Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-65
65. országos ülés február 25. 1882. 273 és ő a felelősséget ezért a delegátiók előtt el is vállalta. Nem lehet feladatom, hogy részletesen foglalkozzam, a mik azon tartományok igazgatására mondattak. Annál kevésbé lehet ez feladatom, mert azt hiszem, hogy ma nem a legkedvezőbb pillanat van arra, akkor, midőn lázadás van azon tartományokban, hogy foglalkozzunk azzal, hogy mit és hogyan kelljen lenni. De minthogy ez alkalommal oly vádak is hozattak fel. még pedig oly oldalról, a melyet mindig competensnek szoktak elismerni, értem Mihalovies úrékat, szükségesnek tartom legalább ezen vádakra némileg reflectálni. (Bálijuk!) Igen t. képviselőtársam azon különböző okok közt, a melyek a bosnyákokat a mi politikánkkal elégedetlenné tették, azt is felhozta, hogy ott nagy adók hozattak be. (Mihalovies egy füzetet mutat fel.) Hát t. képviselő ur, én nem látom innen, mit méltóztatik mutatni, én hivatkozom a kormánynak hivatalos jelentésére azon adókról, a melyek ott behozattak. És ha kezébe méltóztatik venni azon vörös füzetet, a melyet a pénzügvminister a boszniai viszonyokba való tájckoztaíás végett a delegátió tagjai közt szétosztott, akkor meg fog győződni az ellenkezőről, meg fog győződni arról, hogy ott ma kevesebb adót szednek, mint szedett annak idejében Törökország. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár példát hozzak fel. (Halljuk!) Ezelőtt volt ott a tized, az úgynevezett verdi, a melyből az utóbbi időben már a török uralom alatt is jövedelemadó fejlődött ki. Ezen tized a török kormányzat alatt az utóbbi években felment egészen 3.600,000 frtig, a közös kormányzat alatt szedetik e czímen 2.683,000 frt, tehát jóval kevesebb; a jövedelmi adó a török kormányzat alatt tett 7—950,000 forintot, a kö: os kormányzat alatt szedetett 280.000 frt; a katonai adó, mely azelőtt a nem muzulmánoktól szedetett, 28 piasztert tett fejenként és hozott 600,000 frtot, ez a jelen kezelés alatt nem szedetik ; az italmérési adó, a mely azelőtt 25%-a volt a korcsmai bérletnek, változatlanul maradt, a marha-adó tett 2 piasztert egy egy kecske után, 4 piasztert egy sertés után, ez hozott évenként fél milliót: ez ma enyhittetett az által, hogy adómentessé tétetett 10 kecske és 5 sertés és csak az ezen felül esők után fizettetik adó, a mi összesen nem hoz többet 200,000 írtnál; végre marha és ló után most semmi adó sem fizettetik. A mi pedig a dohánymonopoliumot illeti, ez fennállott Törökországban és következőleg Boszniában is azelőtt is, csakhogy sokkal faggatóbb alakban, a mennyiben a török kormány fizettetett termelési tizedet, másodszor fogyaszKÉPYH. NAPLÓ. 1881 — 84. III. KÖTET. tási adót, harmadszor árulási engedést és végre kereskedelmi illetékeket és mindezt a lehető legigazságtalanabb kezelés mellett. Ezeket szükségesnek tartottam felhozni, ha más említette volna fel, ki ezen dolgokkal kevésbbé szokott foglalkozni, mint a képviselő ur, akkor nem fárasztottam volna a ház figyelmét. De ezek után legyen szabad visszatérnem a határozati javaslatra és azon felfogásra, hogy ezzel szemben fel vagyunk jogosítva a legfőbb alkotmányos eszköznek az adómegtagadásnak alkalmazására. Bocsánatot kérek t. ház, de azt hiszem, hogy a képviselő ur nem praecizirozta helyesen e kifejezést és nem alkalmazta helyesen itt az adómegtagadást. Senkinek sem jut eszébe tagadni azt, hogy az adómegtagadás egyike a a legfőbb, legfontosabb alkotmányos jogoknak; a megtagadás azon jog, melyből minden alkotmányos jog denváítatik; de ha arról van szó, hogy mi a gyakorlati alkalmazása, akkor azt kell mondanom, hogy a mai parlamentaris kormányzat mellett nincs azon jelentősége e jognak, a mint régen volt. Ne méltóztassanak félre érteni. Bíegmagy arázom. (Halljuk !) Azon időben, midőn az alkotmányosság keletkezett, midőn a kisebbségek is uralkodtak, midőn a többség ellenére is helyökön maradtak a kormányok, akkor volt gyakorlati jelentősége az adó megtagadásának, de ma nem lehet, mert az adó megtagadása csak akkor vezethetne sikerre, ha a többség magáévá tenné, a többségnek pedig, hogy valamely kormányt politikájának megváltoztatására kényszerítsem sokkal egyszerűbb eszközei is vannak, mint az adó-megtagadás. Azért Angliában 1784 óta nem volt példa arra, hogy az adót megtagadták volna, sőt még az ellenzék sem szokott ezen indítvány nyal elő állani. í864-ben volt rá eset, hogy egy ellenzéki képviselő ajánlotta, hogy a tengerészeti költségvetés megszavazása halasztassék el, mert a kormány vonakodott a schlesvig-holsteini ügyre vonatkozó iratokat a ház asztalára letenni. És ezen indítványt nemcsak a többség, hanem az ellenzék vezérei sem tették magokévá. Miért nem? mert azon országokban, hol az alkotmányosság mély gyökeret vert, ezen nagy alkotmányos fegyvert nem tartják arra valónak, hogy mindennapi használat által elkoptassák. És mire vezet az, ha ezen nagy alkotmányos elveket mindig előveszik? arra, hogy egy vidéki kis város, hogy ha találkozik egy közigazgatási rendelettel, melyet nem tud megérteni, folyamodik a képviselőházhoz, hogy helyeztessék vád alá a minister. (ügy van! johbfelÖl.) Méltóztatnak sokszor mondani, hogy az országban kiveszett a parhimentarismus iránti érzék. Nem vita' tom igaz-e, vagy nem, de ha igaz, nagy része i van ebben azon eljárásnak, mely lármázó, sus35