Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

262 64. országos ülés február 24. 1882. tiójának lényeges része is, az oecupatió szüksége s annak következményei folytán gyökeresen meg fog változni, mert még hosszú évek során állandóan 40,000 vagy tán több embert is kell ott tartani, A ki a rendszerváltozásoknak a hadseregre és a financziákra vonatkozó hatását ismeri, nem fogja kétségbe vonni, hogy ennek következtében is az oceupátió eredménye gyászos lesz, mert a hadsereg minden átalakítása múlhatatlanul rövidebb-hosszabb ideig tartó bajt okoz magának a hadsereg szellemének s a t. pénzügymini ster ur is nagyon jól tudja, hogy mit jelent pénzügyileg a hadsereg szervezetének megváltoztatása, még a legszorosabb határok közt is, bármennyire Ígérjék is a legjobb szándék és törekvés mellett a takarékosságot. Mondom tehát, mi kárhoztattuk az oecupátiót a múltra vonatkozólag, mi ma sem adhatjuk meg a felmentést az abban résztverteknek, de a mi a múltban történt, azt megváltoztatni hatalmunkban nem áll. Az országgyűlés sok mindent tehet, de a megtörténtet meg nem történtté nem teheti. Ennek következtében nekünk, a kik az oecupátiót elleneztük, mindenekelőtt azon következményekkel kell számolnunk, a melyek további bajt háríthatnának reánk. Ha egy fait accomplit a multbau meg nem történtté nem tehetünk is, szoros kötelességünk, hogy legalább a jövő fait aceomplijainak elejét vegyük, a melynek ismét következményeivel kellene számolnunk. (Ugy van ! a baloldalon.) Nem következményekkel akarunk többé számolni, hanem okokkal, a melyekre hatalmunk kiterjed. Mi egyet nem akarunk, a mibe mi soha bele nem egyezhetünk és ez az : hogy a boszniai és herczegovinai zavarok még belső alkotmányos zavarokkal is tetéztessenek. Már pedig a eompetentiák minden megbolygatása, minden oly eljárás, a mely a törvényhozás jogait a monarchia feladatainak irányzására csorbítaná, ez is faitaccompli lenne, a melynek keserű következményei e hazára, a monarchiára és a monarchia biztonságára és nyugalmára hatna vissza. Ezen aggodalmunkat akarjuk elhárítani és ezért fogadom el részemről az igen t. barátom által beadott határozati javaslatot. (Helyeslés és éljenzés haloldalon^) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottsági előadót, a különvélemény beadóját, Mocsáry Lajos, mint az egyik és Szilágyi Dezső, mint a másik határozati javaslat beadóját, végre, ha szólani kívánnának, a ministereket. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn a vita bezárása után még egyszer szót kérek, mert, mint igen jól méltóztatnak tudni, a vita folyamán ismételten nyilatkoztam a tárgyról, főfeladatomnak azt fogom tekinteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy azzal az újabb kérdéssel foglalkozzam, a melyet Szilágyi Dezső képviselő ur tegnapi határozati javaslatával felvetett s melynek indokolása képezte leginkább Pulszky képviselő ur beszédének legnagyobb részét. Mielőtt azonban ezt tenném, egy-két észrevételt mégis kénytelen Fagyok tenni más irányban, habár, ismétlem, szorítkozni fogok, a menynyire csak lehetséges, azokra, a miket múlhatatlanul szükségesnek tartok saját álláspontomnál fogva. (Halljuk! Halljuk!) A mi az előttem szólott képviselő urnak —• hogy ezekkel foglalkozzam legelőbb — egy horvát képviselőnek felszólalására teít észrevételeit illeti, ezekről pár szót csak azért mondok, mert támadólag nyilatkozott a miatt, hogy a kormány részéről azon beszéd reflexió tárgyává nem tétetett. T. ház! Egy ministernek napokig tartó vitában mindenre kiterjeszkedni és reflectálui nem lehet, ha csak ismét azon megrovásnak nem akarja magát kitenni, melyet csak a mait napokban hallottam, hogy a minister ötször is beszél. Talán tízszer is kellene, ha mindenre ki akarna terjeszkedni, de nem is tartottam szükségesnek, mert azt a mély összefüggést, melyet egy bécsi nyilatkozat közt és egy mostani közt a képviselő ur talál, én nem találom. És ha egyáltalán most ezen felszólalásra reflectálok, csak egy indokból teszem és ez az, hogy a képviselő ur igen parlamentáris — különösen a kormány irányában parlamentaris nyilatkozattal, de mégis felemlítette, hogy ugy látszanék, hogy ezen beszédből azt lehetne következtetni, hogy a horvát képviselő urak támogatásaikat minden nevezetesebb alkalommal perczileges politikai előny elnyerésével hozzák kapcsolatba. Én, t. ház, egyszerűen és röviden kívánom constatálni, hogy legalább mióta én minister vagyok — de meg vagyok győződve, hogy azelőtt is — ezen eset elő nem fordult; és nem is vindicálok magamnak dicsőséget abból. Nem volt nehéz politikai előnyöket nem adni a támogatásért, mert soha tőlem ezért politikai előnyöket vásárképen a horvát képviselők nem is kértek. Ezt határozottan constatálni kötelességemnek tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) A vita folyamában többen kérdezték, mintegy szemrehányólag, hogy vájjon meri-e a kormány mondani, hogy teljesültek várakozásai, melyeket kilátásba helyezett, midőn az oceupátió politikáját védte, igazolta? T. ház! Némely része bizonyosan teljesült, mert azon reményünk, hogy nagyobb bajok elkerülve lesznek, mint a minők bekövetkeztek volna az oceupátió nélkül, meggyőződésem szerint, teljesült. (Ellenmondás balfeló'l.) A képviselő