ez nem az én hibám, hanem az övé! (Derültség.) És azt, hogy a nemzet ezen eleinte aggodalommal kisért politikát később helyeselte, bizonyítja az, hogy három évvel később ezen választások után még nagyobb többséget biztosított a kormánynak. Önök mondhatják azt, hogy a többség, mely itt ül, nem képviseli a nemzet többségét. Azonban engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket arra, hogy a kisebbség az, a mely leginkább hivatott arra, hogy a törvényes álláspontot fentartsa ésha erről megfeledkezik és a nemzet törvényes többségével szemben kétségbe vonja, hogy az a nemzet igazi többsége is, ez akkor történik,. mikor a kisebbség elvesztette minden reményét arra, hogy valaha a nemzet többsége lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyet t. képviselőház, önök szokták a kormányt hibáztatni azért, hogy nézetét változtatta az occupátióval szemben és ezt mint bizonyítékot hozzák fel, hogy görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz. Én azonban azt kérdem: az a kormány vádolható-e a hatalom utáni kapkodással, a mely képes arra, hogy válságos időben inauguráljon egy olyan politikát, a mely ellenkezik a nemzet pillanatnyi sympathiájával, vag3 r pedig azok vádolhatók a hatalom utáni görcsös ragaszkodással, a kik akkor is követik a nemzet sympathiáit, midőn talán arról vannak meggyőződve, hogy azon politika, a melynek szószólói, a nemzet tartós és maradandó érdekeivel ellenkezésbe jő? (Zaj. Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezek alapján engedjék meg, hogy újból ajánljam a pénzügyi bizottság előterjesztését elfogadásra; (Helyeslés jobbról) és hogy a jelen pillanatban szándékosan azért vontam előadásomat rövidre, mert nem lehet egyéb feladatunk a jelen pillanatban, mint megadni a kormánynak azon eszközöket, a melyek a lázadás elnyomására szükségesek, hacsak nem akarjuk a pénzes véráldozatot szaporítani. (Helyeslés jobbról.) És hogy ezen utón vagyunk ezen hosszú vitában, mert a kik távol állanak, nem tudják azt, hogy ha a vita 5—6 napig húzódik is, ez az eredmény bizonyosságán nem változtat — az iránt a legnagyobb bizonyságot szolgáltatják azon levelek és proclamátiók, a melyeket a ministerelaök ur tegnap felolvasott. Ha tehát nem akarjuk a vér- és pénzáldozatot szaporítani, kérem a t. házat, hogy minél nagyobb többséggel
