Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

266 64 országos ülés febrsár 24, 1882 helyzete. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem a kormányt, bauem az ellenzéket Ítélte el tehát azon képviselő ur egész okoskodásával. (Mozgás a baloldalon?) De áttérek t. ház a törvényesség kérdésére. Itt is mindenekelőtt megjegyzem, hogy igen furcsa sorsa van annak az 1880 : VI. t.-cz.-nek. Midőn a kormány beadta, midőn vitattatott — itt is sajnálom, hogy a naplókat nem volt időm elolvasni — a t. képviselő urak kimutatták, hogy abban semmi sincs, az semmi jogot, semmi garantiát nem ad. Ezt ékesszólóan kimutatták. Most meg azt akarják kimutatni, hogy sokkal többet mond, mint a mi szóról szóra benne van. Midőn megalkottatott a törvény, mert az volt akkor jó támadó fegyver, nem adott semmi garantiát; mikor meg applieálni kell, akkor bele olvasnak tízszer annyit, mint a mennyi benne van. (Mozgás a baloldalon.) Ilyen az önök eljárása. (Tetszés jobbfelol.) A mi már a 68-iki és az azt követett ujonczozási vag}

r véderőtörvényt illeti, bocsásson meg nekem Pulszky képviselő ur, azt, hogy annak keretébe s az alá tartoznék a Boszniában felállíttatni szándékolt csekély létszámú haderő, meg nem engedhetem. Mert akárhányszor volt már a világon példa rá, hogy egy parancsnok vezetése, egy parancsszó alatt, egy reglement szerint lehetett egy hadsereg, de azért egy másik hadseregnek kiegészítő részét nem képezte. A véderőről szóló törvény határozottan és kizárólag a magyar-osztrák hadseregről szól. Azt a boszniai ujonczozásra alkalmazni per absolutum nem lehet. Nem lehet tehát mondani, hogy azon törvény 11. szakasza megsértetett az által, hogy Boszniában a védkötelezettség kimondatott. Nem sértetett meg, mert azon hadsereg létszámában, a melyről azon törvény rendelkezik, ez által semminemű változás elő nem idéztetett. De t. ház, kifejtetett — most csak röviden fogom érinteni — kifejtetett a berlini szerződés heczikkclyezésekor és az 1880 : VI. t.-cz. alkotásakor, hogj

T Bosznia occupátiója és administrátiója szempontjából lehetetlenség, hogy annak számára a monarchia két törvényhozása törvényt alkosson. Hisz ép ezen okból támadtatott meg részben az 1880 : VI. t.-cz. En ma is osztozom azon nézetben és azt hiszem, hogy Bosznia és Herczegovinának a monarchiához való viszonya megváltozásának nem azt lehet nevezni, ha ott az ujonczozásra rendelet adatik ki, melyről még szólni fogok, hanem azt, ha most törvényt akarnának itt és a bécsi Reichsrathban alkotni. De nem tudom, hogy a t. képviselő ur mikép magyarázhatta azt a törvényt ugy, a mint magyarázta. Az igaz, minden törvényt könnyű magyarázni, ha az ember elébb megállapítja, hogy mit akar belőle kihozni, azután felállítja a törvénymagyarázat elvét, még pedig két szakasza külön-külön elvét és azután igyekezik azt a magyarázatot reá húzni. Ott, a hol a törvény szavai tiszták, ott az ily mesterséges magyarázatnak sem szüksége, sem helye nincs. Már pedig én azt állítom, hogy ezen törvénynek rendelkezései e tekintekintetben határozottak és tiszták, mert ezen törvénynek harmadik szakasza — mint tegnap is bátor voltam felolvasni — semmi egyéb esetben nem kívánja a törvényhozás hozzájárulását, mint azon esetben, ha a rendes közigazgatás körébe nem eső ügyekre, vasutakra, középítkezésekre, vagy hasonló rendkívüli kiadásokra a monarchia két államától járulékok kívántatnak, tehát a törvényhozói intézkedések függnek az anyagi hozzájárulás igénylésétől, itt pedig ily esettel ma nem állunk szemben. (Helyeslés jobbfelol.) Mert én nem tudom, hogy ujonczozási rendelet mióta lett befektetés? mióta lett az vasút, vagy középítkezés vagy hasonló rendkiviili kiadás. De t. ház, bocsánat, hogy ily késő órában fárasztom becses figyelmét, (Halljuk!) óhajtom mentül előbb bevégezni. Mi történt és hogyan történt tehát ezen ujonczozási rendelet kiadása és mi ezzel szemben a kormány álláspontja ? A rendelet kiadatott a berlini szerződésben nyert megbízás alapján, megsértése nélkül az occupátiónak és administrátiónak, kiadatott ugyan nem ellenjegyzés mellett és pedig ellenjegyzés nélkül azért, mert ezen rendeletnek aláírója maga a felelős hadügyminister, tehát ellenjegyzés nem volt szükséges. Kiadatott nem ugy, hogy a mi védtörvényünk kiterjeszteíett azon tartományokra, hanem az ottani helyi viszonyok figyelembe vételével, a megváltás lehetősége feuhagyatván, a felekezetre való tekintetek a legszélső mérvig menő szemmel tartásával, ugy hogy azok, a kiknek ez leginkább szivükön fekszik, magukat teljesen käelégítetteknek mondották, érvényesítettek öltözékben, ellátásban, egyszóval minden lehető megtörtént. És vájjon csakugyan az rendeltetett-e, hogy harmincz-negyvenezer ember állíttassák fegyver alá? Nem, egy szóval sem, hanem ideiglenes és kérném, hogy ezt jól jegyezze meg, a mint ezen rendeletnek a czíme is mutatja, ideiglenes rendelet bocsáttatott ki, a melyben intézkedés történt a mostani viszonyoknak megfelelőleg oly czélból, nehogy azon illusió harapódzék el, mintha azon népek katonai szolgálatot teljesíteni nem tartoznának. Az volt álláspontom elejétől fogva és az ma is, hogy igenis, a mely perczben bekövetkeznék az, hogy azon ott létesítendő —- megjegyzem — nem is volt szándékban deczemberben létesíteni, márczius és áprilisról van a rendeletben szó, — mondom, hogy a mely perczben csakugyan szándékoltat-