Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

274 65. országos ülés ftibrnár 25. 1882. torgó, de senkinek nem ártó, színpadi rakétákat csinál azon fegyverekből, melyeket az alkotmány csak a legnagyobb erőkifejtés esetére tart fönn. (Tetszés jobbjelöl.) T. ház! Befejezem beszédemet. S itt rá akarok térni azon legfőbb vádra, mely ellenünk hangoztattatik, nem annyira a kormány, mint a többség ellen; hogy mi meggyőződés nélkül követtük a kormány politikáját, hogy mi rokon­szenvvel viseltettünk Törökország iránt, hibáz­tattuk az oecupátiót, mégis magunkévá tettük. Én nem akarom vitatni, milyen nagyok voltak azon sympäthiák Törökország iránt, me­lyek a török-orosz háború alatt és az occupátió előtt Magyarországban léteztek. Elfogadom, hogy nagyok voltak. De vájjon következik-e ebből, hogy csak azon politika helyes s csak azt a politikát teheti az ország többsége magáévá, mely ezen sympithtáknak megfelel. Vájjon nem találunk-e még legújabb történelmünkben is pél­dát arra, hogy az ország többsége nem hallga­tott az ily esi sympathiákra akkor, mikor érde­keinkről volt szó. Méltóztassanak visszaemlékezni a franczia-porosz háborúra. Ha sympáthiákkal viseltettünk Törökország iránt, azt hiszem leg­alább is annyi sympathiával viseltetett az ország Francziaország iránt és mégis nem helyeselte e később a többség, midőu akkor, mikor a nem­zet legnagyobb része a legnagyobb érdekelt­séggel és sympathiával kisérte ezen háborút: az akkori kormányelnök és az ellenzék akkori vezére felszólaltak a semlegesség politikája mel­let és nem léptek síkra Francziaország mellett? (Mánk helyeslés jobbfelöl.) Ez nevezetes pont legújabb történelmünkben, nevezetes azért, mert ugyanazon két államférfi, ki azon politikát inaugurálta, inaugurálta ezen polikát is. És a nemzet, noha ezen politika pil­lanatnyi sympathiájával ellenkezett, elismerte ké­sőbb, hogy ezen politika előmozdította érdekeit. Kérdem most, vájjon azok, kik kivül állanak a vezető körökön, kik kivül állanak azon körökön, hol ismerik a külpolitika titkos rugóit s kezök­ben tartják annak szálait: vájjon azok mindig helyesen tudják-e megítélni azt, hogy mi az adott viszonyok közt az ország üdvét előmoz­dító politika. Elismerem, hogy a többség aggo­dalmakkal kisérte azon politikát, melyet az akkori magyar kormány követett. De mindezen aggodalmak daczára, melyekkel a politikát ki­sérte, bizott azon férfiakban, kikről már egyszer tapasztalta, hogy ha a nemzetnek pillanatnyira uralkodó sympáthiái ellen cselekesznek is, olyas­mit követnek, mi a nemzet maradandó érdekeinek megfelel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) S hogy ez így van, bátorkodom hivatkozni arra, mikor történtek a választások ? Talán az occupátió előtt? Az occupátió folyama alatt, a dobói és mag­láji események vérárnyéklatában és ugy, hogy Helfy képviselőtársam kénytelen volt beismerni, hogy a választások a legtörvényesebb módon történtek. Madarász József (közbeszól): Megbánta ezt azóta! Láng Lajos előadó: Ez nem az én hibám, hanem az övé! (Derültség.) És azt, hogy a nemzet ezen eleinte aggodalommal kisért poli­tikát később helyeselte, bizonyítja az, hogy három évvel később ezen választások után még nagyobb többséget biztosított a kormánynak. Önök mondhatják azt, hogy a többség, mely itt ül, nem képviseli a nemzet többségét. Azonban engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket arra, hogy a kisebbség az, a mely leginkább hivatott arra, hogy a törvényes álláspontot fentartsa és­ha erről megfeledkezik és a nemzet törvényes többségével szemben kétségbe vonja, hogy az a nemzet igazi többsége is, ez akkor történik,. mikor a kisebbség elvesztette minden reményét arra, hogy valaha a nemzet többsége lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyet t. képviselőház, önök szokták a kormányt hibáztatni azért, hogy nézetét vál­toztatta az occupátióval szemben és ezt mint bizonyítékot hozzák fel, hogy görcsösen ragasz­kodik a hatalomhoz. Én azonban azt kérdem: az a kormány vádolható-e a hatalom utáni kap­kodással, a mely képes arra, hogy válságos idő­ben inauguráljon egy olyan politikát, a mely ellenkezik a nemzet pillanatnyi sympathiájával, vag3 r pedig azok vádolhatók a hatalom utáni görcsös ragaszkodással, a kik akkor is követik a nemzet sympathiáit, midőn talán arról vannak meggyőződve, hogy azon politika, a melynek szószólói, a nemzet tartós és maradandó érde­keivel ellenkezésbe jő? (Zaj. Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezek alapján engedjék meg, hogy újból ajánljam a pénzügyi bizottság előterjesztését el­fogadásra; (Helyeslés jobbról) és hogy a jelen pillanatban szándékosan azért vontam előadáso­mat rövidre, mert nem lehet egyéb feladatunk a jelen pillanatban, mint megadni a kormánynak azon eszközöket, a melyek a lázadás elnyomá­sára szükségesek, hacsak nem akarjuk a pénz­es véráldozatot szaporítani. (Helyeslés jobbról.) És hogy ezen utón vagyunk ezen hosszú vitá­ban, mert a kik távol állanak, nem tudják azt, hogy ha a vita 5—6 napig húzódik is, ez az eredmény bizonyosságán nem változtat — az iránt a legnagyobb bizonyságot szolgáltatják azon levelek és proclamátiók, a melyeket a mi­nisterelaök ur tegnap felolvasott. Ha tehát nem akarjuk a vér- és pénzáldozatot szaporítani, ké­rem a t. házat, hogy minél nagyobb többséggel

Next

/
Thumbnails
Contents