Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

64. országos ülés február 24. 1882. 267 nék azon katonaság a közös hadseregnek — nemesak vele összekötetésben levő, hanem integráns részévé tétetni, a mely perczben szándékoltatnék a monarchia bármely államának határain behozatni, igen is arra törvényhozási intézkedés szükséges. De azt mondja a t. képviselő ur: e szerint ismét fognak fait accomplit teremteni, 30—40 ezer embert fegyver alá állítanak s akkor azután kérni fogják reá a törvény helybenhagyását. He t. ház, ezen 30—40 ezer ember talpra állításának igen nagy bökkenője és akadálya van és azért mondtam hozzá, a mit most ismétlek, a harmadik feltételt, hogy mihelyt pénz kívántatik, akkor igenis a két törvényhozáshoz kell az 1880 : VI. t.-cz. szerint fordulni; mert 30—40 ezer embert felszerelni, élelmezni, eltartani pénz nélkül nem lehet. Mindenütt ezen a világon a legnagyobb biztosítékot épen a pénz megszavazás vagy meg nem szavazás jogában kell keresni és ha valamikor ugy fordulna a dolog, hogy nagyobb számú erő felállítása czéloztatnék és ily czímen pénz kéretnék, akkor a pénz megadása, vagy meg nem adása által van alkalma a törvényhozásnak a felett dönteni. Én tehát e tekintetben a t. képviselő urak aggályaiban nem osztozhatóm, a törvényesség szempontjából felhozott érveket pedig, mint bátor voltam röviden jelezni, hosszabban lehetetlen most fejtegetni, alaptalanoknak tartom. {Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket megjegyezve t. ház, legyen szabad felkérnem a ház figyelmét arra, hogy mi eredménye, mi haszna lehet annak, hogy itt egyfelől az mondatik, hogy nyakra-főre ott kell hagyni a tartományokat, másfelől az állíttatik, hogy helytelen és törvénytelen az ujouczozás, más szóval: nektek ott igazságtok van, ha fellázadtok ! Szeretném tudni, mi eredménye, mi haszna lehet ennek? Nem lehet egyéb, mint a mit már jeleztem, hogy t. i. a mozgalmat táplálja, neveli, erősíti, több vért, több pénzáldozatot vesz részünkről igénybe, de több vért és szenvedést azon népektől is. Ezt már a múlt alkalommal is mondottam, de a képviselő urak szívesek voltak ezt kétségbe vonni. Ha kivannak bizonyítékot, (Halljuk! Hailjuk!) nem esett még meg rajtam, de a bizonyítékot most az „Egyetértés" szolgáltatja. Itt ezt olvasom : „Ljubibratics Mihály a herezegovinai fölkelők volt fővezére s a nagy hirű délszláv agitátor lapunkhoz — már t, i. az „Egyetértéshez" — manifestumot küldött, melyet alább egész terjedelmében köziünk". A manifestumot kisérő levél tartalmát nem olvasom fel, mert ez a szerkesztő ur személyes dolga. De mit mond a manifestum? (olvassa): „Meg fogjátok-e tehát engedni, ó magyar hazafiak! hogy a ti pénzetekkel hódítsák meg Boszniát és Herczegovinát, a ti pénzetekkel, a melyet édes hazátokban czélszerííbb intézményre fordíthatnátok? Megengeditek-e, hogy véretekkel az hatalmaskodjék, a kitől — a történelem tanítása szerint — nektek ép ugy őrizkednetek kell, mint nekünk szerbeknek ?" Továbbá igy szól a manifestum: „A Bosznia és Herczegovina oeeupátiója idejében nálatok is hallatszott néhány hang, mely azt a legerélyesebben ellenezte. Most ismét hallatszik szó, mely a vérengző hadjáratot rosszalja és az annektálás ellen a leghatározottabban tiltakozik. E hangok a legkellemesebben hatnak minden szerb hazafira és reményt adnak neki arra, hogy a hazafias s egymást rég nem látott magyar és szerb nemzet között a szíves és hosszantartó egyetértés létesülni fog." Tehát már tudják, hogy vannak, a kik nem akarnak erre pénzt megszavazni és ebből erőt és lelkesedést merítenek. Horánszky Nándor (közbeszólj: A mostani vitának következtében ? Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tudom, lehet, hogy hírlapi ezikkek nyomán; de azt nem fogja kétségbevonni a képviselő ur, hogy a mi napokig vitattatik e képviselőház kebelében, a kik annak hasznát vehetik, lesz gondjuk, hogy azt minél jobban eltérj eszszék. (Ugy van! a jobboldalon.) Miután ez utóbbi passust felolvastam, még csak egyet akarok mondani. (Halljuk!) En nagyon óhajtom a jó egyetértést, a testvéries együttműködést a magyarok és szerbek közt, de azon ölelkezésnél, hol Ljubibratics fog megölelni egy magyar embert, nem szeretnék közben lenni. (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) De t. képviselőház, eredménye lehet az itt történő előbb jelzett nyilatkozatoknak az, hogy lesz baj, baj nekünk és haszna senkinek. Vájjon hiszik-e, hogy csakugyan nem fognák azon reményt táplálni azok, kik a mozgalmak élén állanak, ha az ilynemű, nem azon czéíból mondott beszédek részint igazat adnak, részint reményleni engedik, hogy a nálunk lévő ellenszenv vagy fellépés lehetetlenné fogja tenni, hogy a magyarosztrák monarchia ellenükben érvényesítse hatalmát. Pedig, higyjék el t. képviselő urak, ezen egész fellépés nem használhat az ellenzéknek, nem azért, mintha lehetetlennek tartanám, hogy a kormányt megbuktatják, hanem azért, mert csakugyan megjárnák akkor, ha e kérdésben buktatnák meg a kormányt ; mert másnap kénytelenítve lennének követni azon utat, a melyen való járást a kormány részéről kifogásolták. (Élénk tetszés jobbjelöl.) Hig3je el a képviselő ur, én ugyan nem [ tudom, meglehet, a képviselő ur tudja, hogy 34*